A Time magazin a modern idők legrosszabb évének nevezte 2020-at. Ugyan a koncerteket nélkülöznünk kellett a Covid járvány miatt, de a thrash metalban egyáltalán nem volt rossz év 2020: Testament, Sepultura, Annihilator, Havok albumai jelentek meg, hogy csak a legfontosabb zenekarokat említsem. Ekkor jelent meg a Warbringer Weapons of Tomorrow című lemeze, ami nálam már-már balladai homályba veszik öt év távlatából.
Akkor azt írtam, hogy több ambíciót várnék a zenekartól, hogy kiemelkedjen a hasonló zenekarok sorából. A Warbringer és a hasonló neo- vagy retrothrash (nevezzük bárhogy is őket) zenekarok a '80-as évek thrash bandáinak teljes eszköztárát lelkiismeretesen megtanulták és a megoldásaikat felvonultatva váltak sikeressé, de a mutatvány általában ott vérzett el amikor saját dalokat kellett írni és saját, egyedi hangzást kellett kialakítani. Többségüknek nehézséget jelentett a legcsekélyebb eredetiség felmutatása is.
Ami a thrash-t illeti, nagyon könnyen megvehető vagyok, mindaddig, amíg jól megírt dalok vannak egy lemezen és ami a legfontosabb, nagyszerű gitárriffeket és szólókat kapok addig egy album vagy zenekar nyerő lesz nálam és a Warbringer kétségtelenül egy rendkívül ütős zenekar ha innen nézem. A Warbringer legújabb albuma, a Wrath And Ruin 2025. március 14-én jelenik meg a Napalm Records gondozásában.
„A Weapons of Tomorrow-val úgy tűnik, hogy a WARBRINGER ihletett thrash metal felfogása elérte a tetőfokát.” (PopMatters)
A 2020-as Weapons of Tomorrow-t a rajongók és a kritikusok is egyaránt jól fogadták, a Loudwire-től és a Consequence-től megkapta „Az év legjobbja” díjat. A Wrath And Ruinnal a Warbringer ott folytatja ahol 2020-ban befejezte, vagy új életet tud lehelni a 80-as évek klasszikus hangzásába?
A 2017-es Woe to the Vanquished-en ez sikerült és a Weapons of Tomorrow lemezen felpörgették Bay Area legendáinak (Exodus, Death Angel és a Testament) hangzását erőteljes prog- és death metal elemek keverékével turbózták fel, így válva a modern thrash egyik éllovasává. Mégis, a Wrath And Ruin a Warbringer eddigi legambiciózusabb munkájának ígérkezik, amely a thrash metal műfajának hagyományait ötvözi a modern hangzással.
A Wrath And Ruin a The Sword And The Cross és az A Better World duójával erősen indítják az albumot: sötét hangulatú páros, de John Kevill frontember domináns hangja szenvedélyes és erőteljes, a gitárok pedig precízen és virtuóz módon szólalnak meg és egyből világossá teszik, hogy az album az elismert 2020-as Weapons of Tomorrow-nak az egyenes folytatása, amelyen a zenekar továbbra is a klasszikus thrash hangzást részesíti előnyben, de modern köntösben kivitelezve. A Neuromancer ezekhez képest szinte simán és nyugodtan gördíti tovább az anyagot, de hipnotikus pulzálása a könyörtelen Carlos Cruz pedig egyszerűen ellenállhatatlan! A The Jackhammer egy őrült riffvihar, tele kaotikus gitárfutamokkal, a Through A Glass gótikus akkordjai és dallamos felvezetései remekül kiemelik Kevin énekhangját, a Strike From The Sky a klasszikus thrash-t képviseli, a lemez egyik védjegye is lehetne, amit rögtön követ a hangulatos és epikus Cage Of Air amely gitárpárbajokat tartalmaz. Az albumzáró The Last Of My Kind folytatja a sötét gótikus ösvényt, melodeath riffekkel hátborzongató hangulatot adnak a számnak.
A Wrath And Ruin album a Warbringert a sötétebb oldaláról mutatja be megalkuvás nélkül. Az album producere Mark Lewis (Cannibal Corpse, Trivium, The Black Dahlia Murder), a keverés pedig Justin Shturtz munkája volt (Testament, Sepultura, Machine Head), vagyis szakértő régi motorosok ültek a pult mögött, így a hangásra nem lehet panasz. A zenekar erőssége John Kevill énekes, nagyjából ugyanúgy szól, mint korábban, igazi thrash torok, mellette Adam Carrol az állandó tag a zenekarban, de az Adam Carrol-Chase Becker duót emelném ki leginkább, teljesítményük kiváló!
Kénytelen vagyok megemlíteni az album és általában a Warbringer egyetlen gyengeségét, igen, a zenéjük a 80-as évek thrash metaljának nyilvánvaló újrafeldolgozása, minden erénye ellenére most sem forradalmian újszerű vagy akár úttörő a lemez, de ez nem is olyan nagy baj. Teljesítményével és töretlen kitartásával Warbringer ezzel együtt ott van a a modern thrash éllovasai között.
Ez a lemez a jó példája hogyan lehet ötvözni a régi sulis thrasht a modernséggel és a modern hangzással. Ha egy kívülállónak kellene bemutatnom milyen a mai thrash metal, nyugodt szívvel odaadnám bárkinek ezt a lemezt meghallgatásra: ilyen (is) a mai thrash metal.