Az idei év utolsó képgalériás bejegyzésével jelentkezem. Valóban, mostanában kicsit lassabban gyűlt össze egy újabb csokornyi fotó. Mióta csak hetente egyszer posztolok Instagramra, itt is belassultak a dolgok. Lehet, hogy a jövőben ritkábban jelentkezem majd ilyen típusú bejegyzésekkel, de ne aggódjatok, van még bőven mit a tejbe aprítani. És hogy mi várható még idén tőlem? Két matricázós történet is készülőben van, amiket mindenképp szeretnék még decemberben befejezni és publikálni — szóval sűrű hónap elé nézünk. Addig is nézzétek meg a legfrissebb toyphotography képeimet!

A gyűjteményem modernizálásából nem maradhatott ki a Benetton B195-ös sem, amelyet a Minichamps nemrégiben újra kiadott. Nemcsak azért csábultam el az új kiadás mellett, mert szebb és részletesebb a kivitelezése, mint a 30 évvel ezelőttinek, hanem mert végre lehetőségem nyílt felmatricázni az modellautót. A folytatásban erről a Benettonról, a régi és új kiadásokról, és a felmatricázásáról mesélek majd nektek.

Szeretem a Sparkot, mert olyan autókat is legyártanak, amelyek másnak eszébe sem jutnának. De ők sem tökéletesek: sok olyan Forma–1-es versenyautó hiányzik még a kínálatukból, amelyek valóban hiánypótlók lennének. Az alábbiakban összeszedtem 12 olyan modellt, amit szerintem a közeljövőben igazán érdemes lenne kiadniuk.

Ez most egy igazán hibrid bejegyzés lesz, hiszen egyszerre fog szólni a Williams FW15-ös felmatricázásáról és egy modellpárbajról, ahol górcső alá veszem a régi és az új Minichamps előnyeit és hátrányait. Tartsatok velem, hogy megtudjátok, megéri-e a Minichamps Finish Line Edition-jét megszerezni, és hogy mivel jár azt felmatricázni.

Amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, akkor vettem észre, hogy nem meséltem el a korábbi Ferrari F92A átalakításának a történetét. Hiánypótlásként arról is szót ejtek, de elsősorban a Hot Wheels Elite modellautóról fogok mesélni. Arról, hogy mennyire körülményes beszerezni, mennyivel jobb, mint egy Altaya-s kiadás, és arról, hogy milyen kihívásokkal találkozhat az, aki szeretné pilótásra megcsinálni, és feltenni az autóra a dohányreklámokat.

Miért van az, hogy azok lesznek a legbonyolultabb matricázások, amik ránézésre nem tűnnek bonyolultnak? Miért fog ki rajtam egy Marlboro-s McLaren, amikor korábban már annyit megcsináltam, hogy akár álmomból felverve is menne? Válaszok a folytatásban!

Már alig van olyan modellautóm, amiről ne készült volna toyphotography-kép, ezért az Instagram-posztolást is heti egyre csökkentettem. Így nehezebben gyűlik össze egy egész csokorra való fotó, amit itt a blogon meg tudok mutatni, ezért a képgalériás bejegyzések is ritkábban érkeznek majd a jövőben. Amúgy tudom, hogy az év első feléhez képest mostanság ritkán jelentkezek új bejegyzésekkel, de pánikra semmi ok! Sok-sok jó téma van még a tarsolyomban és ahogy lesz kedvem/időm írni, hozom is őket. Addig is fogadjátok szeretettel a legújabb képeket!

A Minardis bejegyzésemben már említettem, hogy miért szeretem a „futottak még csapatok” modelljeit gyűjteni. Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy szeretném minél több csapat autójával színesíteni a gyűjteményem, még ha csak egy-egy darabot sikerül is megszereznem. Főleg az olyan csapatok autóit, amelyek valamiért különlegesek vagy híresek-hírhedtek. Az EuroBrun autója pedig minden, csak nem átlagos. A festése és a formája is nagyon vagány, de a szándékosan eltávolított motorborítás, ami igazán egyedivé teszi ezt az autót, amit a Spark adott ki 1:43-as méretarányban. A folytatásban mesélek a csapatról, az autóról, a versenyzőről és természetesen a matricázásról is.

Azt hiszem majdnem minden magyar gyűjtő gyűjteményében ott lapul Baumgartner Zsolt Jordan-je, amivel első magyarként, első Forma-1-es futamát teljesítette hazai környezetben a Hungaroringen. Ez az esemény leginkább csak nekünk, magyaroknak maradt emlékezetes, de szerencsére a Minichamps jófej volt és kiadta ezt az autót 1:43-as méretarányban. Egy dolog azonban nagyon zavart ezzel a kiadással kapcsolatban, mégpedig az, hogy nem autentikus. Nyilván a dohányreklámok miatt a Minichamps nem adhatta ki úgy az autót, ahogy valójában futott, de engem akkor is eléggé zavar. Elgondolkoztam azon, hogy bár sok emberről tudok, akiknek megvan ez az autó, de hogy van az, hogy nincs átmatricázva senkinek sem? Miután belevágtam a projektben hamar világossá vált, hogy miért...

Akik ismernek, vagy rendszeresen olvassák a blogomat, azok tudják, hogy van egy modellautó, ami már egy jó ideje a vesszőparipám. A Minardi M187-esről van szó, amit évek óta tartó hajkurászás után végre sikerült megszereznem és bár nem sok mindent kellett matricázni rajta, de azt is megcsináltam és ennek örömére írok is róla. A folytatásban mesélek magáról az autóról, az öröm és az üresség érzéséről, valamint a beszerzést övező nehézségekről is.