"magánszemély, barát, vezér csapattag, férj"

Michael Schumacher az egyik kedvenc pilótám, így tűkön ülve vártam a bemutatót attól a pillanattól kezdve, amikor kiderült, hogy elkészítik ezt a filmet. Mivel a pályafutása a szemem előtt zajlott és számos könyvet olvastam róla, ezért őszinte érdeklődéssel vártam, hogy mi újat tud mutatni nekem ez a film? Mire elég egy kétórás alkotás, ha egy olyan gazdag pályafutást akar bemutatni, mint amilyen Michael Schumachernek volt?

A készítők kemény fába vágták a fejszéjüket. Arra vállalkoztak, hogy bemutatják Michael Schumacher karrierjét miközben betekintést próbáltak nyújtani, hogy milyen ember is volt valójában a német. Ez nem egy egyszerű feladat. Míg a 80-as, 70-es években és a korábban versenyző pilótákat egy misztikus homály fedte, addig Schumacher már olyan médiaérdeklődés mellett versenyzett, hogy szinte minden lépéséről beszámolt a sajtó. Talán nem annyira, mint manapság, de már akkor is sokkal többet tudtunk a színfalak mögött zajló eseményekről, mint a hősidőkben. Így a készítőkkel szemben különösen nagy volt az elvárás részemről, hogy hitelesek legyenek, mert egy pici utánajárással bárki rájöhet a turpisságra-ferdítésekre. Ez már óriási teher, de akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy olyan fogyasztható formátumba kellett önteni ezt a filmet, hogy a keményvonalas rajongókat és a laikus/Schumacher történetét csak felszínesen ismerő embereket is kielégítsék. 

Michael Schumacher pályafutása amúgy is filmvászonért kiállt.

A fiatal német tehetség, aki ismeretlenként megérkezik a Forma-1-be és rögtön az első versenyén egy jó indulattal is középmezőnybe tartozó Jordan-el a hetedik helyre kvalifikálja magát egy olyan pályán, ahol azelőtt még sohasem járt. Felkarolja a Benetton, ahol 3 év múlva révbe ér, de közben dráma, tragédiák és botrányok övezik az útját. 1995-ben megvédi a címét, de új kihívások felé néz és így szerződik az évek óta vergődő, de legendás Ferrarihoz. A kezdeti nehézségek után, két drámaian elbukott világbajnoki cím következik, majd egy súlyos 1999-es baleset, ami miatt Schumacher rengeteg futamot kihagyni kénszerül, de utána főnix madárként emelkedik fel újra és megküzdve méltó ellenfelével végre megszerzi a hőn áhított bajnoki címet 2000-ben. Ezután a király uralkodása következik, de 2003-ban majdnem letaszítják a trónról. Jönnek a bajnoki címek egymás után, majd 2005-ben sikerül a szabályokat úgy alakítani, hogy a Ferrari-t visszavessék a középmezőnybe. A hős ismét elbukik, de még egyszer utoljára megrázza magát és 2006-ban ismét a világbajnoki címért harcol az új generáció egyik jeles képviselőjével. Bár végül elbukja a küzdelmet, de ismét megmutatja, hogy mire képes. Ezután a jól megérdemelt visszavonulás, de Schumacher nem sokáig tud megülni egy helyben és 2010-ben visszatér a Forma-1-be a Mercedes színeiben. Bár teljesítménye a három év alatt a felejthető kategóriába tartozik, de még így is néha megvillantja tudását, amivel ismételten bebizonyítja, hogy nem véletlenül ő minden idők egyik legjobb versenyzője. Következik a második, egyben végleges visszavonulása és utána a szerencsétlen sí baleset.

Csak nagyvonalakban elmeséltem Schumacher karrierjét, de ebből mennyit adott vissza a film? Kis túlzással kevesebb, mint a felét. Talán egy Last Dance-hez hasonló sorozat lett volna elég ahhoz, hogy méltóképpen kifejtsék Michael Schumacher történetét, de itt nem csak az időtartammal volt a baj.

Film = valóság?

SPOILER!

A Drive To Survive óta tudjuk, hogy szeretik túl „Hollywoodosra” venni a készítők a dolgokat. Ez előbbi sorozat esetében annyira nem zavaró, mert az egyik az, hogy ha valaki kicsit is követte az idény alakulását, akkor tudja, hogy hol éltek a készítők költői túlzással és csak megmosolyogjuk a dolgot. Meg hát a Drive To Survive-nak ez is az egyik bája, hogy szeret kicsit szenzációhajhász lenni. Viszont egy ilyen filmnél ahol egy ilyen kivételes sportember életét és karrierjét próbálják bemutatni a túlzások és ferdítések pont, hogy inkább visszafelé sülnek el.

Már a legelején felhúztam a szemöldökömet, amikor az 1991-es szezon nagyágyúit sorolták fel és jóhiszeműen kihagyták belőle Nelson Piquet. Végül is csak egy háromszoros világbajnokról van szó, aki a Forma-1 egyik korszakos alakja volt, de mindegy ez még tényleg semmi ahhoz képest, ami ezután következett.

Mint említettem egy ilyen filmnél veszélyes a ferdítésekkel és túlzásokkal játszani, hiszen bárki könnyedén utánanézhet a dolgoknak és bár megértem, hogy 2 órába lehetetlen mindent belezsúfolni, de azért olyan dolgok maradtak ki a filmből, amik eléggé szemet szúrnak. Nagyon zavaró volt, hogy egyes részeknél túlontúl sok ideig leragadtak az alkotók, míg egyes szezonokat meg sem említettek (pl.: 1993) vagy egyszerűen két snittel lerendeztek (1995). Schumacher kétszeres világbajnok lett? Oké, lapozzunk tovább!

1994-es évből jótékonyan kihagyták, hogy Damon Hill-nek kvázi csak azért volt esélye az utolsó pillanatig életben tartania a bajnoki esélyeit, mert Schumachert négy versenyről is kizárták. Arról már nem is beszélve, hogy a Benetton kocsijával mit össze nem trükköztek a minden hájjal megkent Flavio Briatore és sleppje, amiről szintén nem esik szó a filmben. Azért szerintem ezek nem túl elhanyagolható dolgok.

Bár az 1999-es brit nagydíjon történt balesetet igaz, hogy több szemszögből is bemutatták, de azt az aprócska tényt elfelejtették megemlíteni, hogy ott sípcsont-és szárkapocscsont-törést szenvedett Schumacher, ami miatt a szezon nagy részét kénytelen volt kihagyni. Csak az volt megemlítve, hogy elvesztette az 1999-es szezont is, de arról már nem szól a fáma, hogy a brit nagydíjon történt baleset után már esélytelen volt, hogy küzdjön a bajnoki címért.

Megrökönyödtem azon, amikor Jean Todt a 2000-es évről beszélt. Most nem tudom, hogy kiforgatták a szavait, vagy ő emlékszik már rosszul a dolgokra, de a 2000-es szezonban egészen máshogy alakultak a dolgok, mint ahogy ő elmesélte. Jean Todt úgy beszélt a 2000-es szezonról, mintha az év első felében nagyon beragadtak volna és az év végén egy huszáros hajrá kellett volna ahhoz, hogy behúzzák a VB-t. Ehhez képest a valóság az volt, hogy Schumacher és a Ferrari nagyon bekezdett az év elején, majd a szezon közepén volt egy kisebb megbicsaklás, de az utolsó előtti japán nagydíjra már úgy érkezett a német, hogy fél kézzel már a trófeát markolta. Szóval ez is egy olyan dolog, hogy némi ismerettel vagy csak egy kis utánanézéssel kiderül, hogy nem teljesen igaz, ami a filmben elhangzik. Arról már nem is beszélve, hogy az alkotásban a japán nagydíjra a szezon utolsó futamaként hivatkoznak, holott az csak az utolsó előtti verseny volt.

Viszont amitől konkrétan égnek állt a hajam az az volt, amikor 2000-es évekből mutattak versenyjeleneteket Schumacherről, de egy csomó snittben Barrichello-t láthatjuk. Ez most komoly?! Azt hinné az ember, hogy akik készítik ezt a filmet, azok értenek is hozzá. Nem igaz, hogy átment a nyers vágás ki tudja hány emberen és senkinek nem tűnt fel, hogy Schumacher helyett Barrichello látható a felvételeken. És ezek a felvételek 2001 utánról származtak szóval még azzal sem védekezhetnek a készítők, hogy 2000-es idény első felében még nagyon hasonló volt a két pilóta sisakfestése.

A másik fájdalmam, hogy 2000-ig még úgy ahogy bemutatták Schumacher pályafutását, de az utána lévő időszakot úgy ahogy van elintézték egy montázzsal, pedig ahogy fentebb is leírtam még 2000 után is eseménydús volt Schumacher karrierje. Továbbá nem volt szó arról, hogy hány futamot nyert, hányszor szerezte meg az első rajtkockát és hogy hányszor lett világbajnok. A Mercedes-es karrierjét pedig ténylegesen elintézték egy kézlegyintéssel. Hát jó, oké…

A film egyik erénye az lenne, hogy tényleg sok embert szólaltatnak meg vele kapcsolatban, de még ezt sem sikerült jól kivitelezni. Az egyetlen bánatom ezzel kapcsolatban is, hogy szerintem túl sok ember nyilatkozik a filmben így sok vélemény elveszik a sűrűjében. Jobban örültem volna, ha több olyan ember is nyilatkozik – szerelők, mérnökök, csapattagok – akik ténylegesen együtt dolgoztak Schumacherrel. Hitelesebb lett volna szerintem, mint Mark Webbert odaültetni és ő magyarázzon, mintha olyan jól ismerte volna Schumachert. Az egyik pillanatban még arról van szó, hogy Schumacher milyen zárkózott volt és csak kevés embert engedett magához igazán közel, utána meg Mark Webber úgy beszél róla, mintha olyan jól ismerte volna a motivációit. Hát nem azért, de max. ő is csak egy versenyző volt a sok közül, akikkel együtt versenyzett. Ha Rubens Barrichello vagy Eddie Irvine mondja, akkor kicsit hihetőbb, mert egykori csapattársként talán kicsit jobban ismerték a németet. Ha pedig már itt tartunk, Rubens Barrichello még megemlítés szintjén sem került bele a filmbe, ami finoman szólva is vérlázító. Ez olyan, mintha készülne egy film Lewis Hamiltonról és Valtteri Bottas egy másodpercre sem tűnne fel. Michael Schumacher hű fegyverhordozóját olyan vétek kihagyni, mintha Don Quijote mellől lefelejtenék Sancho Panza-t.

Végszó

Kevés erénye van a filmnek, de azok viszont elég meghatározóak. Az egyik azok az archív felvételek, amiket valószínűleg még sosem láthatott a nagyérdemű. Ezek tényleg nagyon sokat hozzátettek a filmhez. Legyen szó egy tesztről készült felvételről vagy arról, ahogy Schumacher a családja, baráti körében szórakozik mind egy kicsit közelebb hozták hozzánk a német világbajnokot. Jó volt ezeket a felvételeket látni. A film egy kicsit tényleg jobb betekintést engedett, hogy milyen is volt valójában Schumacher. Mint magánszemély, barát, vezér csapattag, vagy mint férj.

Továbbá bár sajnos Schumacher balesete után évek óta a nyilvánosság elől elzárva él, emiatt nem is készült vele interjú és ehhez a filmhez sem tudott érdemileg hozzájárulni, de jó volt látni, hogy a múltból felhasználtak egy csomó kevésbé ismert interjút és ezeket általában mindig jó helyre illesztették be a filmbe. Talán ebből egy kicsit többet is eltudtam volna képzelni.

Végül, de nem utolsó sorban jó volt látni olyan archív régi Forma-1-es felvételeket feljavítva, amiket az interneten csak borzalmas minőségben lelhetünk fel. Ezeket a régi kocsikat nézve szerintem minden Forma-1-es rajongó szíve megdobban.

Összességében úgy érzem, hogy ennek a filmnek totálisan sikerült a két szék közé ülnie. Bemutatta a Michael Schumacher pályafutását, meg nem is. Kicsit tényleg jobban megismertük az emberi oldalát, de túl sok újdonságot nem tudott mondani. Én egy kihagyott ziccernek érzem ezt a filmet. Persze örülök, hogy végre a német legenda is megkapta a maga filmjét, amit igazán megérdemelt, de hogy lehetett volna jobb is? Ebben egészen biztos vagyok.