A „McLaren: Pokolból a csúcsra” sorozat formátuma annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, egy másik csapattal a főszerepben folytatom. A választásom a Benettonra esett, hiszen az egykori olasz tulajdonú, de brit székhelyű csapat sztorija egy tipikus bukott hős történet. Ígéretes kezdés után felértek a csúcsra, ahonnan aztán szépen lassan lefelé indultak, és végül leszegett fejjel távoztak a Forma–1-ből. A Benetton története minden volt, csak unalmas nem, és mivel nekem megvan a csapat összes autója, így kézenfekvő választásnak tűnt őket választani. A sorozat első részében az 1986–1989-es időszakot fogom kivesézni történelmi és modellautós szempontból.

Jelenleg 387 Forma-1-es autóm van, amibe még belegondolni is szédítő. Azonban a motorsport iránti rajongásom nem ér véget az F1-nél. Nemrég szemléztem az egyéb motorsport kategóriájú autóimat és rájöttem, hogy abból is akadnak szép számmal különleges darabok, amik megérdemelnének egy sztorit. Ezzel a sorozattal őket szeretném bemutatni nektek, kezdve a szívemhez legközelebb állókkal a legendás Group C gépszörnyetegeivel.

Életem egyik, ha nem a legnehezebb matricázása volt ez. Ráadásul egyből két autót is meg kellett csinálnom. Volt egy pont, amikor azt hittem, hogy feladom, de aztán csak sikerült erőt vennem magamon, és befejeznem a matricázást. Ha kéne egy összefoglalót írnom, arról, hogy a matricázásnál mi minden mehet félre, akkor nem kellene összeollóznom korábbi írásaimból, elég lenne csak elővennem ennek az autónak a történetét. Gyertek velem, és együtt sírjunk vagy nevessünk a megpróbáltatásaimon.

A trilógia záró részében szemügyre vesszük a McLaren versenyautóit a Ground Effect-éra alatt. A csapat épp felszálló ágban volt, de az új szabályrendszer megint visszavetette a brit alakulatot. A wokingiak rövid idő alatt ismét megjárták a poklot, hogy aztán főnixmadárként emelkedjenek fel, és jussanak fel hosszú-hosszú idő után újra a csúcsra. Következzék a történeti áttekintés egy kis modellautós ismertetővel megfűszerezve.

Az első részben végig vettük a 2012 és 2016 közötti időszakot, amiben felidéztük, hogy a McLaren, hogyan lett élcsapatból szinte sereghajtó. Közben pedig azt is megtudhattátok, hogy ezek az versenyautók melyik gyártótól, körülbelül milyen áron elérhetőek a használtpiacon 1:43-as méretarányban. A történelmi és modellautós vonalon maradva, folytassuk a McLaren vesszőfutásának és felemelkedésének a történetét. Következzék a 2017 és 2021 közti időszak!

Nem ezt a bejegyzést terveztem megírni az év végére, de mivel az még egy befejezetlen projekt, és ehhez a témához sokkal több kedvem volt, így inkább ezt írtam meg. Természetesen én is követtem az idei Forma–1 eseményeit, és bár nem mondanám magamat nagy McLaren-drukkernek, de örültem, hogy egy ilyen patinás csapat újra felért a csúcsra. Viszont előtte a brit istálló megjárta a poklot, és arra gondoltam, hogy írok egy kis visszatekintőt nektek 2012-től kezdve szezonról szezonra, hogyan került gödörbe, és hogyan sikerült onnan kimásznia a McLarennek. Természetesen lesz modellautós vonatkozása is a dolognak. Mivel nagyon hosszúra sikerült az írás, így három részben fogom publikálni nektek. Kezdjük az elsővel, ami a 2012 és 2016 közötti időszakot öleli fel.

Ha a Ferrari F93A-ra gondolok, akkor nem tudok őszintén mosolyogni. Nem csak azért, mert egy eléggé csapnivaló versenyautó volt, hanem mert modellautó szempontból keserű szájízt hagyott bennem. Bár nincs nagy rajongótábora az F93A-nak, én mégis szeretem, és már egyszer megszereztem, átalakítottam és felmatricáztam, de sokat szívtam vele, és nem is az lett a legjobb alkotásom. Közben pedig nem adtam fel a hajszát, hogy egyszer Hot Wheels Elite-kiadásban is megszerzem ezt az autót. Ez végül idén sikerült is, de nem ment minden zökkenőmentesen. A folytatásban erről mesélek.

Az idei év utolsó képgalériás bejegyzésével jelentkezem. Valóban, mostanában kicsit lassabban gyűlt össze egy újabb csokornyi fotó. Mióta csak hetente egyszer posztolok Instagramra, itt is belassultak a dolgok. Lehet, hogy a jövőben ritkábban jelentkezem majd ilyen típusú bejegyzésekkel, de ne aggódjatok, van még bőven mit a tejbe aprítani. És hogy mi várható még idén tőlem? Két matricázós történet is készülőben van, amiket mindenképp szeretnék még decemberben befejezni és publikálni — szóval sűrű hónap elé nézünk. Addig is nézzétek meg a legfrissebb toyphotography képeimet!

A gyűjteményem modernizálásából nem maradhatott ki a Benetton B195-ös sem, amelyet a Minichamps nemrégiben újra kiadott. Nemcsak azért csábultam el az új kiadás mellett, mert szebb és részletesebb a kivitelezése, mint a 30 évvel ezelőttinek, hanem mert végre lehetőségem nyílt felmatricázni az modellautót. A folytatásban erről a Benettonról, a régi és új kiadásokról, és a felmatricázásáról mesélek majd nektek.

Szeretem a Sparkot, mert olyan autókat is legyártanak, amelyek másnak eszébe sem jutnának. De ők sem tökéletesek: sok olyan Forma–1-es versenyautó hiányzik még a kínálatukból, amelyek valóban hiánypótlók lennének. Az alábbiakban összeszedtem 12 olyan modellt, amit szerintem a közeljövőben igazán érdemes lenne kiadniuk.