Matricázás - Ferrari F2004

2020. március 27. - A Gyűjtő

Nem is tudom, hogy melyik volt nyögvenyelősebb... Elkészíteni ezt a bejegyzést vagy felmatricázni a Ferrari F2004-est. Nehéz megmondani, de szerintem utóbbi jobban érdekelhet titeket, szóval most arról fogok sztorizni. Annak idején, mint macska a forró kását úgy kerülgettem, hogy fel kelljen matricáznom a 2004-es Ferrarimat. Aztán végül csak rászántam magamat és sikerült is, de nem volt egy sétagalopp, az biztos, mert a Hot Wheels-es autók kialakítása kicsit sem könnyíti meg az ember dolgát. De nem is húzom tovább a szót, kattintsatok a tovább gombra és elmesélek mindent.

ferrarif2004.png

A Ferrari F2004-es volt (ezidáig) az utolsó igazi világverő tűzpiros olasz autó. A tizennyolc futamos szezonban tizenháromszor (!!!) tudott győzedelmeskedni ezzel a konstrukcióval Michael Schumacher és ezzel szerezte meg hetedik világbajnoki címét. Emlékszem, hogy akkoriban volt először az, hogy ráuntam a Forma-1-re (ráadásul Ferrari szurkolóként!), de most összetenném a két kezemet, ha csak nagyjából ilyen jó és sikeres autóval rukkolnának elő a Maranelloiak. Egy szó mint száz, a Ferrari szurkolók szívesen emlékeznek vissza erre a modellre, ami 2004-ben laposra verte a mezőnyt.

Egy igazi Ferrari szurkolónak nem hiányozhat ez az autó a gyűjteményéből, így hát nekem is lett egy idővel. Az igazság az, hogy a mostani előtt volt már korábban egy F2004-esem Marlboro matricákkal. Annak idején vettem egy Schumacher-Barrichello párost. Előbbi autó sajnos eléggé kopottas és használt állapotban volt, ezért úgy döntöttem, hogy nem kínlódok vele, inkább pénzé teszem és veszek helyette egy hibátlan modellt, amit majd én matricázhatok fel. Amúgy nincs bajom azzal, hogy ha gyárilag rajta vannak a feliratok vagy valaki más felteszi a dohányreklámokat. Ha jól számolom nekem is van két autóm, amit még Balázs Pista csinált meg nekem. Most már azért, ha van rá mód, akkor magamnak csinálom a matricázásokat.

Mielőtt a közepébe belevágnék, hadd meséljek kicsit a modellről. Az enyém egy Hot Wheels gyártmányú autó, ami mondjuk úgy, hogy a közepes árkategóriába tartozik. Általában ezek 10 ezer forint felett kezdődnek, de ki lehet fogni egy-egy darabot jó áron, csak várni, figyelni kell és lecsapni a megfelelő alkalomra. Ha olcsóbbat akartok venni, akkor az Altaya és az Atlas kínálhat nektek alternatív megoldást, de azokban nincs pilóta figura és a minőség is hagy némi kívánnivalót maga után. Viszont nemrégiben a Looksmart is kiadta az F2004-est pilótásan, ami már alapból matricázásra készen van, de az árát is elkérik cserébe, hiszen körülbelül 26 ezer forintba kerül egy ilyen modell, de ha megnézzük a mostani modellautó árakat, akkor ez mondhatni már nem is olyan vészes.

 

Talán már furdalja az oldalatokat a kíváncsiság, hogy miért is nem akartam nagyon ebbe belevágni? Ahogy időben haladunk előre úgy lesz egyre nehezebb az ágaskodó paripás autókat megcsinálni és már a 2002-es és 2003-as Ferrarikkal is megszenvedtem és mivel a kocsik kialakításánál az egyszerűbb idomokat felváltották az egyre cifrább és bonyolultabb aerodinamikai elemek, így nem kapkodtam azzal, hogy belevágjak ebbe a projektbe. A legfőbb problémát – ami majd a 2005-ös és 2006-os Ferrarit is fogja érinteni – a motorborításon lévő antennák jelentették, amik fehérek, de a dohányreklámos autóknál ezek az elemek pirosak. Mit ne mondjak komoly fejfájást okozott nekem, hogy kitaláljam, hogy mit is lehetne ezzel kezdeni. A lehetőségek száma végül háromra szűkült.

  • Úgy hagyom, ahogy van. A Barrichello-s autónál sem nagyon erőltette meg magát a készítő, egyszerűen azt a részt úgy hagyta, ahogy volt. Ennek azaz ici-pici hátránya, hogy így egyáltalán nem néz ki jól. Persze, egy laikus számára nem túl feltűnő a dolog, de ha már belevágok egy ilyen projektbe, akkor próbálom a legélethűbbre elkészíteni, ahogy eredetileg is futott az autó.
  • Az a helyzet, hogy a festést, ahol csak lehet kerülöm. De tegyük fel, hogy megpróbálom, akkor is ott van az antenna, ami elég lekerekített formájú. Ez annyit jelent, hogy leginkább attól tartottam, hogy nem fogja befogni a festék, csúnya lesz vagy lepereg róla a festék.
  • A végső megoldás a matricázás. Van piros matricaalapom és elméletben ez meg is oldható. Viszont fennáll a lehetősége, hogy a matrica színe nagyon elüt a kocsitól vagy nem sikerül túl szépen kivitelezni.

Végül, alapos mérlegelés után a harmadik lehetőséget választottam. Azt azért érdemes tudni, hogy az antenna rész egy különálló egységet képez a kocsin belül. Azaz bele van illesztve a motorborításba. Valószínűleg, ha darabjaira szedném a kocsit, akkor kitudtam volna szedni. Ez rendesen festve van, nem matricázva és ami a legjobban bosszantó volt, hogy az antenna és a motorborítás találkozásánál nem fértem be sehogy sem a fültisztító pálcikával, amikor körömlakk lemosóval eltávolítottam a fehér matricát. Emiatt fehér matrica foszlányok maradtak. Az első gondolatom az volt, hogy majd piros filctollal besatírozom, úgy sem egy olyan rész, ami nagyon szem előtt lenne, de sajnos a filctoll nem nagyon fogta be ezt a felületet, ezért azt muszáj volt festeni, de ne szaladjunk ennyire előre.

Az antenna lematricázása sok elpocsékolt alapanyagba és majdnem három órámba került, mire sikerült végre úgy megcsinálnom, hogy azt mondtam rá, hogy megfelel nekem. Az a jó dolog az egészben, hogy rájöttem, hogy milyen módszerrel lehet megcsinálni. Nem elég, hogy méretre vágjuk a matricát, de bevagdosásokat is kell csinálni, hogy aztán ráhajtogathassuk a matricát a felületre. Persze, mintha az valami könnyen menne… Matricalágyító ide vagy oda, nagyon nehezen tapadt meg a felületen és a sarkoknál és az éleknél előszeretettel szakadt el a matrica. Harmadjára sikerült megcsinálnom és rengeteg időm elment vele. Érdekes tapasztalat volt, de nem mondanám, hogy túlságosan élveztem volna a dolgot… Fehér matrica eltávolítva – úgy ahogy – a motorborításon az antenna pirosra matricázva, most már nagy baj nem érhet, gondoltam én. Rosszul…

Bár már tapasztalt matricázósnak mondhatom magam, de ez az autó nem kevés meglepetéssel szolgált. Szinte nem volt olyan része az modellnek, amivel ne kellett volna a kelleténél is többet kínlódnom. A hátsó szárnynál nem elég, hogy csak rálökjük a Marlboro feliratot és aztán „jó napot”, hanem trükközni kell. A felirat alapból ketté van vágva vízszintesen, hogy a két különálló lapkára feltudjuk tenni. Ez tiszta sor, ennek örültem is, hogy nem megint nekem kellett összevagdosnom a matricát. Ám amikor rátettem a két feliratot és nézegettem több szögből, akkor láttam, hogy ez így nem valami szép. Akkora fehér csík éktelenkedik a két felirat között, hogy az már nagyon szemet szúrt. Elővettem a Barrichello-s autót, hogy puskázzak róla, hogyan is oldotta meg a másik fickó ezt a részt. Kiderült, hogy a felső szárnylapkának a szélére teljesen rá kell hajtani a feliratot és az alsó részt úgy felcsúsztatni, hogy amikor forgatjuk az autót, szinkronban legyen a felirat. Ehhez türelem és elég sok gyakorlottságra van szükség, még engem is alaposan megizzasztott. Hagyhattam volna úgy is, de már csak dacból is jobban megakartam csinálni ezt a matricázást, mint aki csinálta a Barrichello-s autót.

A következő kritikus pont a sokszor emlegetett motorborítás volt. Szerintem senkinek nem mondok újat, hogy borzalmas nehéz volt bepozicionálni, hogy jó legyen. Nem beszélve arról, hogy a hátsószárnyhoz közelebb eső részek túlnyúltak magasságban, ezért rá kellett hajtogatnom a másik oldalra. A hátsószárny után itt is rengetegszer kellett a matricalágyítóhoz nyúlnom. Nem volt egyszerű és míg az egyik oldalon egész jól sikerült vízszintesre bepozicionálnom, addig a másik oldalt nem lett valami hű, de jó. Itt megjegyezném, hogy két lehetőségünk van. Vagy harmonizál az autón a két matrica egymással, vagy mindkettő vízszintes, de akkor egy kelleténél nagyobb piros rész fog kimaradni középen a motorborítás tetején. Persze, ha nem szedtem volna le teljesen a fehér matricát, akkor nem lett volna ilyen gond, de tartottam attól, hogy csúnyán fog majd kinézni ha egy félig leszedett matricára viszek fel egy újabb réteget. Göröngyös vagy gyűrött lehetett volna én meg nem kockáztattam. Az antenna alatti részeknél végül mégiscsak a piros festékhez nyúltam és egy fogpiszkáló végével óvatosan lekentem a fehér részeket.

Végül, de nem utolsósorban az egyik nagy kedvenc következett, avagy az orr rész. Mi is a bajom az orr résszel? Hepe-hupás és antennák szegélyezik, ami nem könnyíti meg az ember dolgát. Méregetés következett, majd kiszámoltam hova kerül majd az antenna és ott kilyukasztottam a matricát. Először egy tűt átszúrtam rajta, utána egy fogpiszkáló szélével szélesítettem ki a lyukat. Ilyet már korábban is csináltam, de ez sosem fog az egyszerű feladatok közé tartozni. Ezek után a sisak, az oldalsó légterelő vagy a hátsószárnyra kerülő matricákat felhelyezni már igazán sétagalopp feladat volt.

Mint olvashattátok, a Williams-eken kívül is vannak azért olyan modellek, amik bőven tartogatnak kihívást az ember számára. Igazából még a Hot Wheels-t sem szidhatom, mert azokkal az „álca/helyettesítő” matricákkal adták ki a modelleket, amikkel valójában is versenyeztek ezek az autók. Ezek után nem volt mese, a többi Ferrarit is megcsináltam. De azokról majd egy másik bejegyzésben mesélek.

A bejegyzés trackback címe:

https://f1modelljeim.blog.hu/api/trackback/id/tr815515742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.