Ahhoz képest, hogy nemrég még azon sopánkodtam, hogy nincs már mit matricázni, most úgy tűnik, futószalagon érkeznek az újabb projektek. Nos igen, ha egy üzlet egyszer beindul. Bár már túl vagyok jó néhány matricázáson, de Mild Seven-es autóhoz eddig még nem volt szerencsém. Most viszont ennek is eljött az ideje. A legutóbbi modellpárbajból megismert Benetton felmatricázásáról fogok mesélni.

Miért nem vágtam bele egy régi Minichamps autó felmatricázásba?

A szándék megvolt bennem, de minden egyes matricázást alapos mérlegelés előz meg nálam, amit amúgy mindenkinek ajánlok, mielőtt bármibe is belekezd. Én ezeket a kérdéseket teszem fel magamnak:

• Mennyire lenne bonyolult megcsinálni?
• Van-e hozzá matricaszett?
• Kell-e leszedni matricákat?
• Ha olyan helyről kell leszedni, ami matricapótlással jár, akkor van-e ahhoz is matrica?
• Add-e hozzá annyit a dohányreklám az összképhez, hogy megérje megcsinálni?
• Pénz és idő arányában érdemes-e belevágni?

Nos, nálam a régi B194-es több fronton is elvérzett. Kezdjük azzal, hogy egy agyrém lett volna megcsinálni. Ha emlékeztek a modell párbajra, ott is írtam, hogy rossz állapotban vannak a matricák rajta. Egy alapos felújítás ráfért volna, de míg a Ferrari 412T2-es mondhatni gyerekjáték volt, addig nézzetek csak rá erre az autóra és a mintájára. Hát… Mondjuk úgy, hogy nem lenne egyszerű. Bár léteznek teljes matricaszettek a Spotmodelnél, de azok nem a német nagydíjas kiadáshoz készültek. Mellesleg ezeket a matricákat elsősorban a Tameo modellekhez készítették, amelyek gyakran méretben nem kompatibilisek más gyártók modellautóival. Ezzel szívtam meg a Ferrari F93A-nál is.

A jelenleg kapható dohányreklámos matrica szettekkel sem voltam kibékülve. Ezek általában nem csak a feliratot tartalmazták, hanem a háttérszínt is. Úgy tudod feltenni a matricákat, hogy kitakarod a régit. Ez két szempontból is szerencsétlen. Egyfelől nem javasolt matricára matricát ragasztani. Persze, vannak elkerülhetetlen helyzetek, de nem jó ötlet. Leginkább azért, mert csúnya. Másfelől pedig mennyire szerencsés egy alapból elöregedett matricára rátenni egy újat? Egyáltalán nem jó ötlet. Szóval ezért kezdtem el inkább az újabb kiadás után kutakodni.

Az európai nagydíjas kiadás

Amit sikerült beszereznem az egy limitált darabszámú kiadás, ami Schumacher első világbajnoki címének 25. évfordulójára készült még 2019-ben (és nem a  Minichamps fenállásának 25. évfordulójára készült, mint ahogy azt korábban írtam, elnézést a pontatlanságért!). Rossz belegondolni, hogy ennek is már 6 éve volt… A Benetton B194-es kinézete szinte versenyről versenyre változott és a szponzorok is sokat cserélődtek a szezon folyamán. Ez a modellautó az európai nagydíjas kinézetet örökítette meg, amit a spanyolországi Jerezben tartottak meg és Michael Schumacher rajt-cél győzelmet aratott. A modellautó 80 eurós ára nem volt vészes. Főleg, ha abba belegondolunk, hogy egy speciális limitált kiadásról van szó. A nehézséget az okozta, hogy már szinte sehol sem lehetett fellelni. Sok-sok kutatás után találtam meg a frisianmodelcarshop.com oldalán, ami elsősorban minisisakokat árul, de az én legnagyobb szerencsémre tartanak pár 1:43-as modellt is.

A matricázás

Hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy ehhez a modellhez mellékeltek matricát. A Sparknál elég gyakori, de a Minichampsnél azért ez nem annyira bevett szokás, szóval ennek nagyon örültem. Aztán jött a következő meglepetés: olyan frankó kis leírást mellékeltek a matricaszetthez, hogy csak ámultam rajta. Eddig a GP Replicas volt a favorit ilyen téren, de ez tényleg lenyűgözött. Nagyon rendes tőlük, hogy erre is figyeltek. A legtöbbször neked kell kitotóznod, hogy melyik matrica hova való. Megesett már olyan is velem, hogy egyszerűen nem találtam egy-kettőnek a helyét az autón. Jó lenne, ha ezt a jó szokást mások is átvennék vagy állandósulna.

Látszólag nem volt nehéz dolgom. Nem kellett matricát leszednem, kaptam matricaszettet és még egy frankó leírást is hozzá. Ez viszont csak a látszat. Hiszitek vagy nem, még így sem volt sétagalopp. Mint említettem korábban nem dolgoztam Mild Seven-es matricákkal (ez így nem teljesen igaz, mert Renault R23-ast már matricáztam, de az egészen más tészta volt) és miért baj ez? Azért, mert rengeteget kellett tanulmányoznom, hogy a két kék csík között pontosan, hogyan és hol helyezkednek el a feliratok. Nyilván, amikor matricázol szeretnéd autentikusra elkészíteni az autót így nem mindegy, hogy a matricát hova pozícionálod. Nagyon könnyen el lehet rontani. A másik ami megnehezítette a dolgomat, hogy rengeteg helyre kellett feliratokat feltennem. Mit ne mondjak? A Mild Seven tényleg kihasznált minden egyes négyzetcentimétert az autón, hogy hirdethesse magát.

Elölről haladtam hátrafele és azt vettem észre, hogy iszonyatosan koncentrálnom kell és szó szerint megizzaszt ez a matricázás. Egy dolog, hogy a leírás alapján tudtam, hova kell tennem melyik feliratot, de azt nem, hogyan kéne pozícionálni. Főleg az autó orrkúpjánál voltam bajban. Ilyenkor is csak egy dolgot tehettem. Sok-sok képet tanulmányoztam az eredeti autóról és próbáltam kitalálni, hogy lenne a legjobb. Amikor láttam, hogy kerül egy Mild Seven felirat az oldaldoboz légbeömlője elé is, hát… Nem volt őszinte a mosolyom. Szerencsére azonban az aeroelemet tartó rúd bekorlátozta, hogy hova tehetem a matricát, így nem is volt annyira vészes. Kihívást jelentett az oldaldoboz teteje, ahol egy görbe felületre kellett felhelyeznem egy kis feliratot. Itt már a matricalágyítót is elő kellett vennem. Egy szó, mint száz, nem volt egyszerű munka, de mindig új erőt adott az, ahogy láttam, hogy a kocsi egyre csak szépül.

Paranormális jelenségek a matricázásnál

Volt egy nagyon furcsa eset, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni. A kocsihoz járt egy apró matrica is, amit a sisakra kellett volna tennem. Elő is készítettem, mert azt hagytam utoljára. Általában mindig a sisakot hagyom a végére, mert az a legnagyobb szívás és néha a legnehezebb is megcsinálni. Aztán amikor nyúlnék érte egyszerűen szőrén-szálán eltűnt. Az egész matricázás alatt nem hagytam el az íróasztal környékét. Még mosdóba sem mentem. Átkutattam az egész környéket, de nem találtam meg. Ahelyett, hogy örültem volna annak, hogy milyen jól sikerült ezt az autót megcsinálnom, inkább borzasztóan összezavarodtam.

Igazából csak egy kicsi fekete paca volt, a feliratot még nagyítóval se nagyon lehetett kivenni, szóval túl sok élvezeti értéket nem adott volna az összképhez. Mondjuk úgy, hogy nagyobb szerencse, hogy ez veszett el, mint mondjuk a hátsó szárnyra való matricák. Egyszer már történt egy hasonló esett az egyik zoknimmal, amikor pakoltam el őket. Úgy néz ki a lakásom Bermuda háromszögének egy újabb áldozata lett. Mindenesetre legközelebb jobban odafigyelek.

Végszó

Bevallom nem a B194-es a kedvenc autóm. Nem igazán tetszik a kinézete. A kék és a zöld keveredése elég furcsa egyveleget alkot. Viszont ennek a modellnek sikerült a szívemhez nőnie. Bár több ismerősöm is megkérdőjelezett, hogy ennek mi értelme volt, de azt hiszem abszolút megérte erre az újabb kiadásra beruháznom és a bejegyzést olvasva talán ti is jobban átlátjátok a nézőpontomat. Ez a modellautó, ebben a formában nem sok embernek van meg a gyűjteményében, egy igazi ritkaságnak számít. Az pedig, hogy egyik kedvenc versenyzőm autója, az meg már csak tényleg hab a tortán.