Niki Lauda sokaknak a kedvence és a mai napig nagy népszerűségnek örvend. Ő a Forma-1 egyik legendája ez nem is vitás. Lehet emiatt is, de nem olcsó olyan modellhez hozzájutni, amiben ő a pilóta. Igen, ezt érdemes kiemelni, mert a pilóta nélküli kisautókat valamennyivel jutányosabb áron lehet megvásárolni. 9 év után végre rászántam magam és bár eléggé a zsebembe kellett nyúlnom, de végre megszereztem az első Lauda-s autómat. Ha pedig már megszereztem, akkor természetesen fel is matricáztam.

Mint említettem Lauda-s pilótás autót nem egyszerű szerezni, mondjuk egyszer már majdnem sikerült nekem. Az Ebay-en egy licit során lecsaptam az 1975-ös Ferrari-jára, de a balfék eladó összekeverte a csomagokat és egy 1982-es Villeneuve-ös Ferrari-t küldött nekem Lauda versenyautója helyett… Amikor számon kértem, hogy „ez mégis mit jelentsen?!”, akkor elnézést kért és mondta, hogy feltölti újra és liciten nyerjem meg... Milyen kedves ugye? Könnyen kitalálhatjátok mi lett a vége, a második licitháborút már elvesztettem, így sokáig Lauda-s autó nélkül maradtam. Szóval nem egyszerű az osztrák legenda modellautóját megszerezni. Például ott vannak Minichamps-es McLaren kiadások, amik nem mai gyerekek és erős limitáltságuk miatt eléggé drágák is, emiatt sok ideig parkolópályára kerültek nálam ezek a modellautók. Aztán nem rég a Spark újfent felkarolta az osztrák legendát és kiadta néhány autóját pilótásan. Így jutottam hozzá az 1984-es versenygéphez is a kedvenc magyar modellboltomon keresztül. Nem volt a legolcsóbb így sem, nem tagadom, de mégiscsak egy Spark autóról van szó, ami vadonatúj és nem egy régi kiadású Minichamps, ami ráadásul árban sem lett volna sokkal kevesebb.

Az MP4/2 az egyik legendás McLaren autó, amivel Prost és Lauda dominálta az 1984-es szezont. Pedig az előző pár évre visszatekintve semmi jel nem mutatott arra, hogy a brit csapat hirtelen bajnokesélyes lesz, ám jött John Barnard tervező és a TAG-Porsche motor és a két klasszis pilótával a volán mögött, tulajdonképpen házi belharccá tették azt a szezont. Niki Lauda legendásan elenyésző különbséggel, mindössze fél ponttal tudott felülkerekedni francia riválisán és lett háromszoros világbajnok. A McLaren MP4/2-vel az osztrák legenda ötször győzedelmeskedett és annyira bevált ez a modell, hogy ennek a különböző változatai egészen 1986-ig álltak szoláglatban.

Hála az égnek a Spark úgy adta ki ezt a modellautót, hogy már matricázásra készen állt. Mindig nagy megkönnyebbülés, amikor nem kell leszedni matricákat. Nem rég pont bele is tört a fogam teljesen egy modellautóba, de az majd egy másik történet lesz. Szóval a kisautót egyből lehet matricázni, de amikor kicsomagoltam a modellt máris ért egy kellemetlen meglepetés. Ezúttal nem mellékeltek matricát hozzá… Ez azért eléggé csalódás. Néha nem egészen tudom követni, hogy a Spark és a Minichamps mi alapján dönt úgy, hogy az  egyik autóhoz ad, a másikhoz meg nem matricákat. Ekkor jött egy szerencsés fordulat! Még annak idején, amikor az MP4/2C-én dolgoztam sajnos belemartam egy szponzori feliratba, amibe nem kellett volna. Mivel azt sehogy sem tudtam pótolni, ezért vennem kellett egy egész matricaszettet. Szerencsére már akkor előrelátó voltam és az 1984-es autóhoz való matricalapot vásároltam meg, előre gondolva, hogy erről a lapról csak két felirat kell, de mindenképp szeretnék majd egy Lauda-s autót egyszer és akkor ahhoz jók lesznek a dohányreklámos feliratok. Nem akarom dicsérni magam, de ez egy bölcs döntés volt! Így elkezdődhetett a munka.

Mivel egy elég értékes modellről beszélünk és csak egy lehetőségem volt, hogy jól megcsináljam ezért valamelyest izgultam. Bár nem ez volt életem legnehezebb matricázása, de azért így is akadtak problémás részek. Az MP4/2-nek hátsószárnyának elég érdekes kialakítása van. Nem tudom a hivatalos nevét, ezt nézzétek el nekem, szóval megpróbálom konyhanyelven megfogalmazni. Van a hátsószárny fő része, amire felkerül a Marlboro felirat és mellette két oldalt van egy-egy aerodinamikai elem, ahova a cigarettagyár logója megy. A Spotmodeles matrcinál volt egy kis baj, mert amit ideszántak matricát, az egyszerűen nem fért oda, ezért a matricalapról kellett egy másikat felhasználnom ide. Szerencsére volt olyan, ami méretben idefért. Talán az egyik olyan, ami a pilótafülke mellé került volna. A hátsószárnynál még arra érdemes nagyon odafigyelni, hogy a logó és a felirat szinkronban legyenek, mert ha forgatjuk az autót és ha az egész girbe-gurba, akkor az nem néz ki valami jól. A többi rész nem igazán nehéz, elég csak ha odafigyelünk és megpróbáljuk úgy csinálni, ahogy az eredeti fényképeken is elhelyezkednek a szponzori feliratok.

Végre valahára most már az osztrák legenda egyik autóját és a gyűjteményembe tudhatom és most már teljes pompájában áll a vitrinemben. Nem egy nehéz matricázás, de mivel ez a modell nem egy olcsó darab, ezért a kezdők talán ne ezen kísérletezzék ki a matricázás csínját-bínját. Ha mégis belevágtok, akkor tudom ajánlani a Spotmodel matricaszettjét, mert bár sokszor nem stimmeltek a méretek, amikor tőlük vásároltam, de ennél a kisautónál tökéletesen passzolt minden.