Bevallom mostanság eléggé nehezemre esik írni, pedig még lenne jó néhány olyan sztorim, amit mindenféleképpen szeretnék megosztani veletek. Ilyen ennek a Benetton-nak a története is, mert volt itt minden ami egy gyűjtővel megeshet. Dráma, pech, tanulság és happy end. Szóval itt az ideje, hogy erőt vegyek magamon és megosszam veletek ezt a történetet.

Biztos említettem már, hogy kigyűjtöm Michael Schumacher összes versenyautóját. Egész jól álltam és már csak két Benetton hiányzott a sorból. Az egyik azaz átkozott B195-ös, amit csak nagy nehézségek árán sikerült megszereznem a másik pedig az 1992-es B192-es Benetton, amivel a német legenda első győzelmét aratta. Sajnos a választék ennél a modellnél finoman szólva is elég pocsék. Van az „olcsó” Onyx-os verzió, ami az „inkább hagyjuk” kategóriába tartozik minőségi szempontból. Emellett ott van a régebbi kiadású Minichamps-es kiadás, amit néha ki lehet fogni viszonylag olcsón, de azok az autók sem képviselnek sokkal jobb minőséget, mint portugál társaik. Elég csak idevenni a visszapillantók hiányát vagy a silány minőségű gumikat, amiket az autóra tettek. Aztán egy hatalmas szünet következik és jönnek az újabb limitált kiadású Minichamps-ek, amik már elég súlyos pénzekbe kerülnek.

Sokáig tanakodtam, hogy mi legyen? Bevallom nem a szívem csücske ez az modell, csak is Schumacher miatt érdekel így nem akartam túl sokat rákölteni. Pedig vannak olyan autók, amikért hajlandó vagyok a zsebembe nyúlni (lásd pl.: Ligier JS26-os), de ez pont nem ilyen. Az Onyx-os kiadást elakartam kerülni, ezért maradt kizárásos alapon a Minichamps, de azért az sem az igazi. Eldöntöttem hát, hogy saját szakálamra feljavítom ezt az autót. Így két legyet ütök egy csapásra. Viszonylag olcsón beszerzek egy modellt, amit én alakítok át így a szívemnek is kedvesebb lesz.

A Minichamps olcsóbbik kiadása

A terv a következő volt. Veszek egy régebbi kiadású Minichamps B192-est, ő lesz az alapmodell. A visszapillantó tükröket úgy oldom meg, hogy veszek egy donorautót, aminek a tükreit felhasználom. A választásom egy Williams FW15C-s Onyx modellre esett, ami minden szempontból megfelelt a kívánalmaknak. Egy másik Williams pedig, ami egy korábbi bukástörténetemből maradt vissza szolgáltatta az új gumiabroncsokat. Végül, de nem utolsó sorban kelletek még matricák is, hogy teljes legyen az összhatás. Szerintem a terv hibátlan volt. Viszonylag olcsó modell, amiről leszedem a matricákat, felteszek két visszapillantó tükröt, négy gumit, felmatricázom és kész is. Sajnos azonban az élet néha nem úgy alakul, ahogy eltervezzük és az egész ötletem egy csúfos bukás történet lett.

Az első hiba amit elkövettem, hogy alábecsültem a modell sérülékenységét. Amikor nekiesünk egy régebbi kiadású modellnek, akkor jusson eszünkbe, hogy már nincs tip-top állapotban a festékréteg rajta. Nem tudom milyen régi kiadású a modell, de simán lehet, hogy több, mint 25 éves. Tény, hogy sok múlik azon, hogy az előző tulajdonosok, hogy tárolták, de 25 év az 25 év. Szóval amikor körömlakklemosóval elkezdtem nekiállni óvatosan a motorborításon lévő matricáknak, akkor szinte azonnal felhozta a festéket is. Ettől nem lett túl rózsás a kedvem. Pedig az elején jól indult, egyes részeken játszi könnyedséggel egy kis kapargatással leszedtem a fölösleges álcamatricákat, de ebbe itt beletört a bicskám. „Semmi baj! Majd kijavítjuk!” felkiáltással tovább haladtam, de ekkor ért a következő meglepetés. Az egész orr rész egy nagy matricából áll, szóval amikor épp a tevét tüntettem el az orrkúpról, akkor lejött az alatta lévő matrica is és ezzel előbukkant az autó zöld színe. Már korábban is írtam, hogy matricáról matricát eltüntetni szinte lehetetlen vállalkozás és sajnos nem volt új a nap alatt ezúttal sem.

Így kell hazavágni egy modellautót

Ha nem rontottam volna el az egészet eléggé, akkor a kaput az tette be, amikor megpróbáltam kerekeket cserélni. Manapság 2 és 3 másodperc körül cserélnek a csapatok kereket a Forma-1-ben. Hát nekem ez egy kicsit több idő volt. Sok jó tanácsot kaptam tematikus F1-es modellező csoportokban és megvan a saját módszerem is erre, de egyik sem vált be. Se egyik se másik kocsiról nem nagyon akart lejönni az abroncs. A végén teljesen elborult az agyam és a B192-esről egy szikével levágtam a gumikat. Bár szerettem volna felhasználni a későbbiekben, de úgy voltam vele, hogy a réginek úgy is mindegy. Sajnos azonban az újak meg nem akartak felmenni a helyükre. A felni és a gumi belsejének kialakítása annyira eltért, hogy nem volt olyan módszer, hogy felerőszakoljam őket valahogy, pedig próbálkoztam tisztességesen. Végül meg kellett faragnom a felniket, ami nem egy álommeló. Mindenesetre mire sikerült az összes gumit a helyére raknom, a felfüggesztés teljesen eldeformálódott és tisztára csálén állt az autó. Ekkor már rég feladtam, hogy ebből lesz is valami, de pechszériának még itt nincs vége. Pár nap múlva megpróbáltam az egyik Onyx-os autómra rárakni a visszapillantókat. Ha a Benetton-t elszúrtam, akkor legalább egy másikat tunningoljunk fel! Igazából még sosem csináltam ilyet így nem is tudtam, hogyan fogom majd rögzíteni az autóhoz. Terveim voltak, de amikor az egyik tükör a csipesz fogásából elpattant valahova a szobámba és soha többé nem találtam meg, az keresztülhúzta minden számításomat. Szóval nem ma fogjátok megtudni, hogyan kell visszapillantó tükröket pótolni…

Ezt legalább már sikerült jól megcsinálni

Van egy olyan érzésem, hogy sokan most csalódottak, hogy én aki ilyen munkákat tett le eddig az asztalra és még egy blogon is „dicsekszik” vele az milyen blődségre képes. Egyáltalán miért mesélem el nektek a bénázásaimat? Azért, hogy tanuljatok belőle és ha esetleg ti is belevágnátok, akkor ne kövessétek el ugyanazokat a hibákat! Tény, hogy ezt a Minichamps modellt én még sehol sem láttam felmatricázva, ami már egy intőjel lehetett volna számomra, hogy nem érdemes belevágni. Persze attól, hogy még sosem csinálták meg az nem jelenti azt, hogy lehetetlen lenne elkészíteni. Az viszont nem mentség, hogy egyik ostoba hibát vétettem a másik után, aminek következményeképpen nem egy modellautót sikerült a háztól elcsesznem. Szóval a tanulság az, hogy ennek az autónak az átalakításába nem érdemes belevágni. Ha csak nincs kéznél Benetton sárga festék és egy egész matricalap, ami méretben is stimmel.

A modellt végül egy vállalkozókedvű ismerősömnek passzoltam el, aki megpróbálja megcsinálni, de legutóbbi értesüléseim szerint egyelőre még neki sem sikerült dűlőre jutnia vele, de ezúton is remélem, hogy sikerül valamit kihoznia belőle. A történet vége az lett, hogy végül csak bele kellett nyúlnom a zsebembe és vettem egy drága Minichamps modellt, amihez még matricát sem mellékeltek, ami eléggé kiábrándító volt annak fényében, hogy mennyit fizettem érte és hogy matricázásra elő volt készítve a modell. Ezzel az autóval már abszolút nem volt gondom. Olasz matricagyártótól rendeltem a szettet, ami tökéletesen passzolt az autó méreteihez, így ezt a feladatot már rutinból megoldottam. Az egyetlen dolog, amire odakellett figyelnem, hogy minden matricát a megfelelő helyre rakjam fel, mert az útmutató most sem volt hozzá, de szerencsére mindegyiknek egyből megtaláltam a helyét.

A modell így felmatricázva nagyon szép lett és elégedett vagyok, csak nagy kár a sok tervezésért, kidobott pénzért és időért. A lényeg viszont az, hogy ezzel már teljessé vált a Schumacher sorom, amit majd egy külön fényképes bejegyzésben szeretnék megmutatni nektek, ha majd az írás után a fotózáshoz is megjön a kedvem. 

Ha pedig már fotózásról volt szó, akkor látogassatok el Lampert Benedek blogjára, ahol láthattok néhány elképesztően látványos fotót Forma-1-es modellautókról. Ezeket a képeket nézegetve tátva maradt a szám. Míg ő ilyeneket készít, addig én örülök, hogy ha úgy ahogy éles képeket tudok lőni a sajátjaimról. A képekért erre tessék fáradni: https://aquilaphoto.blog.hu/2020/08/09/forma-1_fotozas_a_lakasban_igy_is_lehet