Valószínűleg nem lesz majd meglepetés, hogy melyik változat jön ki győztesen ebből a párharcból, de mindig is szerettem volna egy régi vs új összehasonlítást csinálni. A Benetton B194-es modell volt az, amely egy ideig mind a régi, mind az új Minichamps kiadásban egyaránt megtalálható volt a gyűjteményemben, így ezt választottam a párbaj témájául. A folytatásban kiderül, hogy nagyjából 20 év alatt miben fejlődött a német gyártó.

Bevezető, avagy a modellgyűjtés sötét oldala:

Azt vettem észre magamon, hogy egyre válogatósabbá váltam a modellautók terén. Míg az elején csak megvettem, ami megtetszett és relatív olcsó volt, addig ez mára teljesen átalakult. Most már csak minőségi modellautókra adok ki pénzt és a kötelező körökön kívül (Ferrari, McLaren és Alonso sor bővítése) keresem a ritkaságokat és olykor próbálom frissíteni a gyűjteményemet is, ha van rá ésszerű lehetőség. Ez alatt mit értek? Például létezik Spark Footwork FA 13 1:43-as méretarányban, de 84 ezret nem fogok kiadni érte. Jó lesz nekem az Onyx is, ennyit nem ér meg nekem. Azért van egy anyagi lélektani határ, ami fölé nem szeretnék menni.

Viszont sok Onyx autómat lecseréltem már, meg néhányat az Altaya és Hot Wheels-ek közül is. Most viszont egy Minichamps autót frissítettem be, nevezetesen a Benetton B194-est, ami egyik nagy kedvencem Michael Schumacher első világbajnoki autója volt. Nem ez az első eset, hogy Minichamps autót cseréltem le, bár nem mondható gyakorinak.

De miért tettem? Nehéz erre válaszolni, mert nem volt különösebb bajom a régi verzióval sem, ami egy német nagydíjas kiadás, amit az tesz igazán csak különlegessé, hogy az oldaldobozon nem más, mint a Minichamps tűnik fel támogatóként. Viszont akármennyire is vigyáztam rá, az idő vasfoga alaposan megfogta. Már hozzám sem tip-top állapotban került és hiába szerettem volna újra matricázni ezt az autót, ez szinte egy lehetetlen feladatnak tűnt. Már csak azért is, mert nem tudok róla, hogy lenne Minichamps-hez való teljes matricaszett. Főleg nem német nagydíjas, ami igencsak fontos, mert az autó és annak szponzorai is sokat változtak az idény során.

Viszont 2015-ben a Minichamps fennállásának 25 éves évfordulóján elindított egy sorozatot, amiben több korábbi modellautójukat is újra kiadták, köztük a B194-est is. Csak egy baj van vele, hogy szinte már sehol sem lehet fellelni ezeket az autókat. Rengeteget kerestem, mire találtam egy eladó darabot normális áron. Nem volt egyszerű dolgom, mert kifejezetten olyat kerestem, amit fel lehet matricázni. Ilyen téren csak a brazil, ausztrál és európai nagydíjas kiadás jöhetett számításba. Végül az utóbbit sikerült megszereznem. Azt hiszem ez elég hosszú bevezetés volt így is, jöjjön az összehasonlítás!

Doboz:

A Minichamps 20 év alatt tulajdonképpen semmit sem változtatott a doboza kialakításán. Műanyag talp, papír fedőlap (amúgy layer-nek hívják, de erre nincs megfelelő magyar szó) és átlátszó plexi. Tehát hatalmas változás nem történt már jó ideje a Minichampsnél. Egyszer-kétszer kiadnak egy-egy modellautót valamilyen különleges fedőlappal, de ennyi. Viszont az én esetemben, pont két speciális fedőlapos autóval van dolgom. A régebbi kiadás a Michael Schumacher Collection egyik darabja. Az új pedig egy 25. Anniversary Collection kiadás, amihez szintén különleges fedőlap készült. Mindkettőnek szép a doboza, nyilván a régebbin jobban meglátszik, hogy megfogta az idő vasfoga.

Ár:

Mint meséltem nagyon nehéz volt megtalálni az új kiadást, de amikor végre ráakadtam, akkor nagyon örültem, hogy mondhatni normál Minichamps áron kínálták. Ez 80 eurot jelent, amire még rájött a postaköltség is, így nem volt olcsó, de tekintve, hogy speciális és limitált kiadásról van szó, higgyétek el, hogy egyáltalán nem is számít soknak. A régebbi kiadású Minichamps-et viszont már ennek a töredékéért be lehet szerezni az adás-vételi oldalakon, csak az már más kérdés, hogy azok milyen állapotban vannak.

Matricák:

Sajnos a régi kiadásoknak ez a legnagyobb rákfenéje, hogy a matricák már sokszor nincsenek a legjobb állapotban. Persze, ez nem is csoda, hiszen kb. 30 éves kiadásokról beszélünk, de mint ahogy egy korábbi bejegyzésemben is említettem, nem mindegy, hogy milyen körülmények között tároljuk ezeket a modellautókat. Én ezt a német nagydíjas kiadást 2018-ban vettem és bár próbáltam vigyázni rá, de ha egyszer elindult egy romlási folyamat, akkor már nem lehet visszafordítani. Matricák elkezdenek felválni vagy leperegni a kocsiról. Szomorú ez főleg, ha még pótolni sem tudjuk őket. Az újról mit is mondhatnék? Minőségi munka. Persze, jó kérdés, hogy 30 év múlva ez is, hogy fog majd kinézni. Az viszont mindenképp dicséretes, hogy mellékelték a Mild Seven matricákat és azok is jó minőségűek voltak, de erről majd egy másik bejegyzésben.

Minőség:

Eljött a legizgalmasabb rész, hogy miben is sikerült javulnia a Minichampsnek. Azt azért már az elején leszögezném, hogy bár ugyanaz a modell, de két különböző versenyspecifikációról van szó. Szóval az ilyen eltéréseket nem fogom górcső alá venni.

Szebb lett a pilótafigura. Mondjuk nem volt nehéz megugrani ezt a lécet, de most már végre tisztességes kidolgozást kapott a versenyző is, mind alakra, mind szponzori matricákat tekintve. Mondjuk ez szerintem a minimális elvárás volt.

Finomabb kidolgozottság és az apró részletek az európai nagydíjas kiadáson. A felfüggesztés sokkal szebb lett és felkerültek olyan apróságok, mint a kamera vagy az antennák az autókra, amik a régebbi kiadáson nem voltak rajta. A legnagyobb pozitív változás azonban számomra az volt, hogy a tanksapka végre nem egy matrica, hanem valóban ki lett dolgozva a motorborításon. Ezt nem is értem, hogy miért nem tudták sokáig megcsinálni a Minichampsnél.

Ahogy szemügyre vettem őket, nem láttam olyan ordító különbségeket, mint egy Bburago-Looksmartnál vagy egy Altaya-Minichamps-nél. A régi kiadás is megállja a helyét. Amit még így a végén megjegyeznék, azaz anyaghasználat. Amikor kézbe vettem őket egyértelműen éreztem, hogy a régi egy fém modell, az új pedig műgyanta. Előbbi sokkal nehezebb volt a másiknál. Jaj igen és még egy utolsó utáni szempont, mert tudom, hogy valakinek ez fontos, de az új kiadásnak nem forognak a kerekei. 

Összegzés

Bár tény, hogy az új kiadás részletesebb és szebb lett, mint a régi, de annak sem kell nagyon szégyenkeznie. Egy közel 30 éves modellhez képest ez egy remek darab szerintem. Főleg, ha megnézzük, hogy az akkori riválisa az Onyx mire volt képes akkoriban. Ahhoz képest ez egy nagy minőségi ugrás volt. Sőt még azt is mondanám, hogy bizonyos szempontból jobb minőséget képvisel, mint a pár éve kiadott Altaya-s kiadások, ami rájuk nézve elég lesújtó lehet.

Az újabb kiadás abszolút megéri a pénzét, de cserébe szinte már lehetetlen azokat beszerezni és mivel nem rég lettek újra kiadva, ezért nem valószínű, hogy a Minichamps mostanság újra terítékre helyezi a B194-est. Aztán ki tudja? Senna autóihoz elég gyakran hozzányúlnak, tehát semmi sem elképzelhetetlen. Viszont most inkább a B195-ösök vannak soron a német gyártónál és én is elgondolkodtam azon, hogy azt is befogom frissíteni. Ezt még nem döntöttem el.

Szóval nem bántam meg, hogy lecseréltem egy újabb kiadásra, mert most egy olyan autó van a birtokomban, ami tényleg csak keveseknek van meg, viszont ha még mindig csak a régi kiadás lenne meg, akkor sem dőlnék a kardomba.