Hajsza a győzelemért a kedvenc Forma-1-es filmem. Nem mintha olyan sok értékelhető alkotás lenne ebben a témában, de rám nagy hatással volt Ron Howard filmje, amiben Niki Lauda és James Hunt párharcát dolgozták fel. A film megnézése után eltökélt szándékom volt, hogy megszerzem Lauda és Hunt 1976-os autóját 1:43-as méretarányban. Viszont ez koránt sem volt egy egyszerű feladat. Rengeteg ötletelés, modellautók hajkurászása, pilóta figura faragása és matricázás is volt a rögös úton, amíg célba értem. Az előző részben James Hunt autójáról sztoriztam, most pedig Niki Lauda Ferrarija lesz a terítéken.
Nehézkes beszerzés
Már a modellautó beszerzése is nagy kihívás volt, hiszen honnan szerezzek be egy 1:43-as méretarányú pilótás 312 T2-es Ferrarit? Leginkább sehonnan, mert nem is létezik olyan. Na jó, ez így nem teljesen igaz. Kutatásaim során két gyártót is találtam, akik kiadták az 1976-os Ferrarit Niki Laudás figurával. Az egyik a Quartzo volt, de az ő modelljeik minőségében hagynak némi kívánni valót maguk után. Aztán kiderült, hogy a Looksmart is adott ki egy nagyon limitált változatott belőle, de nem nagyon verték nagy dobra és az is biztos, hogy én még sosem láttam olyat, amit árultak volna. Szóval olyan, mintha nem is létezne. Gondoltam, hogy a film után talán felpörögnek majd az események és lesznek, akik lecsapnak a magas labdára, de sajnos nem így történt. Bár a Ferrari esetében a licensz problémák elég komoly befolyásoló tényezők lehetnek. Sokáig vártam, de igazából ismerősöm világított rá a dologra, hogy teljesen fölöslegesen várok, hiszen egyáltalán ki jöhetett volna szóba, hogy elkészítsék a pilótafigurás kiadást? A Brumm, de ők mostanság biztos nem fognak ehhez a témához nyúlni. A Minichamps nem rendelkezik a Ferrari jogokkal, ahogy a Spark sem. A Looksmart sem valószínű, hogy újra kiadja ezt az autót. Bburago? Klasszikusokkal nem foglalkoznak, de talán nem is nagy baj. És ezennel be is zárult a kör, mert más aktív gyártó nem is nagyon foglalkozik 1:43-as pilótafigurás autók kiadásával.
Tehát jöhetett az, ami már oly sokszor a Ferrariknál, hogy beszerzek egy pilóta nélküli autót és átalakítom pilótássá. Szerencsére az Altaya legyártotta ezt a Ferrarit is, így őket választottam. Mondjuk, túl sok alternatíva nem volt. A GP Replicas is szóba jöhetett volna, de azoknak az ára kicsit borsos. Persze az lett volna az ideális választás, látva az Altaya minőségbeli hibáit (pl.: ferde hátsószárny), de nem mindegy, hogy 8 ezeret vagy 36 ezret fizetek egy modellautóért. Talán legközelebb. Visszatérve a beszerzéshez, az Ebayen le is csaptam egy Altayas autóra jó áron, így az első lépést már meg is tettem a győzelem felé. Igen ám, de még csak most jött a neheze. A projektem folytatásához jó lenne egy donor autó, amiből kiszedhetem a pilótát. A következő problémám pont ez volt, hogy pilótás Laudás donor autót beszerezni, szinte lehetetlen feladat. Én tényleg türelmesen vártam évekig, de eredménytelenül. Szóval, ahhoz hogy véghez vigyem a tervemet a „végső megoldáshoz” kellett nyúlnom.
A „végső megoldás”
Prost MP4/5-öse után ünnepélyesen megfogadtam, hogy soha többé nem fogok megfaragni Catrix figurát. Hogy miért?
Egy: mert sajnálok egy teljesen jó figurát „tönkre tenni” úgy, hogy az egész figurának csak egy apró töredékét hasznosítom.
Kettő: iszonyatosan nehéz megfaragni azt a kemény műanyagot.
Három: Faragás közben 100%, hogy tönkremennek a pilótafigura matricái.
Bár óvva intettem ettől mindenkit, de sajnálattal vettem észre, hogy rajtam felbuzdulva, több ismerősöm is próbálkozik ezzel. Higgyétek el, ha lett volna más megoldás, akkor biztos, hogy nem ezt választom, de egyszerűen nem volt. Segítségemre Tibi sietett, aki a webshopjából a Tibormodel.com-ról felajánlott egy autentikus Niki Lauda figurát nekem. Ez hatalmas segítség volt és ezúttal is nagyon köszönöm neki, hogy ezzel is hozzájárult ennek az autónak az elkészültéhez!
Az átalakítás folyamata
Nincs más hátra, mint hogy faragjunk! Mint ahogy fentebb is írtam, iszonyatosan körülményes volt megfaragni ezt a pilótafigurát. Arról nem is beszélve, hogy mekkora porral-kosszal járt. Sajnos a pilótafülke kialakítása miatt se a kezeket, se a lábakat nem tudtam újra hasznosítani. Szerencsétlenségemre a 312 T2 kialakítása olyan, hogy nagyon is nyitott a pilótafülkéje. Ez azért baj, mert bár csináltam sok Ferrarit korábban, de a viszonylag zárt pilótafülkék miatt nem látványos az ha a pilótafigura keze nincs a kormányon. Itt viszont nagyon feltűnő lett volna, ha csak egy pilóta törzset teszek az ülésbe, aminek se keze se lába. Az első megoldásom az volt, hogy gyurmaragasztóval formáztam meg a kezeket és lábakat, majd egy piros filctollal beszíneztem őket. A végeredmény viszont koránt sem volt kielégítő. Nem beszélve arról, hogy az első próbálkozásnál a pilóta feje túlságosan is felfele nézett. Sokáig gondolkoztam, hogy „jól van az úgy” elv mentén inkább úgy hagyom vagy inkább megpróbálok javítani rajta még úgy is, hogy fennállt a veszélye annak, hogy csak rontani fogok a helyzeten. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Szóval szétszedtem az egészet és nekifutottam újra a dolognak. Újra faragtam egy kicsit az amúgy is megcsonkított figurán, de most már legalább egyenesen néz. Na, de mi lesz a végtagokkal? Ekkor jutott eszembe az a nagyszerű ötlet, hogy sima gyurmával kiformázom a kezeket és lábakat. Mekkora ötlet! Ja, meg mekkora szívás is… Emlékszem órák mentek el azzal, mire sikerült elfogadható karokat és lábakat formáznom és a helyükre tennem őket. Lehet óvodában többet kellett volna gyakorolnom. A gyurma bár jó ötletnek tűnt, de nem valami kezes, ha ilyen apró dolgokat kell kiformázni belőle, főleg ha egy 1:43-as méretarányú versenyzőfigura karjáról van szó. Végül sikerült megcsinálnom egy olyan verziót, ami már nekem is elnyerte a tetszésemet. Bár mondanám azt, hogy soha többé nem csinálok ilyet, mert iszonyatos kínlódás, de ahogy a mondás tartja: soha ne mond, hogy soha. Főleg, hogy van még két Laudas Ferrari, amit sosem adtak ki pilótásan, így lehet egyszer majd azokat is el kéne készítenem. Még nem tudom, de ha lesz is azokból valami az nem mostanság lesz.
Végszó
Szóval elkészült az pilótás 1976-os szett. Időbe, pénzbe és sok energiába került, de azt hiszem teljesen megérte. Köszönöm mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult ennek a projektnek az elkészültéhez. Szóval ez is letudva, de ezzel még koránt sincs vége. Vannak még tervbe dolgok, de hogy mik? Az legyen meglepetés. Ha olvassátok a blogot, akkor úgy is megtudjátok.
