Ferrari rajongóként mindig is nagy becsben tartottam Laudát, hiszen egy roppant sikertelen korszak után hozta el újra a fényt Maranelloba. Modellautók terén sem volt kérdés, hogy megpróbáljak minél többet összegyűjteni a versenygépei közül. Ez persze koránt sem volt olyan egyszerű és olcsó feladat. Először az 1984-es VB győztes McLarenjét sikerült becserkésznem, később az 1975-ös Ferrarija is meglett. Utána megszereztem James Hunt 1976-os McLarenjét, de hogy nézne már az ki, hogy megvan Hunt autója, de Lauda-é nincs mellette? Ezen a ponton már egyértelmű volt, hogy ezt a Ferrarit is be kell szerezni – végül egy átalakítás keretében ez is sikerült. Viszont, ha már idáig eljutottam, akkor miért állnék meg itt? A terv az volt, hogy kigyűjtsem Lauda összes Ferrariját. A folytatásban átnézzük melyik volt az a négy Ferrari, amivel az osztrák versenyzett. Melyik gyártóktól lehet kapni ezeket és röviden mesélek arról, hogy én hogyan alakítottam át őket.

Niki Laudáról

Kinek kell őt bemutatni? A sportág egyik nagy alakja volt az osztrák, akit én is nagyon kedveltem. Bár nem láttam versenyezni, de sokat olvastam róla és természetesen láttam a Hajsza a győzelemért című filmet is. Engem lenyűgözött, hogy minden ellenszél ellenére valóra váltotta az álmát és Forma-1-es versenyző lett. Mellette pedig korát megelőzve ő nem az a tipikus fenegyerek volt, hanem precizitásával, munkamoráljával és szorgalmával küzdötte fel magát a legjobbak közé. És hát ott volt az a borzalmas balesete, ami másokat valószínűleg megtört volna, sőt akár a karrierjük végét is jelenthette volna – ő viszont képes volt felállni, visszatérni, sőt újabb sikereket elérni. Ő egy nagy egyéniség volt, egy igazi példakép, aki nélkül sokkal szegényebb lenne a Forma-1. Ferrari legendaként vonult be a sportág történetébe úgy is, hogy mindössze csak négy évet töltött az olaszoknál. Mondjuk ezalatt a rövid idő alatt is begyűjtött két világbajnoki címet, ami kis szerencsével akár három is lehetett volna.

A tervezés

13 évig vártam, hogy hátha valamelyik gyártó megszán és legyártja Lauda Ferrarijait pilótás verzióban. De kiben is bízhattam volna? Mondjuk úgy, hogy nem volt nagy a választék. A Minichamps és a Spark alapból kizárva. A Bburago bár most kiadta az 1979-es Ferrarikat 1:18-as méretarányban, de kétlem, hogy elő tudnának rukkolni valami olyan minőséggel, amit még bevesz a gyomrom. Nem beszélve, hogy egyelőre csak 1:18-as méretarányban nyúltak vissza a klasszikusokhoz. Egyedüli igazi reményem a Brummban volt, de kb egy éve váltottam velük néhány levelet, amiben rákérdeztem, hogy Lauda autóival fognak-e foglalkozni? Ők kategórikusan kijelentették, hogy a közeljövőben nincs a terveik között. Mivel a Brumm nem okádja ki magából a modelleket így ez azt jelenti, hogy a következő években biztosan nem számíthatunk rá. Ott van még a Looksmart, de hát velük továbbra sem vagyok kibékülve, ha az árazásról van szó. Elég évente egyszer kiköhögni az épp aktuális Ferrari árát. Nem beszélve arról, hogy ez is tipikusan az a gyártó, akinél sokszor csak utólag tudod meg, hogy kiadtak valamit, főleg ha klasszikusokról van szó. Szóval ezúttal is maradt az, hogy a saját kezembe veszem a dolgokat.

312B3-74

Nem ez volt Lauda legszebb és nem is a legsikeresebb Ferrarija. A Hajsza a győzelemért című filmben ezt a típust becsmérli a Laudát alakító Daniel Brühl. Hogy ez a valóságban is megtörtént-e az jó kérdés, de Lauda vérmérsékletéből kiindulva nem elképzelhetetlen, hogy megeshetett hasonló eset.

Lauda 1974-ben a BRM-től a Ferrarihoz igazolt, egy olyan csapathoz, amelyik már réges régen nem nyert világbajnoki címet. Sőt, mondhatni gödörben voltak, pedig minden adott volt ahhoz, hogy sikereket érjenek el. Lauda első évében bár nem váltotta meg a világot, de a Ferrari már így is sokat lépett vele előre. 1973-ban nem szereztek győzelmet és a dobogós helyezés is csodaszámba ment az olaszoknál, addig 1974-ben az osztrák számos dobogó mellett két győzelmet aratott és csapattársa Clay Regazzoni az utolsó futamig harcban állt az egyéni világbajnoki címért, amit végül Emerson Fittipaldi szerzett meg.

Nem is gondoltam volna, de ezt az autót több gyártó is kiadta. Készült Hot Wheels Elite és GP Replicas verzió is belőle. Természetesen már egyik sem kapható és nekem nem volt türelmem újabb éveket várni, hogy egy véletlenül felbukkanjon a használt piacon elfogadható áron  – mint Ferrari F93A eseténél. Ennél meglepőbb volt, hogy készültek pilótafigurás verziók is 1:43-as méretarányban. A Looksmart is kiadta ezt a modellt, de erről nem is tudtam, ahogy a Red Lines kiadásról sem. Nem is kell mondanom, hogy ezeknek a felbukkanása is a fehér hollóéval egyenlő. Nem beszélve arról, hogy ha meg is történik, akkor brutális árakat elkérnek érte. Így hát maradt a jó kis Altayas kiadás. Nekem sikerült is az 1974-es és 1977-es autót egyszerre beszereznem, nagyon baráti áron, aminek nagyon örültem.

A végső lökést az átalakításhoz az adta meg, amikor egy magyar Facebook csoportban valaki meghirdetett egy 1975-ös Quartzo Lauda autót, ami már elég rossz állapotban volt. Nem volt első, se hátsó szárnya. Ha nincsenek meg az alkatrészek hozzá, akkor lehetetlen javítani, viszont donorautónak az ilyenek tökéletesek. A kérdés az volt inkább, hogy melyik autóhoz használjam? Az 1974-eshez vagy 1977-eshez?

Két tervem is volt. Mindkettőhöz kellett volna egy Cartrix figura. Az első elképzelésem az volt, hogy:

• Veszek egy 1974-es Lauda figurát és azt faragom bele az autóba. A donor autóból kiszedett figurát pedig az 1977-esbe teszem akkor is, ha nem stimmelnek a szponzori feliratok.
• Veszek egy 1976-os Lauda figurát, mert a szponzorok többé-kevésbé megegyeztek abban a két évben és a donor autós figurát teszem az 1974-es autóba. Viszont a fölösleges szponzori feliratokat így is le kell szednem és mellette még festenem is kell.

Végül az utóbbi mellett döntöttem, az tűnt a jobb megoldásnak. Viszont, ahogy említettem a Ferrari pilótái abban az évben kék overállban szerepeltek. Ez pedig azt jelentette, hogy a faragás után festenem is kellett. Nem volt egyszerű, mivel a festék bizonyos görbe felületeket semmi pénzért nem akart megmaradni, állandóan lefolyt. Végül elengedtem a dolgot ráfogva arra, hogy messziről úgy néz ki, mintha a ruhája gyűrődései lennének. Aztán nekikezdtem a sisak átalakításának, mert már alapból is elég gyenge volt a Quartzo sisakja. A sisakrostély túl elnagyoltra sikerült így mindenképp újra akartam alkotni. Azzal viszont nem számoltam, hogy mikor szedem le a szponzori matricákat a festés is meg fog sérülni. Sajnos ez történt így a sisaknak egy részét is újra kellett festenem. Szerencsére nem feltűnő a javítás rajta, de azért nem voltam elragadtatva. Szerencsére a Niki Lauda feliratok nem sérültek meg, de a Marlboro feliratot nem tudtam sajnos pótolni, mert olyan méretben nem volt matricám. Lehet egy nap berendelek egy szettet és pótlom majd.

Nem ez volt a legjobban sikerült átalakításom, de végre egy hiánypótló alkotás került be a gyűjteményembe.

312T

Lauda ezzel az autóval szerezte meg első világbajnoki címét, mondhatni egész simán. Bár az idény nem indult jól az osztrák számára, de volt egy öt versenyes nagy sorozata, amiből négy futamot megnyert egyszer pedig második lett, ezzel megalapozva előnyét az egyéni összetettben. A világbajnoki trófea tehát 11 év után, 1964-et követően ismét visszakerült Maranellóba.

Ezzel a modellel volt a legkönnyebb dolgom, hiszen ezt csak megvettem. Szerencsére a Minichamps kiadta ezt a Ferrarit pilótásan 1:43-as méretarányban így csak várnom kellett a tökéletes pillanatra, hogy lecsapjak egyre, ami jó állapotban és jó árban van. Viszont nézzünk kicsit szét, hogy mi a választék, ha valaki ezt az autót szeretné megszerezni.

Az Altaya természetesen legyártotta ezt az autót pilóta figura nélkül, ahogy a Hot Wheels Elite is. Érdekesség, hogy ezt a kiadást viszonylag könnyebben és gyakrabban fel lehet lelni, mint más Ferrarikat ettől a gyártótól. Létezik Quartzo kiadás is, de azt ki kell fogni és sokszor egyáltalán nem olcsók. Ez azért is furcsa, mert — ahogy említettem — a pilótafigura sisakja elég gyengére sikerült benne. Ár-érték arányban még mindig a Minichamps a legjobb választás csak hát elég türelmesnek kell lennünk, hogy kifogjunk egy hibátlan darabot jó áron. Továbbá létezik GP Replicas és Looksmart kiadás is, de azokat már nem nagyon lehet kapni.

312T2

Ki ne ismerné az 1976-os Ferrarit, amivel Lauda legendás bajnoki csatáját vívta James Hunt ellen? Sajnos azonban ez egyben egy igencsak rossz emlékű Ferrari is, hiszen ebben éget majdnem halálra a Nürnburgringen az osztrák pilóta. Továbbra is azt vallom, hogy ha nincs a német nagydíjas baleset, akkor Lauda simán behúzza a bajnoki címet és talán a Ferrarival való kapcsolata sem romlott volna meg, de kár ezen rugózni, mert HA kategória  ebben a sportban nincs. Mindenesetre szerintem egy nagyon szép autó, aminek a szabályváltoztatások miatt már nem volt olyan ormótlan nagy légbeömlője a cockpit mögött, mint a 75-ös autónak.

Ennek a modellautónak az átalakításáról már korábban írtam ebben a bejegyzésben, amit ITT olvashattok el. Helyette jöjjön pár szó, hogy melyik gyártóktól lehet beszerezni ezt az autót. Nekem az Altayas verzió van meg, amivel nem vagyok teljesen kibékülve. A fehér részek matricázása eléggé bénára sikerült és az első szárny is ferde. Persze ha csak az árat nézzük, akkor ez a legjobb választás, de itt azért vannak olyan dolgok, amiket minőségileg kifogásolni lehet. Sajnos ebből már nem készült se Minichamps, se Hot Wheels Elite kiadás, viszont GP Replicas igen, de erről megint nem tudtam, így le is maradtam róla. Számomra amúgy elképesztő, hogy ha az ember nem bújja folyamatosan a megjelenéseket, akkor hihetetlen, hogy mikről maradhat le. És sajnos gyakran nincs második esély. Meglepő módon a Fujimi is kiadta pilótásan ezt az autót, de ez nagyon ritkán tűnik fel a használt piacon és nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy kitalálja az ember, hogy elég sokat elkérnek érte. A futottak még kategóriában ott van még a Quartzo, ami bár pilótás, de kidolgozottságban az Altaya szintjén mozog és mellette sokkal drágább is.

312T2B

Niki Lauda utolsó Ferrarija, amivel megszerezte második világbajnoki címét. Az osztrák pilóta és a Ferrari között 1976 végén eléggé megromlott a viszony. Ez több tényezőn is múlt, de az egyik gyújtópont az volt, hogy Lauda feladta az évadzáró japán nagydíjat a veszélyes körülmények miatt, amivel nagyon magára haragította Enzo Ferrarit. Az osztráknak tehát eléggé toxikus környezetben kellett végig versenyeznie az 1977-es évet, de így is sikerült stílusosan VB címmel távoznia a Ferraritól. A Commendatore valószínűleg megbánta később, hogy elengedte azt a versenyzőt, aki visszahozta a sikereket Maranelloba.

Lássuk mi a helyzet a kiadásokkal kapcsolatban. Van természetesen Altaya, ami szerintem az 1976-oshoz képest sokkal jobban sikerült. Hot Wheels Elite kiadás is akad, ami sokkal inkább elérhető, mint az 1974-es Ferrari. Viszont a furcsaságok itt kezdődnek! Se GP Replicas, se Looksmart, se Minichamps de még Quartzo kiadás sem létezik ebből az autóból. Ez előtt egy kicsit értetlenül állok, hiszen mégiscsak Lauda utolsó Ferrarijáról van szó, amivel VB-t nyert. Ergó jelenleg a bejegyzésem írásának pillanatában semmilyen pilótafigurás verzió nem létezik ebből az autóból. Furcsa.

Az átalakításról is ejtenék pár szót: ezúttal is egy Cartrix figura volt az áldozat, de mivel most már volt elég tapasztalatom, hogyan kell megfaragni ezeket a figurákat így sikerült úgy kiviteleznem, hogy nem rongáltam meg a matricákat rajta, mint ahogy sajnos azt sikerült az 1976-osnál. Amúgy ezeknek a figuráknak a faragása borzalmas pormennyiséggel jár. Ha a rendőrség rám törte volna az ajtót, amikor ezt csináltam és látják azt a rengeteg fehér port, hát mondjuk úgy, hogy nehéz lett volna kimagyarázni. A nehézség nem is az volt, hogy a megfelelő magasságra és alakra faragjam a figurát. Ahogy az 1976-osnál, így most is piros gyurmából csináltam meg a versenyző végtagjait. Nos igen, nem én voltam a technikaórák sztárja annak idején – legalább két órán át szenvedtem, mire sikerült a négy végtagot elfogadható állapotba hoznom. Nyilván nem lett olyan jó a végeredmény, mint egy gyári figuránál vagy egy szépen kifaragott donorfiguránál, de azért elégedett vagyok a végeredménnyel.

Összegzés

A legnehezebb az 1976-os Ferrarit volt elkészíteni, mert akkor még nem tudtam, hogyan kell jól megfaragni egy Cartrix figurát. Amikor már az 1977-est csináltam már sokkal könnyebb dolgom volt és ezen átalakítások közül talán az sikerült a legjobban. Kidolgozottságban az 1975-ös Minichamps Ferrari a legjobb. Nagy kár, hogy csak ezt az egyet adták ki a németek. Bár az Altaya-s autók sem rosszak, de kidolgozottságban elmaradnak a prémium márkáktól. Persze jobb lett volna GP Replicas autókkal dolgozni, de hát ahhoz még ki kéne húzni azt hét nyavalyás számot a Skandináv lottón, amit beikszeltem! Az, hogy az átalakított autók így mennyit érnek azt nehéz meghatározni. Inkább az eszmei értékük magas.

Végszó

Ahogy látható, nem lehetetlen összegyűjteni Lauda Ferrarijait. Sok függ attól, hogy mennyire fontos a pilótafigura és az, hogy mennyire fellelhetőek az adott modellek. Hiába létezik több autóhoz is pilótás kiadás, ha egyszerűen nincs eladó darab belőle. Bár sokáig húztam a dolgot, de örülök, hogy végül belevágtam és sikerült kiviteleznem ezt a tervemet. Most van egy olyan sorozatom, ami nem mindenkinek lapul ott a szekrényében. Még akkor is, ha egy-két autó vagy az átalakítás minősége nem is lett tökéletes.