Ez volt az első Ferrari, amire már határozottan emlékszem gyerekkoromból. Néztem a Forma-1-et a TV-ben és egyből beleszerettem ezekbe a piros csodákba. Körülbelül erre az időszakra tehető, hogy Ferrari-szurkoló lettem, bár akkor még inkább csak gyermeki csodálatból, mintsem sportszakmailag választottam kedvenc csapatot. Talán így már érthető, hogy miért is foglal el fontos helyet a szívemben a 412 T2-es. De ahogy a Williams FW16-osnál, így most is felvetődik a kérdés, hogy minek kellett nekem egy újabb ilyen Ferrari a gyűjteményembe? A folytatásban mindent elmesélek!

A válasz a miértre

Először Alesi autóját szereztem meg, eléggé érdekes körülmények között. Erről írtam már korábban a blogon, de röviden összefoglalva egy matricákban teljesen lepusztult Minichamps autót kaptam kézhez és ahelyett, hogy azonnal a donorautók közé hajítottam volna, megpróbáltam megmenteni és teljesen újramatricázni. Bár sikerült, de nem az lett a legszebb munkám, viszont ezt az autót már csak ezért sem adnám tovább semmi pénzért, mert én is hozzátettem valamit a mostani külsejéhez. Később sikerült Berger autóját is beszereznem potom pénzért. Igaz egy Onyx autóról volt szó, de esőgumikkal volt ellátva, ami eléggé különlegesnek számít, mivel kevés ilyen autót adott ki a portugál gyártó. Igazából jól megvoltam ezzel a két autóval, de amikor a GP Replicas bejelentette, hogy ki fogja adni a 412 T2-est, akkor elgondolkodtam.

A GP Replicas-ról az előző bejegyzésemig eddig nem nagyon ejtettem szót a blogomon. Nagyon röviden: ők a prémium minőséget képviselik a modellpiacon. Minőségileg és kidolgozottságban a Minichamps és a Spark előtt állnak, de árban nem sokkal drágábbak, sőt jóval olcsóbbak, mint más prémium modell-gyártó. Már csak emiatt is csábító volt a gondolat, hogy legalább egy darabot én is be tudjak a gyűjteményembe. Sokáig gondolkodtam a dolgon, osztottam-szoroztam, de végül úgy döntöttem, hogy belevágok a projektbe. Viszont így az Onyx-os autó létszám fölöttivé vált és eladtam. Sajnáltam, de annak örülök, hogy jó kezekbe/gyűjteménybe került.

A beszerzés

Szerencsére a Marlboro matricákat biztosította a gyártó, így egy teher máris lekerült a vállamról. Viszont a GP Replicas 1:43-as méretarányban nem ad ki olyan autókat, amikben pilótafigura van. Ez baj. Persze nem megugorhatatlan akadály, hiszen nem az első alkalom, hogy figurát kell ültetnem egy modellautóba, de mégis többletmunkával jár, ami növeli a hiba lehetőségét is. Szóval az első feladat az volt, hogy szerezzek egy Bergeres donorautót, amiből a pilótát kiszedem és belefaragom majd a GP Replicas-os autóba. Előrendelésről lévén szó, bőven volt időm felkészülni a projektre. Viszont az idő telt és csak nem akart felbukkanni egy olyan autó, ami megfelelt volna nekem erre a célra.

Sajnos véget értek azok az idők, amikor fillérekért lehetett venni az Egyesült Királyságból Onyx-os autókat. A magas postaköltség, az ÁFA és a kezelési költség annyira megnyomja az árukat, hogy így már nem éri meg (erről szóló cikkemet itt olvashatjátok). Kicsit luxusnak éreztem közel 10 ezer forintot kiadni egy donor autóért. A másik dolog, hogy nem akartam egy teljesen épp autót tönkre tenni. Donorautó nálam az, ami olyan szinten sérült, hogy már nem érdemes megjavítani. Hiányoznak a visszapillantó tükrök, eltört a felfüggesztés, lekopott a festék és hasonló problémákkal küzdő autókért nem kár. De egy teljesen jó állapotban lévő Onyx autót nincs szívem szétkapni.

Szóval, egyszerűen meguntam a végeláthatatlannak tűnő keresgélést és elkezdtem alternatívákban gondolkozni. Nagyon sok kimaradt cuccom van. Főleg matricák, de meglepő módon egy-két figura is akad a tarsolyomban. Mint például egy 1994-es Minichampses autóból kiszedett Hill figura. Fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan került hozzám, de ott volt. Na most, mivel annak idején nem voltak olyan csicsás sisakok, mint manapság és a versenyzők jószerivel ugyanazt a mintájú sisakot viselték egész karrierjük alatt így jött a nagyszerű ötlet. Mi lenne, ha Damon Hill sisakját Bergeressé alakítanám? Hiszen mindkettőnek az alapszíne a fekete, így még festenem sem kéne. Ez eddig mind szép és jó, de sisakot díszítő szponzorokat és osztrák zászlót mégis honnan szerzek be? Egy kicsit kutakodtam Ebay-en és rátaláltam egy eladóra, aki kifejezetten 1:43-as sisakokhoz készít matricákat, többek közt Bergeréhez is. Micsoda szerencse! Így készen is állt a mesterterv. Hill sisakjáról leszedem a fölösleges matricákat, megfaragom a figurát, befestem pirosra, rárakom a sisakra a matricákat, majd végül az autót is felmatricázom és kész is! Lássuk, hogy sikerült ez a gyakorlatban!

A kivitelezés

Szerencsémre minden nagyjából egyszerre érkezett meg, így szinte rögtön el is tudtam kezdeni a munkát. Az első dolgom az volt, hogy valahogy leszedjem a fölösleges matricákat Hill sisakjáról. Nem akartam körömlakklemosóval nekiállni ennek a munkának, mert féltem, hogy roncsolni fogja a festést. Mivel egy elég öreg darabról van szó, ezért szikével kezdtem el felkaparni a matricákat és meglepően jól haladtam vele. Az egyetlen rész, amit nem sikerült leszednem az a sisak plexije volt, de úgy voltam vele, hogy majd a másik matrica eltakarja úgy is. Egy megvan, jöhet a következő fázis.

Faragás

A következő lépés az volt, hogy a pilótafigurát megfaragjam, hogy beleférjen a pilótafülkébe. Ez sosem egyszerű feladat, még akkor sem, ha egy igazán remek géppel dolgoztam, amit apukámtól kaptam ajándékba, amit ezúton is szeretnék megköszönni neki! Remek volt vele dolgozni, az viszont már kevésbé, hogy minden méricskélés, próbálgatás ellenére sem akart beleférni a figura. Szinte már hajszál vékonyra faragtam a pilótát, de az egész cockpit is olyan fura kialakítású, hogy nehéz dolgom volt. A McLaren mérnökök is így érezhettek, amikor Mansellt próbálták belefaragni az MP4/10-esbe. Aztán sajnos át is estem a ló túloldalára és észrevettem, hogy oldalt már túlságosan is vékonyra faragtam a figurát. A lényeg, hogy befért az autóba és amúgy sem sok minden látszódik belőle így csak legyintettem, hogy nem lett tökéletes a végeredmény.

Festés

Következett a festés, ami megint nem volt egy könnyű meló. Nem tudtam mivel kimaszkolni a sisakot, így nagyon óvatosan kellett eljárnom, hogy ne kenjem össze festékkel ott, ahol nem kéne. Persze ez nem igazán sikerült így nem egyszer hígítóval kellett törölgetnem olyan helyekről a festéket, ahova alig fértem. Nem beszélve arról, hogy a vékony széleket alig vagy egyáltalán nem fogta be a festék. Nem voltam elragadtatva, főleg amikor megláttam, hogy egy-két helyen a legjobb igyekezetem ellenére sem fogta be a figurát a piros festék.

Sisak matricázás

A legnagyobb kihívás kétségkívül a sisak felmatricázása volt. Ha valami tényleg nagyon nehéz tud lenni, akkor ez az. Sokszor csináltam már és tudom, hogy sosem egyszerű. Nagyon kis matricákat kell, nagyon kicsi felületre tulajdonképpen ráhajtogatni. Iszonyatosan idegőrlő tud lenni. De tudjátok még mi az? Amikor kiderül, hogy a matricák mérete nem lesz jó. Amikor először megláttam a matricalapot, már akkor is elgondolkoztam, hogy hogyan lesz jó ez erre a sisakra? Mondjuk megvédve a készítőket, nagyon sok eltérő nagyságú sisak létezik. A Catrix figurák fejvédője meglehetősen kicsi, míg a korábbi Minichamps és Onyx sisakok hozzájuk képest óriásiak. Van egy olyan érzésem, hogy inkább előbbihez méretezték, mert a sisak tetején futó fehér csík körülbelül a sisak felére sem volt elegendő. Máris komoly akadályokba ütköztem, pedig még csak az első lépéseket tettem meg. Sebaj, van ezerféle kimaradt Marlboro matricám, csak találok valami hasznosat. Először fehér matricákkal próbálkoztam, de kiderült, hogy íves matricára lesz szükségem és ilyen kicsi méretben kézzel kivágni olyat, számomra lehetetlen feladatnak tűnt. Aztán megtaláltam az F2008-as kimaradt matricáit és ott ráleltem Valentino Rossi sisakjához készült matricákra. Ürüm az örömben az volt, hogy nem volt autentikus. A fehér sávban fehér Marlboro feliratok voltak fekete kontúrral, míg Berger sisakján fekete feliratok díszelegtek. Szerencsére találtam nagyon pici Marlboro feliratokat, így ha nem is túl elegánsan, de meg tudtam oldani ezt a helyzetet. A sisak többi része sem volt könnyebb feladat. Az osztrák zászlók a felső csík méretéhez képest túl nagyok voltak. Alig fértek rá a sisakra. A plexi matricája nagyon jól eltakarta a Williams-es szponzorokat, de volt egy kis baj vele. Az, hogy ugyanolyan fekete volt, mint a sisak. Nagyon bénán nézett ki így az egész. Szóval végül csak a piros Ferrari csíkot tettem fel a plexire, de ezzel meg az volt a gond, hogy nem takarta ki az „Elf” feliratokat. Szóval azokat jobb híján fekete filctollal lesatíroztam. Nem szeretem az ilyen sufnitunning módszereket, de néha muszáj. Hagytam száradni a matricákat, mielőtt belevágtam a következő feladatba.

Autóba ültetés

Sosem egyszerű feladat ezt megcsinálni, mert olyan pozícióba kell tenni a pilótafigurát, hogy életszerű legyen. Ha túlságosan belesüllyesztjük, akkor azért néz ki hülyén. Ha félig kilóg a cockpitből, akkor meg azért. Szóval el kell találni a tökéletes pozíciót, ami nem egyszerű. Viszont ilyenkor arra is vigyázni kell, hogy nehogy megrongáljuk a sisakmatricákat. Sikerült jól bepozícionálni a figurát az autóba, amikor észrevettem, hogy a fehér csíkba lévő Marlboro matrica elcsúszott a helyéről. Nagyon nem voltam boldog, de már megszáradt és mivel matricán volt a matrica így esélytelen volt azt leszedni.

Az autó matricázása

Szeretem, amikor gyárilag kapok matricákat egy autóhoz. Először is, mert nem nekem kell költenem erre, másodszor pedig azért, mert akkor biztos, hogy ehhez a modellautóhoz készült. Utóbbi állítás azonban nem mindig állja meg a helyét. Sokszor találkoztam már olyannal, hogy a gyárilag mellékelt matricák nem voltak pontosak. A 412 T2-es kinézetét akkor is tudnám kívülről, ha álmomból vernének fel. Viszont a GP Replicas készült egy olyan meglepetéssel, amin tényleg nagyot néztem és kellemesen meglepődtem. Az autó dobozában volt egy rajz, hogy mi hova való. Ez egy nagyon ötletes és hasznos dolog szerintem. Persze, mint mondtam ennél az autónál tudtam, hogy mi merre hány méter, de sokszor igazán jól jönne egy ilyen leírás. Szóval most kapott egy piros pontot a GP Replicas.

A pilótafülke előtt lévő matricánál csak arra kellett nagyon odafigyelnem, hogy tökéletesen lefedje a másikat. A motorborításon lévő matricákkal egyáltalán nem volt probléma, de aztán jött a hátsószárny. Óh igen a drága hátsószárny és itt jön el az a rész, hogy sajnos a gyári matricák sem mindig tökéletesek. Ha megnézitek a képeket, akkor láthatjátok, hogy óriási vízszintes rések vannak a szárnylapkák között. Először azt hittem, hogy a matricák vízszintesen elvannak vágva, de már beáztattam, amikor rájöttem, hogy nem… Finoman szólva elég bötén nézett ki az autón így a matrica, de a legnagyobb problémám az volt vele, hogy láthatóan lelógott a véglapkákról. Ezzel pedig az a probléma, hogy a nem felületre tapadó matrica nagyon hamar elkezd leperegni az autóról. Hajtogatni nem tudtam mivel az egész egybe volt, így maradt az, hogy utólag vágtam ketté, de ez nem sikerült a legszebben, így a felhelyezésnél trükköztem, ahogy csak tudtam, hogy ne látszódjon az otromba hibám, amit vágásnál követtem el. Egyszerűen nem értem, hogy mibe fájt volna, ha két részre vágják ezt a matricát… A hátsó szárny hátuljára, már úgy tettem fel, hogy még hordozón ketté vágtam. Összefoglalva, se a sisak matricával, se a kocsi matricáival nem voltam maradéktalanul elégedett.

Utómunkák

Az elcsúszott Marlboro matrica a sisakon nem hagyott nyugodni, pedig már el is készültek a szokásos stúdió fotók. Elkezdtem kutakodni és kiderült, hogy még van annyi maradék matricám, hogy újra megtudjam csinálni azt a részt. A végső lökést Tibi adta meg nekem, hogy próbáljam meg, mert akárhányszor ránézek majd mindig zavarni fog ez a hiba és szerintem igaza van. A második felvitel már sokkal simábban ment és elégedett voltam a végeredménnyel, viszont még mindig volt ami szúrta a szememet. Voltak olyan helyek, ahol nem fogta be a piros festék a figurát. Amikor a pilóta a kocsiban van, akkor már nagyon nehéz hozzáférni, de nagyon óvatosan egy tű és festék segítségével besatíroztam a foltos részeket, majd miután megszáradt felragasztottam pár overállra való matricát is, hogy kicsit jobban nézzen ki a figura.

Összefoglaló

Nem vagyok teljesen elégedett. A pilótafigura faragását kicsit eltoltam, ahogy a hátsószárnyat is. Viszont a sisakot egész jól sikerült átalakítani, hogy Berger sisakja legyen és igencsak szép mentés volt a Marlboro felirat is. Összességében ismét egy egyedi modellautó került a gyűjteményembe még ha nem is tökéletes, de én szerintem így is nagyon szeretni fogom.