Az új évet kezdjük egy matricázós történettel. Amikor megvásároltam Piastri katari sprint futamgyőztes versenyautóját bosszankodva vettem tudomásul, hogy a Velo matricák hiányoznak a McLarenről és a Spark sem mellékelte hozzá a hiányzó feliratokat. Szóval ismét matricázós feladattal néztem szembe, de mint általában most sem ment minden simán.
A McLarenről
Három kategória maradt, amelyet rendszeresen gyűjtök. A Ferrari, a McLaren és az Alonso sor. A brit csapatnak megvan az összes autója 1984-től 2022-ig, így nem meglepő, hogy szerettem volna a legfrissebb autókkal bővíteni a sorozatot. Norrist is kedvelem, de mindenképp Piastri autóját akartam, mivel az ausztrálnak ez volt az első Forma-1-es versenyautója és van egy olyan érzésem, hogy a fiatal pilóta még szép jövő előtt áll. Mivel az ausztrál versenyző megnyerte a katari sprintfutamot így az is megvolt, hogy melyik autóját szeretném majd megvenni. A speciális festések ide vagy oda, szerintem 2023 legemlékezetesebb McLarenje ez volt, hiszen egy émelyítően domináns Verstappen érában született ez a győzelem, még ha csak sprintfutamról is beszélünk. Sajnos azonban jó sokáig kellett várnom rá, majdnem 2024 is véget ért mire az előrendelésemet végre kézhez vehettem.
Beszéljünk a dohányreklámokról!
Mi az a „Velo”? Tudja valaki? Hmmm? Én sem tudtam sokáig és egész őszintén nem is érdekelt. A „Velo” amúgy egy nikotinpárnákat gyártó cég, tehát a dohányiparban érdekelt. Ez azt jelenti, hogy a Marlboro, Rothmans, Camel és a többi dohánycéghez hasonlóan tabunak számítanak a modellautóknál. Nem dohányzom és nem is támogatom a dolgot, de…
Szerintem az, hogy tiltják a modellautókon a dohányreklámok elhelyezését egy roppant álszent dolog. Vannak olyan országok (pl.: Katar), amikre nem vonatkozik az EU és a WHO szabályozása, szóval ott simán felkerülhetnek ezek a szponzorok az autókra és az F1-et nézők százmilliói láthatják a dohányreklámokat premier plánban. Ez nem baj? Az viszont már probléma, hogy a modellautókra felrakják?
Egyszer egy ismerősöm azzal érvelt, hogy egy gyerekjátékon csak ne legyen rajta a dohányreklám. Igen persze, de ezzel vitatkoznék, mert:
- Ezek nem gyerekjátékok, hanem műtárgyak!
- Egy gyereknek valószínűleg halvány lila gőze sincs, hogy mi az a felirat.
- Gyerekként imádtam a Marlboro színösszeállítását mégsem – még kocadohányzásom alatt sem – szívtam olyan cigit.
- Mi a helyzet az alkohol szponzorációval? Az alkohol nem káros? Azt láthatja a gyerek?
- A kripto és más amúgy sem szent cégekkel, akiknek fent lehet a logójuk, azzal mi helyzet?
Ha engem kérdeztek nevetséges az egész. Független attól, hogy milyen cégről beszélünk, ha a modellautón nem szerepelnek azok a feliratok, amik az igazin rajta voltak a futamon, akkor nekem csupasznak tűnik és főleg nem autentikus. A megoldás egyszerű lenne. Ne tegyék fel a dohányreklámokat a modellekre (de semmilyen formába sem, még az első és utolsó betűket sem, mint ahogy azt a Spark szokta), de akkor legyenek szívesek és mellékeljék hozzá a matricákat, hogy a gyűjtők eldönthessék, hogy felrakják-e a modellautóra vagy sem. Sajnos ezt a gyártók sokszor nem teszik meg, ez esetben pedig a Spark sem tette meg, ami nekem nem kevés fejfájást okozott.
Beszerzés
Azt hittem, hogy pofonegyszerű lesz. Felcsapom az eBayt, kinézek egy szimpatikus matricát, megrendelem, felmatricázom, és voilá! Hát nem egészen így történt. Már a beszerzéssel is gondjaim akadtak. Velo matrica kellett nekem, de nem mindegy, hogy milyen. Mivel „hála az égnek” majd minden futamon más külsővel jelent meg a McLaren így nekem kifejezetten a katari nagydíjas Velo matricák kellettek.
Elkövettem egy óriási hibát. Ahogy megjött az előrendelt modell egyből matrica vásárlásba kezdtem. Miért nem kellett volna? Kicsit később kifejtem. A lényeg az, hogy sikerült két eladót is találni, aki katari nagydíjas matricát árult. Az egyik brit volt, a másik japán. Azaz a vámkezelést nem úszhattam meg, de mivel utóbbi lényegesen drágább volt (30 euro volt postával együtt, amit egy matricaszettért kicsit sokkallok), ezért a brit mellett tettem le a voksom.
Kudarcba fulladt első próbálkozás
A szett viszonylag hamar megérkezett és ezúttal a postai ügyintézés is viszonylag simán ment. Aztán neki is vágtam a folyamatnak és ekkor történt meg az velem, ami szerintem mindenkinek a rémálma, aki valaha is matricázott. A matricák méretben nem illettek a kocsihoz. Túl nagyok voltak. Az elsőszárny oldalsó lapkáit kezdtem el először felhelyezni és azt vettem észre, hogy sehogy sem férnek rá. Ráadásul a matrica minősége is hagyott némi kívánnivalót maga után. Minél többet mozgattam az autón, annál jobban szétmállott.
Mi tagadás, majd felrobbantam dühömben. Az akkori hangulatomat ez a kép ábrázolja a legjobban:
Nem voltam rest megreklamálni a dolgot az eladónál és ekkor derült ki a turpisság. Ezt a matricaszettet nem a Sparkokhoz gyártotta, hanem a Bburagokhoz. Miért baj ez? Azon kívül, hogy ezt a hirdetésben is feltüntethette volna? Azért, mert a Bburago (és amúgy a Solido is) azt csinálja, hogy legyárt egy kasztnit és azt színezi át később. Szóval ugyanaz a modell lesz a bahreini nagydíjas és a britnagydíjas autó is csak más festéssel. Miért baj ez? Mert a kocsik sok esetben rengeteget változnak év közben és míg a nagy gyártók, mint a Spark és a Minichamps ténylegesen lemodellezik az adott versenyspecifikációt, addig az olcsóbb gyártók, mint a Bburago ezt nem teszik meg. Szóval fentebb ezért is írtam, hogy elkapkodtam a matricavásárlást, mert amikor megjelent ez a modellautó még kizárt volt, hogy bárki is ehhez a versenyspecifikációhoz legyártott volna jól illeszkedő matricákat. Szóval tanuljatok a hibámból. Amúgy az eladó rendes volt és visszautalta a pénzt, így nem haragban váltunk el egymástól.
Van egy kis baj Houston...!
Második kör
Ha valamit nem szeretek, akkor az a várakozás. Vártam, hogy valaki végre legyártsa a Sparkhoz való matricaszettet, de nem történt semmi. Teltek a napok és a hetek és úgy döntöttem elébe megyek a dolgoknak. Az egyik F1 modell csoportban kiírtam a problémámat és az egyik tag beajánlotta nekem a belga Wimet. Wim, azaz Xwim (ez az Ebay eladó neve) nem ismeretlen számomra. Korábban is rendeltem tőle matricát az Ebayen és összességében elégedett voltam vele. Nem ő kínálja a legjobb matricákat (magadnak kell körbevágni a feliratot), de a minőségük még így is a megfelelő kategóriába esik. Természetesen, amikor keresgéltem, nála is körülnéztem, de akkor még nem volt. Viszont amikor a Messengeren beszéltünk akkor kiderült, hogy már készen vannak a katari matricák, csak még nem hirdette meg őket. Szó se róla, nekem sem kellett több máris lerendeltem az új szett matricákat, rimánkodva, hogy ezúttal méretben jók lesznek.
A matricázás
A matricázásról annyit, hogy a kelletténél jobban megizzadtam. Első ránézésre nem tűnik túl bonyolultnak a feladat. Egy matrica az orrkúpra, négy az elsőszárny lapkáira és kettő az oldaldobozokra (na meg egy a Halo belsejére, de arról majd később). Nem véletlenül a külső lapkákra való feliratokkal kezdtem, hogy megnyugodjak, hogy ezúttal jók lesznek a méretek. Hát… Lehetnének egy fokkal kisebbek, de sikerült a helyükre préselnem őket. Mivel nincs kontúrja a matricának így nekem kellett körbevágnom a feliratokat, ami nem is olyan egyszerű feladat, amikor egy pár milliméteres matricákról beszélünk. Ilyenkor nagyon koncentrálnunk kell, hogy nehogy belevágjunk a matricába, hiszen nincs második esély.
Küzdöttem vele, hogy a külső és belső feliratok vízszintesek és egy magasságban legyenek, de ez fizikailag lehetetlen volt. Ha a feliratok kisebbek lennének, könnyebb dolgom lenne, de így muszáj volt kompromisszumot kötni. A jobb oldalon a V betű nézett ki furán, ha túl magasra tettem, a bal oldalon pedig nem tudtam lejjebb vinni a feliratot. Végül arra törekedtem, hogy inkább jól nézzen ki, mintsem tökéletesen szimmetrikus legyen – amit egyébként sem venne észre senki első ránézésre. A belső oldalaknál sem volt normális viszonyítási pontom így nagyon nehéz volt egyformára csinálni őket, pedig mindennel próbálkoztam, még egy vonalzót is bevetettem és méregettem a millimétereket.
Az oldaldoboznál sem volt egyszerű a helyzet. Hiába nézegettem az eredeti képeket, egyszerűen nem akart összeállni a dolog. Annyira furcsa idoma van az oldaldoboznak, hogy egyszerűen lehetetlen volt minden igényt kielégítően megcsinálni. Ha egyik szögből néztem, egyenesnek tűnt, de másikból már ferdének. Örökké nem igazíthattam a matricákat, így végül azt találtam ki, hogy a felirat végig egyenlő távolságra legyen a fekete résztől. Nagyon trükkös volt.
A végén felfedeztem egy nagyon pici matricát egy nagyon apró magyarázó felirattal, amit csak nagyítóval tudtam elolvasni. „Inside the Halo” azaz a Halo belsejébe, állt a felirat. Na igen, de ott hova? Egyszerűen nem találtam olyan képet az autóról, ami erre választ adott volna. Végül az F1TV-t hívtam segítségül és megnézve Piastri belsőkamerás felvételét sikerült megállapítanom, hogy hova valósi is a matrica.
Összefoglaló
Nem volt egy könnyű matricázás, szóval aki megakar próbálkozni vele az először is okuljon abból, amiket én tapasztaltam. Nem tudom, hogy azóta más adott-e ki matricaszettet hozzá, de én Wim szettjét bátran tudom ajánlani. Bár nem lett tökéletes a munka – főleg az elsőszárny miatt –, az összképpel mégis elégedett vagyok. Most már sokkal autentikusabb ez az autó, ahogy megkapta a Velo matricákat.
A végére pedig egy vicces érdekességet tartogattam. Nem rég láttam, hogy a Minichamps is kiadja ugyanezt az autót 1:43-as méretarányban és nem tudom, hogy de úgy néz ki, hogy ők gyárilag rárakják a Velo matricákat. Azt, hogy nekik, mégis miért szabad azt ne tőlem kérdezzétek, mindenesetre érdekes. Nekem megvan, fel is van matricázva, és csak ez számít.