Ezúttal nem egy, nem kettő, hanem rögtön három matricázásnak a történetét fogom megosztani veletek egyetlen egy bejegyzésben. Miért is? Mert úgy éreztem, hogy egyik munkálat sem volt olyan összetett, hogy külön bejegyzést szenteljek nekik. Így viszont több legyet is ütök egy csapásra. Meg is mutatom az autókat, mesélek is a matricázásról, így remélhetőleg mindenki jól jár.

Rial ARC1

A Rial Racing egy német kis csapat volt, ami mindössze két évet élt meg konstruktőrként a Forma-1-ben 1988 és 1989 között. Az első évben mindössze egy autót indítottak és bár ígéretesnek indult a Forma-1-es kaland, de végül csúfos véget ért. Az 1989-es szezon második felében már annyira nem volt versenyképes az ARC2-es, hogy egyszer sem tudták kvalifikálni magukat a versenyekre. Az évad végén aztán szedték a sátorfájukat és kivonultak a száguldó cirkuszból. Amúgy a Rial, mint keréktárcsákat és felniket gyártó cég, a mai napig is létezik és gyártja termékeit.

A Rial ARC1-es az egyik vesszőparipám volt gyűjtés szempontjából. Mindig szerettem volna megszerezni, de valahogy mindig voltak nála fontosabb autók. Ám, amikor végre sorra került volna, akkor meg mindig kicsúszott a kezeim közül. Árulták egy webshopban, eltettem könyvjelzőbe, amikor pedig legközelebb arra jártam már csak hűlt helye volt és ez nem egyszer fordult elő! A végére már megszállottjává váltam, hogy megszerezzem ezt a kocsit – ismerőseim tudnának erről mesélni. Olyannyira, hogy még egy dél-afrikai bolttal is lepaktáltam volna, ha lettek volna olyan kedvesek és reagálnak a kapcsolatfelvételeimre. Pedig én aztán mindennel próbálkoztam, még WhatsApp fiókot is létrehoztam, mert állítólag ott elérhetőek, de semmi. Mondjuk közvetetten nekik köszönhetem a Leclerces Alfa Romeomat, hiszen akitől vettem azzal a WhatsAppon tartottuk a kapcsolatot, szóval nem volt hiábavaló feltennem azt az aplikációt. Már-már kezdtem lemondani a Rialról, amikor egy nap rám mosolygot a szerencse és egy észt modellautós webshopban megtaláltam. Ráadásul leértékelve! Ezúttal nem haboztam egy pillanatig sem. Azonnal lecsaptam rá és szerencsére minden nehézség nélkül meg is érkezett.

Mindhárom közül ez volt a legegyszerűbb feladat felmatricázni. Mindössze négy Marlboro matricát kellett felhelyeznem. Hármat a kocsira, egyet a sisakra. Ha a bukósisak nem lett volna, akkor azt mondanám, hogy ez volt talán életem egyik legkönnyebb matricázása, de hát mint ahogy azt már korábban meséltem, arra a nagyon pici gömbölyű formára piszok nehéz bármit is rárakni. Végül csak rászenvedtem a matricát így teljes lett az összkép. Ennél a kocsinál tényleg nem tudok sokkal többet mesélni a matricázásról, de ne aggódjatok mert a következő sztorik kicsit részletesebbek lesznek.

Ligier JS41

A Ligier csapat 1995-ös versenyautója, ami a kor Racing Pointja volt. Miért is? Mert a riválisok szerint a franciák egy az egyben lemásolták a Benetton B195-öst. Ami amúgy nem volt egy légből kapott elképzelés, hiszen mindkét csapat tulajdonosi körében ott volt Flavio Briattore, aki mint tudjuk, hogy egy minden hájjal megkent figura. Viszont a Ligier közel sem volt annyira versenyképes, mint a Benetton. A B195-össel Michael Schumacher viszonylag könnyedén megszerezte második világbajnoki címét, Johnny Herbertel kiegészülve pedig a konstruktőri bajnoki címet is elhódították. Bár a Panis-Brundle duó összekapargatott egy-egy pódiumot és az előkelő ötödik helyre tornázták be a francia csapatot a konstruktőri bajnokságban, de valós veszélyt egy percig sem jelentettek az élcsapatokra.

Az igazság az, hogy nekem már korábban megvolt a JS41-es és a JS43-as is. Mindkettő Minichamps márkájú és bár régebbi gyártású modellautókról van szó, de nagyon szép, megkímélt állapotban voltak. Viszont az eredeti dohányreklámokkal felmatricázni őket szinte lehetetlenség lett volna. Ahhoz túlságosan nehéz lett volna leszedni a cigarettareklámokat helyettesítő matricákat. Erről a tervről letettem, de aztán jött valami, ami megváltoztatta a dolgokat. A megboldogult Pit Lane Modelshop utolsó hónapjaiban hatalmas leárazások voltak és ez a két Ligier ott hevert parlagon. Ráadásul mindkettő Spark gyártmányú és mindkettő dohányreklámos matricákkal. Ha az 1990-es évek autóit nézzük, akkor a Spark modelljei részletesebben vannak kidolgozva, mint a Minichamps autói, ami nem csoda, hiszen sokkal később és új gyártási technológiával készültek. A lényeg, hogy a Sparkok jobb minőségűek. Na, de akkor hogy-hogy nem vették meg őket? Gondolom sokan azért bátortalanodtak el a vásárlástól, mert nem akartak kínlódni a felmatricázásukkal. Én viszont egy lehetőséget láttam benne. Elég olcsón megtudtam szerezni a két modellt, viszont így már a régi Minichampsek váltak létszámfelettivé. Mivel továbbra sem a kertben nő a pénzem, helyből pedig nem áll végtelen mennyiségű a rendelkezésemre, így még ha vérző szívvel is, de túladtam rajtuk. Azaz egy dolog nyugtat meg, hogy tudom, hogy nagyon jó helyre kerültek.

A Sparknak egy időben volt az a szokása, hogy a tiltott matricáknak csak egy részét tették fel az autóra. Ez így írd és mond egy hatalmas marhaság és őszintén remélem, hogy a jövőben nem fognak élni ezzel! Persze a laikus azt mondaná, hogy mit síránkozok, hiszen csak egyetlen betűt kellett felragasztanom néhány helyre. Ráadásul milyen rendesek, hogy már a helyét is megadták. Na igen, könnyűnek látszik, de nem az. Míg egy teljes feliratnál tudsz trükközni, játszani vele, hogy hova kerüljön, addig annál az egyetlen betűnél piszkosul vigyáznod kell, hogy harmóniába legyen a többi betűvel. Se fentebb, se lentebb ne legyen és egyik mellette lévő betűhöz se legyen túl közel vagy távol. Ezt néha elég idegőrlő volt eljátszani mire minden tökéletesen a helyére került. Könnyen el lehet rontani egy rosszul elhelyezett betűvel és akkor az egész összkép megy a levesbe. Mivel gyakorlott vagyok, ezért nem jelentett óriási kihívást, de azért elbíbelődtem vele egy ideig és totál megértem azokat is, akik emiatt inkább meg sem veszik az ilyen modelleket. Na, de ami a hab volt a tortán az a sisak matrica, egész pontosan a sisakrostélyra kellett ragasztani egy nagyon vékony csíkot. Szerintem csak ezt az egy matricát több idő volt felrakni, mint az összes többit, de valahogy csak sikerült.

Ligier JS43

Papíron ez volt az utolsó Ligier Forma-1-es autó, mielőtt Alain Prost felvásárolta volna a csapatot. A francia csapat bár ekkor még nem szűnt meg, de a Ligier név egyszer s mindenkorra eltűnt a király kategóriából. Viszont a búcsúzás jól sikerült, hiszen a csapatnak Monacoban összejött egy futamgyőzelem Olivier Panis révén. Micsoda kaotikus futam volt, aki látta az biztos nem felejti! Viszont ez ne tévesszen meg senkit, a JS43-as még annyira sem volt versenyképes, mint elődje. A bravúros győzelem mellett nem sok sót ettek meg 1996-ban és meg kellett elégedniük a konstruktőri hatodik hellyel az év végén.

Azt már elmeséltem, hogy hogyan és miért lett Spark modellem. Erre már nem is nagyon térnék ki. Arra viszont igen, hogy itt is alkalmazták azt, hogy a dohányreklámnak csak egy részét rakták fel a kocsira. Itt viszont nem csak egy betű hiányzott, hanem elég sok minden. Csak az első és az utolsó betűket rakták fel a kocsira. Hogy melyik a rosszabb a kettő közül? Egyértelműen ez. Nagyon nehéz úgy bepozícionálni, hogy végeredményben harmóniában legyen az egész felirat. Ráadásul mivel szoktam képeket nézegetni az eredeti kocsiról, így feltűnt, hogy a feliratok nagy része nincs is jó helyen. A legszembetűnőbb a kocsi oldaldoboza volt, ahol a Gauloises matricának jóval lentebb kellett volna lennie. Ez már csak azért is ordas hiba, mert ez a modell kifejezetten erről a versenyről lett mintázva és a minőségellenőrzésen mégis átment úgy, hogy „jól van az úgy!”. A JS41-eshez képest tényleg nehezebb volt és nem csak amiatt, mert több betűt kellett felraknom. Egy csomó olyan helyre is került felirat, ahol hajlat volt a kasztnit, ami megnehezítette a dolgomat. Emiatt elég gyakran kellett a matricalágyítóhoz nyúlnom. Csak szólok, hogy enélkül bele se kezdjetek ennek az autónak a felmatricázásába. Természetesen az i-re a pontot az rakta fel, amikor megint a sisakrostélyra kellett felraknom egy hangyabokányi (csúnyábbat akartam írni, szerintem sejtetik mit) matricát, de mivel volt már gyakorlatom, így ez már kicsit gyorsabban ment, mint a JS41-esnél.

Végül is azt kell mondanom, hogy nehézségek ide vagy oda, elégedett vagyok a végeredménnyel. Szerintem, ha valaki megakarja venni ezt az autókat, akkor ne spórolja ki a matricázást, mert ezek a versenyautók így lesznek teljesek. Viszont, ha valaki még sosem matricázott ezelőtt, az ne ezeken a modelleken próbálja meg először. Legalábbis én nem javaslom.