Kicsit megtörném a Ferrari, McLaren, Williams hegemóniát matricázások terén. Bár ezen csapatok kocsijainak dohányreklámmal való ellátása teszi őket igazán különlegessé, de mivel lehetne ezt még felülmúlni? Mondjuk ha egy kevésbé ismert csapat autóját látom el dohányreklámmal!
Alain Prost nem csak pilótaként tevékenykedett a Forma 1-ben. Visszavonulása után egy rövid ideig saját istállóját is menedzselte a királykategóriában. Ez volt a Prost Grand Prix, ami 1997-ben a Ligier utódjaként nagy célokkal jött létre, de a biztató kezdés után erős lejtmenet következett, majd 2001-ben csődbe is ment a csapat. A francia istálló, eme bejegyzés főszereplőjével, a 2000-ben futott AP03-al érte el a mélypontot, amikor is egy árva pontot sem szereztek, úgy zárták az évadot. Alesi legjobb eredményét a Nürburgringen érte el egy kilencedik helyezéssel... A francia pilóta csapattársának egy bizonyos Nick Heidfeld-nek sem termett sokkal több babér abban a szezonban. Kár, hogy csapnivaló volt ez az autó, mert ez a pilótapáros biztos többre lett volna hivatott.
Szóval éppen a Ferrarik matricázásával haladtam szépen sorban, amikor is úgy gondoltam, hogy egy kis szünetet tartok, aminek két oka volt. Az egyik, hogy megtörjem az egyhangúságot és valamit olyat csináljak meg, amit eddig még nem. A másik, hogy a Ferrari F2004-es felmatricázásának már csak a gondolatától is rosszul leszek. Az majd egy igazán kemény dió lesz és remélem nem soká, majd arról is beszámolhatok nektek, remélhetőleg pozitívan.
Szóval a választásom egy Minichamps gyártmányú Prost autóra eset és azon belül is a 2000-es évjáratúra. Leginkább azért, mert első keresgélésre csak ehhez találtam matricát. Egy baj van azzal, hogy ha az ember nem egy patináns autót szeretne ellátni matricákkal, hogy sok esetben nem is adnak ki hozzájuk dohánymatricákat. Sajnos ez nem könnyíti meg az ember dolgát, ehhez a modellhez is egy amerikai eladó kínált matricát, mivel túl sok választásom nem volt, ezért tőle vettem meg. Beleugrottam ismét az ismeretlenbe és csak reménykedtem, hogy jó lesz a minősége a feliratoknak.
Amíg vártam a matricákat addig hozzákezdtem a fölösleges mintázatok eltüntetéséhez. A nagy részével semmi gondom nem volt, egy kicsit kellet megpiszkálnom a szélüket tűvel és már csipesszel egyben le is tudtam szedni őket. Kivéve a motorborítás tetején a közvetítő kameránál (T-cam). Hogy is fogalmazzak úgy, hogy nem mondjak csúnyát? Ilyet még nem csesztem! Egyszerűen semmi áron nem jött le a matrica. Kaparhattam én napestig, kenegethettem körömlakklemosóval, ami már szinte teljesen kimarta a festéket, de semmi! Egyszerűen ilyet még nem láttam! Előbb esett le a kocsinak annak a része, mint hogy lejött volna a fehér matrica. Ez igazán csodás, akkor most már nem csak matricázni kell, hanem ragasztani is… Végül nem túl elegánsan egy sötétkék filctollal lesatíroztam azt a pár milliméteres részt, amit nem tudtam leszedni. Nagyon kókány munka és nagyon bosszantott, de féltem, hogy ha tovább nyúzom-húzom a dolgot, akkor csak még rontok a helyzeten.
A matrica egész hamar megjött az Egyesült Államokból és szinte rekord idő alatt fel is matricáztam a kocsit. Trükközni a hátsó szárnynál kellett, főleg a kis fekete alapon lévő fehér feliratokat a hátsó szárny alsóbb elemeire feltenni nem volt egyszerű, meg a két nagyobb feliratot, hogy szinkronba legyen, de még így sem lett tökéletes, mert ha szemből nézem pont ki kéne jönnie a feliratnak, de egy csík vízszintesen kettévágja. Talán a kisebb szárnyelemnél a görbületre ráhajlíthattam volna a matricát, de hát ennyi baj legyen. A motorborításnál egy pici matricalágyítót kellett használnom, mert a kritikus közvetítő kamerás résznél van egy kis domborulat, amire nem feküdt fel rendesen a matrica. A többi rész eléggé sima-liba volt. A matricával is megvoltam elégedve, örültem, hogy ennek is megvoltak a kontúrjai és nem nekem kellett körbevágnom a feliratokat, az egyetlen idegesítő dolog, de ez nem csak ennél a matricalapnál fordult elő, hogy annyira közel vannak egymáshoz a feliratok, hogy nagyon észnél kell lenni, hogy ne vágjunk bele a másikba.
Azért is örülök, hogy megcsináltam ezt az autót, mert ilyet tényleg nem találni tucatszám az ebay-en. Nyilván nem eladni akarom, de mindig jó érzés egy olyan kisautót a gyűjteményembe tudni, ami ritkaságnak számít. Konklúzióként azt mondanám, hogy bár nem egy legendás autó, de megéri megcsinálni. Maga az AP03-as nem egy ökör ára és a matricázás sem egy bonyolult feladat, főleg ha figyeltek arra a nehézségekre, amikbe én is belefutottam.
