Mostanság úgy érzem megint kedvet kaptam a matricázáshoz, a gond viszont ott kezdődik, hogy nem nagyon van már mit. Nincs az a pénz, hogy a 2004, 2005 vagy 2006-os Renaultokat megcsináljam. Túl nehéz feladat lenne és túl drágák ahhoz, hogy ha elrontom, akkor pótoljam őket. Viszont amikor azt mértem fel, hogy milyen matricát rendelhetnék még a McLaren M23-as mellé, akkor szétnéztem a gyűjteményemben és megláttam a Prost AP01-est. Bár matricaleszedős a történet, de nem tűnt olyan lehetetlen vállalásnak.
Az 1998-as AP01-es volt az első igazi Prost GP autó. Bár a csapatot már 1997-ben átvette Alain Prost, de ekkor még a Ligier által fejlesztett, kvázi megörökölt JS45-össel álltak rajthoz, amivel egész jó eredményeket értek el. Az AP01-es már az új csapat fejlesztése volt, amibe a Peugeot V10-es motorja került. Megtartották Olivier Panist, mellé pedig az 1997-es sérülése miatt éppen az őt helyettesítő Jarno Trullit ültették. Elvileg minden készen állt a francia sikersztorihoz, mégis óriási katasztrófa lett a vége. Az AP01-es legnagyobb gyengepontja a motor volt, ami rendkívül megbízhatatlannak bizonyult. Rengetegszer adták fel idő előtt a küzdelmet Panisék és az egész idény során mindössze csak egyetlen pontot sikerült összekapargatniuk.
Utálom, amikor azt mondják, hogy a történelem ismétli önmagát, de most tényleg ez történt. Visszaolvastam az AP03-as felmatricázásnak a történetét és szinte majdnem minden ugyanúgy esett meg, ahogy annál a matricázásnál.
A T-cam ismét letört, csak most sokkal rosszabbul, mint a múltkor. Igazából még csak a nézegetés fázisába voltam, amikor sikerült egy rossz mozdulatot tennem és egyszerűen lerepült a helyéről. Nem elejtettem, csak elhúztam az ujjamat, kicsit hozzáért és le is pattant a helyéről. Még most is megtudnak lepni, hogy mennyire sérülékenyek tudnak lenni ezek a kis modellautók. A ragasztása nem volt egyszerű és erről apám tudna inkább mesélni, aki visszaragasztotta ezt az elemet. Ezúton is nagyon köszönöm neki, hogy kisegített, mert a ragasztás az továbbra sem az én asztalom.
Ismét óriásit szívtam a matricák eltüntetésével. Talán annyira nem volt durva a helyzet, mint a múltkor, de azért nem nevezném egy könnyed délutáni ujjgyakorlatnak. Szinte az összes praktikámat be kellett vetnem, hogy a vonalkód matricákat eltüntessem. Ezt amúgy elég ironikusnak találtam, mert a Minichamps matricázásainak az időtállósága eléggé eltérő tud lenni. Amit nem szeretnék bántani az tuti feljön magától is, amit meg leszeretnék szedni azt meg lerimánkodni sem tudom az autóról.
Elsőnek a forró vizes ecseteléssel próbálkoztam, de hamar kiderült, hogy akár másnapig is kenegethetem, mert ezek a matricák túl jó állapotban vannak ahhoz, hogy lejöjjenek. Aztán jött az acetonmentes körömlakklemosó, ami előbb kezdte el a kék festéket felhozni az autóról, mint a matricákat. Kezdtem egy kicsit kétségbe esni, de volt még egy trükk a tarsolyomban. A matricalágyító túlzott mennyiségben használva ki tudja nyírni a matricákat. A Ferrari F10-esnél is ezt használtam, mint alternatíva és úgy ahogy be is vált. Most is működött, de iszonyatosan körülményes volt. Bekentem a matricákat, vártam pár percet, majd megpróbáltam felkaparni. Ezt a műveletet ismételgettem legalább két órán át, mire sikerült az összes nekem nem kellő matricát leszednem a helyéről. A módszer hátulütője, hogy nem sikerült olyan szépen felszedni a matricákat, mint a körömlakklemosóval. Főleg a hátsószárnyon volt látványos ahogy a ragasztás nyomai még meglátszódtak, szóval a hátsószárnyat egy fekete filctollal besatíroztam.
Tök jó lett volna, ha ennyivel megúszom, de áhh nem úgy megy az. A motorborítás is megszenvedte a matricaeltüntetést és egyes helyeken lejött a kék festék is. Az ilyen helyeket sötétkék filctollal satíroztam be. Nem a legigényesebb megoldás, de pár milliméter hibáért hadd ne fessem már le az egész autót. A másik pedig az, hogy a dohányreklámok úgy is elfogják takarni így nem éreztem szükségességét az ilyen radikális beavatkozásnak.
Az autó végre előkészítve, jöhetett a matricázás. A McLaren M23-asnál már megírtam, hogyan viccelt meg a matricaszett. Nos az igazság az, hogy a TB decals újkeletű hülyeségeivel ennél az autónál találkoztam először. Szóval igencsak nehézkes volt az újfajta matricakialakításhoz menet közben alkalmazkodni, de végül is sikerült. Mire kell nagyon odafigyelni ennél az autónál? Nincs túl sok matrica, de pl.: a hátsószárny matricáját én vízszintesen ketté vágtam. Erre azért volt szerintem szükség, mert a hátsószárny két lapkája nem merőlegesen kapcsolódik egymáshoz, hanem egy kis hajlat van benne. Emiatt, ha egybe rakom fel a matricát, akkor megeshet az, hogy mire a matricalágyítóval belepofozom a hajlatba, addigra eldeformálódik. Ráadásul az igazi autóról készült képeket nézegetve is úgy láttam, hogy a felirat két részben lett felhelyezve a hátsószárnyra. Ha ti is ezt az autót matricázzátok, akkor nektek is erősen ajánlom, hogy így járjatok el. Amúgy a motorborításra és az első szárnyra kellett még feltennem matricákat, amiket nem sorolnék a különösen nehéz kategóriába. Viszont a matrica minőségével továbbra sem vagyok elégedett, nem csak amiatt, amit az előző cikkemben leírtam. Hanem ennél a szettnél maga a fehér matricák minőségével sem voltam kibékülve. Nagyon bánom, hogy nem a Spotmodeltől rendeltem, de most már nincs mit tenni.
Ennél a modellautónál sem a matricázás volt a legnehezebb része a dolognak, hanem az előkészületek. Nem mondanám, hogy még egyszer szívesen bevállalnám, bár biztos jobban sikerülne, mint ez, de azért ez sem lett olyan rossz szerintem. Most már csak az 1999-es Prost autót kéne megcsinálnom, de arra még aludnom kell párat. A végére pedig hagytam egy kis érdekességet. Készült annak idején egy Forma-1-es videójáték Prost GP néven, amiben az 1998-as szezont dolgozták fel, így annak a főszereplője az AP01-es volt. Emlékszik még valaki arra a gyöngyszemre? Annak idején megvolt nekem és sok órát beleöltem, de most visszanézve csak megmosolyogtatt, hogy milyen bénán nézett ki.
