A modell/makettautó gyűjtés nem egy ismeretlen fogalom kis hazánkban sem. Hatalmas rajongó tábora van a miniatürizált autóknak, de ezen belül is van egy kisebb szubkultúra, akik főleg a Forma 1-es autókra specializálódtak. Ennek a hobbinak köszönhetően ismertem meg rengeteg új embert és boldogan kijelenthetem, hogy jónéhányukkal már évek óta jó kapcsolatot ápolok. Sok esetben nagy távolságok választanak el minket egymástól, de a közös hóbort összeköt minket. Nemrég Budapesten jártam és ha már ott voltam, akkor meglátogattam Németh László modellgyűjtő barátomat, akinek lenyűgöző gyűjteménye van. Ha pedig ott voltam, akkor csináltam pár képet és meginterjúvoltam őt kedvenc hobbinkról.

Figyelem, a most következendő sorok 1:18 alatti olvasók számára nem ajánlott!

Néha az élet a legjobb forgatókönyvíró, egy szimpla látogatásnak indult, aztán egy bejegyzés ötlet lett belőle. Nem igazán volt betervezve ez az – lehetőleg sorozattá bővülő – iromány, de jó ötletnek tartom, hogy a változatosság kedvéért néha szétnézzünk más portáján is, hogy másoknak milyen gyűjteményük van. Lacit a Facebook-on ismertem meg és hát nem meglepő módon a közös érdeklődési kör hozott össze minket. Velem ellentétben, ő nagyobb méretarányú autókat gyűjt, szóval most egy kicsit elkanyarodunk az 1:43-as méretaránytól. Laci egyszer még régen felajánlotta nekem, hogy ha arra járok, akkor látogassam meg és nézzem meg az ő kis „szentélyét”. Hát ha nem is hamar, de végül eljutottam hozzá, hogy megnézzem a nem mindennapi gyűjteményét és beszélgessünk egy kicsit.

Mikor és miért lettél Forma 1 rajongó?

Nem könnyű a válasz. Ha jól emlékszem az első futamokat még a nagyon gyengén fogható osztrák tévé műsorában láttam, aztán jött Dávid Sándor és elhozta körünkbe is a sorozatot, ez Lauda és Prost Mclarenes csatározásainál kezdődött így nekem.

Ki a kedvenc versenyződ?

Az én királyom SENNA volt és marad is mindörökre, azóta maximum olyan pilóták jöttek akiket kedvelek, de igazi nagy rajongással már egyiket sem szeretem.

Mikor kezdted el a Forma 1-es autókat gyűjteni?

Apropója szomorú és nem is igazán a gyűjtéssel kezdődött. Senna 1994 május 1-i es halála után döntöttem úgy hogy kedvencem egyik autóját – mivel kapható volt Tamiya 1:20 építhető makettben – megvásárolom és összeépítem. Ez egy McLaren MP4/4-es csoda versenyautó volt, amivel a 1988-as évben letarolták a mezőnyt csapattársával, akinek nem szívesen említem a nevét az interjúban.

Miért pont az 1:18-as méretarányt választottad?

Erre a pontos válasz az hogy először az 1:20 as méretarányt választottam, mert a Senna megépített Mclarenjét még 22 másik 1:20 as autó követte, mire elkezdődött az 1:18-as autók gyűjtése. Amiből az első példányokat valamikor a 90-es évek végén kaptam meg édesanyámtól és testvéremtől ajándékba.

Az 1:18-asok és 1:20-asok jóval több helyet foglalnak, de így is láthatóan rengeteg van neked belőlük. Tudod pontosan, hogy mennyi?

Valóban helyigényes modell méretarány, így igen tetemes hely is szükséges hozzá. Igen, a pontos darabszámmal  tisztában vagyok, jelenleg 175 db van vitrinben (kizárólag az 1:18).

Ezen kívül az épített 1:20-as modellekből, mint említettem 23 db Tamiya és kész 1:20-as modellből Ebbro, Tamiya, Hot Wheels és Bburago mindösszesen még 10 db van. Valamint még egy pár 1:24-es saját építésű és kész modell alkotja a teljes létszámát gyűjteményemnek. Így az összes model kompletten bőven a 200–as darabszám felett van.

Ezeket a vitrineket kialakítani nem lehetett egyszerű dolog. Mesélj róla, hogyan sikerült?

A jelenlegi lakásban szerencsém volt, hogy a főbérlő engedélyezte a nappali beépített bútorának olyan irányú átalakítását, hogy azt a modellek tárolására alkalmassá tehessem. Ebben nagy segítségem volt szeretett párom és kedves barátom, aki az üveges részek elkészítésében és jutányos beszerzésében segédkezett. A többi rész már rám várt. A polcok, üvegajtók felszerelése, a LED világítás kialakítása, felszerelése.

Az éles szeműeknek feltűnhetett, hogy rengeteg átalakított és átmatricázott autód van. Sőt olyan autók is fellelhetők a gyűjteményedben, amiket nem is adtak ki sohasem. Hogyan jött az ötlet, hogy a saját kezedbe vedd a dolgokat és teljesen egyedi autókat csinálj? Na de leginkább a legfőbb kérdés az az, hogyan csinálod?

Rengeteg van, ahogy kérdezed. Valóban! De sajnos ebben a méretarányban sok olyan típus van, amit nem adtak ki a gyártók (Minichamps, Hot Wheels, Onyx, Quartzo, Exoto, Ebbro). Viszont nekem nagy kedvenceim voltak azok az autók az egyediségük, a sikerük, vagy sikertelenségük miatt, ezért szerettem volna és szeretném, ha ott lennének a gyűjteményemben. Ezért magam kezdtem az átalakításokat a modelleken, olyan sérült vagy lejátszott darabokkal, amelyek már amúgy is csak donornak jók. Tehát a recept. Végy egy ötletet és hozzá sok-sok fellelhető képet arról a típusról, amit szeretnél megcsinálni, aztán keress egy hasonló kinézetű kész donor modellt és kezdődhet a munka. Jöhet a gitt aztán a sok csiszolás, manikűr, majd festés komplettírozás, na meg az i-re a pont a matricázás.

Honnan szerezted ezt a tudást? Valaki más tanította vagy autodidakta módon képezted magad az idő során?

Honnan szereztem a „tudást”? Ha ez annak nevezhető… Sok alapot adott a korábbi makett építés, a már említett 1:20 as Tamiya modelljeim. Ezeken az ember megtanulta a kézügyesség minden csínját-bínját. Sokat köszönhetek egy embernek, akit szeretnék is megemlíteni ebben az interjúban. Ő Ranga János aki hasonlóképpen hatalmas gyűjtője volt ennek a méretaránynak és főleg az F1-es autóknak. Nagyon sok eszközt, matricát, autóba ültethető pilótát, modellt és donorokat hagyott rám, amikkel a mai napig is dolgozgatok. Bevezetett az átalakítások és a modellek átmatricázásának rejtelmeibe. Tehát mester! Köszönöm!

A műhelyed lenyűgöző… Mesélj róla egy kicsit, hogy miket is láthatunk!

Ezt is köszönöm! Bár igaz mikor te láttad szintén elég rendetlen volt. És ennél még kaotikusabb is szokott lenni. Mesélni sokat nem tudok róla. Egy kedves zug a ház tetőterében ahol pont annyi hely van hogy elférjek én a sok segédeszközöm és szerszám valamint a munkadarabok.

Ha jól tudom nem csak magadnak készítesz autókat…

Jól tudod. Igen vállalok másoknak is akik nem éreznek magukban elég bátorságot a saját elkészítéshez. Egyenlőre ez kimerül a modellek átmatricázásában (ahogy ezt egy másik kedves barátom szokta mondani „megcigizem” őket!) Na persze ez nem azt jelenti, hogy telefüstölöm őket, hanem a dohányreklámot teszem fel az autókra. Ezenkívül még az olyan modellekbe, amiket pilóta nélkül adtak ki szoktam pilótát készíteni. Egyenlőre komplett építést még csak magamnak csináltam.

Van-e kedvenc alkotásod, modellautód amire különösen büszke vagy?

Nagy kedvenc volt egy 1:12 es MP4/4 McLaren dohány reklámmal való matricázása. Jó ilyen nagy felületen dolgozni. Komoly feladat volt egy elrontott 1:2 es sisak kijavítása is és dohányreklámmal való matricázása. De a legbüszkébb mégis a saját magamnak készített eddigi két darab autóra vagyok ez egyik az 1994-es Pacific Ford PR1-es Paul Belmondoval a fedélzeten. A másik pedig az ikonikus, nekünk, magyaroknak csak a „hová tűnt Damon Hill” autóként elhíresült Arrows Yamaha A18-as versenygép.

Sokan ezt a hobbit – amit mi űzünk – egyszerűen értelmetlen baromságnak tartják. Én is számtalanszor megkaptam, hogy ha lesz egy komoly kapcsolatom, akkor meg kell majd válnom a gyűjteményemtől. Viszont úgy látom nálatok ez nem okoz fennakadást. A családod, hogyan tolerálja a szenvedélyedet?

Mint láthattad kedvesem elfogadott a hóbortommal együtt, sőt mindenben a partnerem és a beszerzésekben komoly segítségem, hiszen nálunk ő a pénzügyi tárca vezetője. Ez abból a szempontból is tökéletes felállás, mert nem engedi meg hogy elszálljak a beszerzések terén. Komoly segítség még a fiam, akinek a remek keze végzi az autók átfestését. Neked is köszönöm a segítséged Németh Márk!

Jövőbeli tervek? Hol a határ? A csillagos ég? Van még amit feltétlenül be akarsz szerezni, elakarsz készíteni.

Tervek! Ezek viszik az embert előre. AGS, Andrea Moda, Simtek, Zakspeed…. sorolhatnám estig. Persze van még rengeteg ötlet ezen kívül is a tarsolyban és a nagy durranás, amit meg is mutattam neked, csak még sokat kell hozzá tanulnom. a 3D nyomtatás lesz! Úgyhogy még egy régi ismerős jelmondatával fejezném be a mondókám…. Csak előre! Ne hátra!

Ez lett volna az első interjúm egy másik fanatikus gyűjtővel Németh Lászlóval. Köszönöm neki, hogy fogadott és megmutatta nekem a műhelyét és az autóit. Ez volt az első, de remélem nem az utolsó, hogy bemutathatom egy-egy gyűjtőismerősöm saját kollekcióját.