Mostanában nem nagyon hódoltam ennek a szenvedélyemnek, de hosszú idő után újra felmatricáztam egy modellautót. Mondjuk leginkább azért nem matricáztam semmit, mert már nem nagyon van mit, vagy csak olyanok – igen, most rád nézek Renault R26-os! – amikbe nem szívesen vágnék bele. A gyönyörű szép citromsárga Lotus 102 igazi csemegének tűnt. A Spark biztosította a Camel matricákat és nem kellett semmit sem leszednem a kocsiról. Viszont mindig ott a nyomás, hogy jó lenne nem elrontani egy elég drága Spark modellt. Apropó, ez lett az első matricázásom amit videóra is rögzítettem, de nagy minőségre ne számítsatok.

Mindenek előtt pár szót szeretnék írni főszereplőnkről. A Lotus 102-es az 1990-es Forma-1-es bajnokságban vett részt inkább kevesebb, mint több sikerrel. A 102-es különlegessége, hogy egy V12-es Lamborghini motort építettek bele, ami olyan nagy volt, hogy a csapatnak minden leleményességét latba kellett vetnie, hogy betudják valahogy illeszteni a versenyautóba – ezért is vannak azok a furcsa kitülemkedések a kocsi motorborításnál. Viszont a jól hangzó név ellenére az erőforrás rettentő megbízhatatlannak bizonyult, így a Lotusok elég sokszor adták fel a versenyt idő előtt. A szezon végén egy bizonyos Johnny Herbert ezzel az autóval kezdte meg Lotus-os karrierjét. Igaz csak az évad utolsó két versenyén ugrott be a brit, de ő még elmondhatta magáról, hogy vezethetett egy Camel citromsárga Lotust. A dohánycég 1990 után otthagyta a szenvedő csapatot, így az 1991-es Lotus már más színösszeállításban állt rajthoz.

A Lotushoz járt matrica így máris sokat spóroltam azzal, hogy nem kellett külön megvennem. Viszont nem ismerem nagyon, hogyan viselkedik egy Spark-os matrica, ezért ez egy kis kihívást jelentett számomra. Itt arra gondolok, hogy mennyi ideig kell vízben áztatni? Mennyire lehet mozgatni a versenyautón, miután felhelyeztem? Mennyire gyűrődik vagy szakad ha mozgatom? Szerencsére ilyen téren jól vizsgázott ez a matricaszett, mivel igencsak kezesnek bizonyult. Az első pár felirat felhelyezése után már tudtam, hogy mire számítsak és onnan már minden ment magától. Sőt, azt is örömmel tapasztaltam, hogy nagyon szépen be lehetett simítani a görbébb felületekre is és kivételesen a sisakra szánt matricával sem szenvedtem meg annyira, mint szoktam.

Szóval ez egy viszonylag egyszerű matricázás volt, de azért nem árt pár dologra odafigyelni. Az egyik, hogy a matricázás előtt érdemes – még ha teljesen új csomagolásban is kapod – portalanítani az autót egy ecsettel. Tanácsos több képet is kikeresni az versenyautóról, hogy tudjuk melyik felirat hova kerül. Ajánlott úgy haladni a matricázással, hogy először a modell egyik oldalát csináljuk meg. Legalábbis én ennek vagyok a híve, nem pedig az elölről-hátra haladásnak. Ha az egyik oldal kész van, akkor nagy segítségünkre lehet egy tükör, hogy párhuzamosan feltudjuk helyezni a feliratot a másik oldalra is. Célszerű kinézni a modellautón néhány támpontot és ahhoz viszonyítani, amikor felrakjuk a szponzori matricát. Például, hogy mennyire van messze a felirat a pilótafülkétől? Viszont azt se felejtsük el, hogy még ezek a drága modellek sem egyeznek meg tökéletesen az eredetivel, így ne essünk kétségbe, ha nem minden lesz milliméter pontosan tökéletes. Ahogy sok ételt sem lehet ugyanúgy kétszer elkészíteni, úgy szerintem nincs két tökéletesen egyforma matricázás sem. Végül, de nem utolsósorban jó ötlet a modellautót egy talpazatra felerősíteni, így biztosan nem fogunk olyan helyen hozzáérni munka közben, ahol nem kellene. Ha ezeket a praktikákat betartjuk, akkor az sokat segíthet abban, hogy a lehető legjobb legyen a végeredmény.

Végezetül pedig álljon itt a matricázásról készült videó. Kicsit életlen, kicsit belóg néha a fejem és előfordul, hogy kitakarom a kezemmel a lényeges dolgokat, de legalább van. Tudom elég amatőrre sikeredett, de úgy voltam vele, hogy megmutatom nektek is. Legalább van bizonyíték róla, hogy tényleg én csinálom ezeket a matricázásokat és nem dublőrt használok.

Nos, mára ennyi volt, de nem soká újra jelentkezem egy újabb képes összefoglalóval. Addig is, ha valamilyen oknál fogva hiányoznának az írásaim, akkor nézzetek fel a Pit Lane Modelshop oldalára és olvasgassatok autóleírásokat. Bár sokszor elképedek, hogy a Spark milyen elcseszett és ismeretlen autókat is legyárt, de meglepő, hogy néha milyen jó sztorik vannak egy-egy versenygép mögött. Szóval, akit érdekel a motorsport téma annak érdemes egy próbát tennie vele. Továbbá nem rég jelent meg a rajtszámok történetéről egy cikkem. Ha érdekel titeket, hogy miért lett Mansell vörös ötös, vagy Damon Hill miért versenyzett nullás rajtszámmal, akkor ebben az írásban megtudhatjátok. Ha van pár percetek olvassátok el.