Nem rég egy másik városba költöztem át és természetesen vittem magammal a gyűjteményemet is. Közel 350 modellautót becsomagoltam, elszállítottam és utána kipakoltam. Nem volt egy sétagalopp dolog vagy mondhatnám azt is, hogy ezt még az ellenségeimnek sem kívánnám. Munka mellett több, mint egy hétig tartott elcsomagolni mindent és a kicsomagolás sem volt egy gyors folyamat. Időközben volt időm kitapasztalni, hogy egyes gyártók mennyire készítettek felhasználóbarát csomagolást a modellautóknak, így a következőkben jöjjön egy totálisan érdektelen rangsor arról, hogy melyik gyártónál lehet a legkönnyebben le-fel csavarozni a talpazatra a modellt és melyiknél kínszenvedés az. Na meg nem utolsó sorban néhány jó tanács, ha egyszer nektek is mozgatni kéne a gyűjteményeteket – de komolyan kívánom, hogy ne kelljen.
Vicces belegondolni, hogy a költözésemnél a pakolási idő 90%-át a modellautók tették ki. Több mint háromszáz modellautót elpakolni úgy, hogy lehetőleg sérülésmentesen túléljék az utat, hát mondjuk úgy, hogy nem egy egyszerű feladat. Mindegyiknek megkeresni a dobozát és belecsavarozni, elég körülményes volt. Ha pedig már itt tartunk, akkor jöjjön is az első jó tanácsom.
- Mindig olyan modellautót vegyetek, aminek van doboza.
Azok a modellautók, amiket a saját dobozában szállítottam, azok közül egyik sem sérült meg. Míg volt néhány olyan kisautóm, aminek „gyárilag” nem volt doboza, azokból kettő is megsérült a költözéskor (szerencsére meg lehetett őket javítani) annak ellenére, hogy nagyon precízen, egyesével csomagoltam be őket. Annak idején csak maga az autó számított nekem, a doboz nem igazán mivel úgy is vitrinben tartom őket. A költözésnél viszont kiderült, hogy nagyon is jó, ha megvan a modellautónak a doboza – és nem mellesleg a csavarja sem veszett el.
A következő jó tanácsom:
- Ne spórold ki a csomagolóanyagot!
Na jó, azért túlzásba sem kell esni, én sem minden egyes modellautó dobozt tekertem körbe buborékfóliával, de magukat a papírdobozokat alaposan kibéleltem és mikor tele lett a doboz, akkor habszivaccsal töltöttem ki a réseket, hogy a plexis tárolók egyáltalán ne lötyögjenek a szállítás közben, de ehhez az is kell, hogy:
- Lehetőleg egy gyártó autóit, ugyanabba a dobozba pakoljuk
Az egész elcsomagolási folyamat egy nagy tetris játék is volt egyben. Úgy pakolni a kis dobozokat, hogy minél több elférjen egy dobozban és úgy hogy a lehető legkisebb tér vesszen kárba, amit habszivaccsal kelljen kitölteni. A legjobb módszer erre, ha mondjuk a Minichamps-es autókat egybe pakoljuk, akkor a leghatékonyabb a hely kihasználás és mivel illeszkednek egymáshoz, ezért a szállítás közben előforduló elmozdulás és a lötyögés veszélye is a minimálisra csökken. Persze nem mindig jött ki a matek, volt olyan csomag, ami eléggé vegyes bazár volt, de mindig igyekeztem a leghatékonyabban kihasználni a helyet.
Most pedig következzen a várva várt rangsor. A legjobbtól fogok haladni a legrosszabbig. Figyelem, ez most nem az esztétikáról fog szólni, hiszen az megérne egy másik bejegyzést. Itt szigorúan a szerelhetőséget fogom nézni.
- Minichamps
A Minichamps-es autókat volt a legegyszerűbb elcsomagolni. Főleg a régebbi kiadású kisautóknál volt könnyű dolgom, mivel a modellek talpán volt egy kis kerek mélyedés, amit csak bele kellett csúsztatnom a dobozon lévő hozzáillő műanyag pöcökre (lásd a képeken), majd az esetek többségében ilyenkor ha ez sikerült, a modellautó már fel is vette azt a pozíciót, hogy egyből be is lehessen csavarozni. Az újabb kiadásoknál egy kicsit nehezebb dolgom volt, mert ott már nem voltak meg ezek a mélyedések és voltak műanyag eltartó alátétek is, amikkel bajlódni kellett, de még így is valahogy viszonylag könnyen ment a felcsavarozás.
- Onyx
Amilyen puritán a doboz kialakítása, annyira könnyű az autókat le és fel csavarozni rajta. Ráteszed az autót a műanyag talpra, fejjel lefele fordítod, kicsit játszani kell vele, hogy a dobozon a lyuk és az autón a csavar helye egy helyre kerüljön, de aztán már tekerheted is. Mindössze ennyi nehézség van benne.
- Brumm
A Brummnak is eléggé egyszerű doboza van, bár egy fokkal nehezebb eltalálni a lyukakat, mint az Onyx-nál és sajnálatos módon ők sem használnak olyan műanyag vezető pöcköt mint, amit a Minichamps-nél láthattunk. A plexit pedig csak úgy lehet le-fel rakni, hogy ha az egyik vagy másik végén benyomod egy kicsit, hogy ki vagy éppen beakadjon egy kis plexi pöcök, ami a talphoz rögzíti az egészet. Persze ez annyiban jó, hogy nem esik le a talpa, hogy ha felül a plexit fogjuk meg, de ezt amúgy semmilyen esetben sem ajánlom. Mindig a dobozt a talpánál fogjátok meg!
- Hot Wheels
Itt még egy nehezítés lép be a képbe. Van egy kis műanyag eltartó pöckök, ami az autó és a talp között van, és a csavar-lyuk kombón kívül még ennek a bepozícionálásával is el kell játszani a felhelyezésnél, mert különben nem tudjuk az autót felcsavarozni. A csavaroknál tartva pedig sajnos előfordult olyan, ami nem ment bele teljesen a modellbe. Egyszerűen megakadt félúton és csak hatalmas kínlódások árán tudtam kicsavarozni is. Szerencsére ilyenből csak egy-kettő akadt, de ilyenkor mikor a csavar nem ment a helyére máshogy kellett elcsomagolnom az autót, mivel nem szerettem volna ha lötyögne a dobozában.
- Altaya
Két dolog, ami eléggé megtudja nehezíteni a csomagolást ennél a gyártónál. Az egyik a Hot Wheels-nél is említett műanyag pöcök. A másik pedig a speciális háromszögletű csavarfejek, amiket ki-be csavarozni speciális csavarhúzó nélkül szinte lehetetlen feladat. Persze kapható ilyen csavarhúzó, én is vettem egyet, de nem mindenki ruházz be erre. Plusz még az is, hogy a hatalmas plexi doboozok nem csak hogy sok helyet foglalnak, de még nem is igazán illeszkednek egymáshoz. Szóval „hatalmas móka” ezeket elcsomagolni.
- Looksmart
Most pedig jöjjenek azok, amiket már konkrétan elég nagy szívás volt elcsomagolni. A Looksmart doboza nagyon előkelő és igényes, de a kocsikat fel és levenni róla nem egy egyszerű feladat. Az egy dolog, hogy neked kell kitotóznod, hogy az autó, hogyan illeszkedik a doboz lyukaihoz, de az apró lapos műanyag eltartó pöckök, amik állandóan le akartak esni, nem könnyítették meg a dolgom. Arról ne is beszéljünk, hogy ezeket a modern F1-es autókat nehéz stabilan megfogni és egy ilyen méregdrága modellnél jogosan fél az ember attól, hogy nehogy úgy nyúljon hozzá, hogy véletlenül letörjön valamit róla. Plusz még egy szívás volt az amikor az elegáns piros dobozba belehelyeztem a plexis dobozt és láttam, hogy lötyög benne. Jah persze, két kis szivacsot is be kell rakni a szélére, de ha erről azt gondolnátok, hogy mi sem egyszerűbb, hát megsúgom: nem az…
- Spark
A Spark-nál szerintem úgy voltak vele, hogy te csak ne akard kivenni a dobozából a kisautót. A bolygó kapitánya mintájára, az előzőleg felsorolt gyártók szinte összes nehézségeit egybegyűjti a Spark és megszületik a tökéletesen kezelhetetlen doboz. Nehéz a lyukakat belőni? Pipa! Vannak lapos műanyag eltartó pöckök, amik állandóan le akarnak esni mikor csavaroznám fel az autót? Pipa! Vannak olyan csavarok, amik valamiért nem mennek bele teljesen a modellautóba és emiatt lötyög az autó talpazaton? Pipa! Alig tudod megfogni a modellautót és félsz, hogy letörsz róla valamit? Pipa! Plusz egy ráadás: Látszólag minden szuper, a modellautót sikerült tövig becsavarozni, de amikor ránézel, akkor látod csak, hogy az autó teljesen ferdén áll a talpazaton. Ilyenkor kezdődhet az egész tortúra elölről. Nem is nagyon ragoznám tovább a dolgot. A Spark volt messze a legnehezebb mind közül.
Persze ennél a hétnél több gyártó autója is megtalálható a repertoáromban, de mivel azoknál csak egy-kettőről van szó, ezért nem éreztem mérvadónak, hogy bekerüljenek ebbe a listába. Remélem némi hasznos információval is szolgáltam, de amit mindenképp a lelketekre akarok még kötni ezzel kapcsolatban, hogy akár ki, akár becsomagoltok egy modellautót, akkor mindig a biztonság lebegjen elsőként a szemetek előtt. Koszos kézzel és kapkodva, idegesen sose nyúljunk modellautóhoz! Azt hiszem ez mind, amit ezzel kapcsolatban elakartam mondani. Vigyázzatok ezekre a miniatűr csodákra!