Nagyon kíváncsi voltam, hogy megtud-e újulni a Drive to Survive, mert szerintem kezdet elfáradni a sorozat. Sőt, odáig megyek, hogy talán a legutóbbi évad messze a legrosszabb lett mind közül. A 2021-es szezon és annak a végjátéka amennyire izgalmas volt, annyira lett pocsék a róla készült Drive to Survive évad. Amikor pedig már nem csak a közönség jelentős része kritizálja a szériát, hanem maguk a Forma-1-es szereplők is, akkor talán a Netflixnek is érdemes elgondolkoznia azon, hogy biztos jó-e azaz irány, ahogy csinálják a dolgokat?

A DTS ötödik évada szerintem olyan, mint egy viselkedésproblémás gyerek. A nővére esküvőjét (ez a negyedik évad) teljesen elrontotta. Végig hisztizte, rosszalkodott a ceremónián és a lagzi alatt, elrontva sokak szórakozását. Ezért amikor jön az unokatestvére esküvője a szülei megesketik vele, hogy viselkedjen, ha jót akar magának! A gyerek tényleg megtesz minden tőle telhetőt, a szertartáson még normálisan viselkedik, sőt a lagzi első felében sincs vele baj, de aztán ugyanaz történik mint a múltkor és a viselkedési problémái utat törnek maguknak és az esküvő további részében már nem bír magával. Most pedig megpróbálom érthetően és hosszabban elmondani az egészet.

Az első részek meglepően jók voltak. Elég sokat elidőztünk a szezon elején, szépen bemutatták az új érát, az új autókat, szabályváltozásokat és a felállásokat. Elég sok időt szenteltek a szezon elejére, amit szépen bemutattak a Ferrari és a Red Bull szemszögéből is. Örültem, hogy végre átnézte valaki a vágóképeket, aki egy minimálisan ért is az F1-hez és nem kerültek bele óriási blődségek, mint a tavalyiba (pl.: Russell egy körön belül háromszor átmegy az Eau Rouge-on). Persze kisebb csúsztatások – és mint tudjuk Ocon nyilatkozata után – hamis időben történő rádiós bejátszások most sem maradhattak ki, de talán nem olyan durván voltak jelen, mint az előző évadban. Jó volt látni, hogy valaki végre fülön fogta a projektet és technikailag újra visszaterelte az egészet egy normális mederbe.

A 2022-as szezon bár sportszempontból nem volt annyira izgalmas mint az egy évvel korábbi, de természetesen így is szolgáltatott elég beszédtémával. Ilyen téren az első részeket teljesen jól rakták össze. Például az Oscar Piastris huzavonát egész szépen bontották ki, így még azok is átérezhetik ennek a történetnek a súlyosságát, akik amúgy a versenyeken kívül nem nagyon foglalkoznak a Forma-1 világával. Vagy a Ferrari felemelkedésének, majd stratégia összeomlásait bemutató részeknél nagyon jól elkapták a hangulatot. Bevallom elég rossz volt újra átélni ezeket a dolgokat Ferrari szurkolóként, de tény, hogy nagyon jól tálalták az egészet. Mondjuk a DTS-nek amúgy is a fő erőssége a hangulatteremtés. Nos, akkor a Drive to Survive újra jó és élvezhető? Hát majdnem…

Egy valamit viszont tisztázzunk. A DTS nem egy hivatalos szezonösszefoglaló, szóval ilyen téren nem szabad felróni dolgokat, hogy nem sikerült mindennel foglalkoznia. De akkor mégis mi a baj még mindig vele? Az, hogy a gyerekbetegségeit egyszerűen nem képes levetkőzni. Műdráma? Jöhet, ide vele! Történelmi hitelesség? Minek az?! Kontextusából kiragadott vágóképek? Persze, még szép! Erőltetett színfalak mögött megrendezett, mesterkélt és elszínészkedett beszélgetések? Naná! Az a legjobb! Kis csapatoknak is teret adni, akik nem folynak a csapból is? Ugyan már, minek?!

Míg az évad első fele a kisebb hibái ellenére tényleg érdekes és szerintem jó is volt, addig a Sergio Pérezel foglalkozó (hetedik) résztől megint visszatértek a régi recepthez és újra extra adagban öntötték ránk a műdrámát és az egyéb blődségeket, amiket az előbb említettem. Nem foglalkozva történeti hiteleséggel, eltúlozva dolgokat és megint ugyanarra a kaptafára felhúzni a részeket, hogy a hős elbukik, majd felemelkedik.

Összefoglalok egy átlagos DTS epizódot. Megismerjük a főhőst, aki éppen valahol a szabadidejét tölti, majd távolba meredve nagy célokat tűz ki maga elé, miközben pár megrendezett párbeszédet lefolytat valamelyik barátjával vagy a személyi edzőjével. Közben a csapatfőnökre váltunk, aki elmondja, hogy irgum-burgum a főhősünk ha nem teljesít, akkor repül a csapatból, mindegy hogy előtte milyen jól végezte a dolgát, MERT ILYEN KEMÉNY VILÁG EZ AZ F1. Elérkezik az első futam, ahol főhősünk bénázik, sőt még lehet össze is töri a kocsit. A csapatfőnök mérges, a csapattagokról bosszankodó snitt, majd bejátszás a csapattársról/riválisról a beszélgetőszobában, aki epés megjegyzéseket tesz a főhősről és megpedzegeti, hogy talán lejárt az ideje. A főhős megsemmisülve baktat a paddockban a saját csapata meg éppen csak meg nem lincseli, empátia legkisebb szikráját sem mutatva. Vágókép, főhősünk visszatér otthonába/akárhova, ahol újra átgondolja az életét, minden eddiginél keményebben edz, megismerhetjük a motivációt. Közben újabb snitt, visszakapcsolunk a csapatfőnökhöz, aki talán már el is kezdte főszereplőnk utódjának felkutatását. Következő jelenet a második verseny, a főhős magára talál és fut egy jó versenyt, amitől újra minden szép és jó lesz, már együtt ölelkezik csapattárssal, csapatfőnökkel a szerelőkkel, akik még egy pár snittel ezelőtt még meg akarták nyúzni.

Szóval ötödik évad után még mindig ugyanezt fújni már baromira unalmas. Ricciardoról csak azért nem készült egy ilyen rész, mert neki az egész szezonja pocsék volt, egy rohadt versenyt nem lehet kiemelni a szezonból tőle. Főleg, hogy a gyenge teljesítménye miatt szerződést bontottak vele és idén már valószínűleg nem is látjuk őt versenyezni és így kicsit talán még a Netflixtől is meredek lett volna egy ilyen pozitív kicsengésű epizódot felhúzni rá. Azért nem kell aggódni, méltó módon búcsúznak a sorozat egyik showmanjétől, kinek örömére, kinek pedig bánatára.

Végül, de nem utolsó sorban jöjjön a futottak még kategória – azok közül amik nem tetszettek. Egyes, kisebb csapatok sokszor teljes elhanyagolása. Red Bull, Merci és Ferrari folyik a csapból is, igazán jó lett volna egy kis időt elidőzni azoknál is, akik nem kapnak annyi rivaldafényt. Williams, Alfa Romeo és az Aston Martin szinte szót sem kapott az egész évadban. Zhou is valószínűleg csak azért kapott pár másodpercet, mert hatalmas balesetet szenvedett Silverstoneban és talán emellett még a Netflixesek sem tudtak elmenni szó nélkül. Vettel visszavonulását is egy váll-lendítéssel elintézték. A négyszeres világbajnok még így is jobban járt, mint Kimi Räikkönen, akiről konkrétan egy szó sem esett. Értem én, hogy nem fér bele minden, de az utolsó pár rész blődségei helyett simán foglalkozhattak volna ezekkel a témákkal is.

A Drive to Survive ötödik évada nálam egy erős közepes. Amennyire élveztem az elején és örömmel haladtam a részekkel, annyira kedvtelenül pörgettem ki az utolsókat. Láttam bizonyos pozitív változásokat, de úgy néz ki bizonyos rossz szokásokat nem tudnak/akarnak levetkőzni. Ha a hülyeségre, a műdrámára van idő, azokat be lehet sűríteni a tíz részbe, akkor helyet kaphatnának az olyan dolgok is, amik tényleg érdekesek lehetnének. Talán, majd jövőre… (Nem hiszem)