Nem terveztem, de váratlanul úgy alakult, hogy decemberre egy harmadik bejegyzés is belefér. A Netflix november végén mutatta be a Senna sorozatot, és volt alkalmam megnézni. Sőt, amíg még frissek az élmények, gyorsan meg is osztom a véleményemet. Méltó tisztelgés a legendás pilóta előtt, vagy elkapkodott próbálkozás? A folytatásban kiderül.
Baljós előjelek
Több motorsportos alkotás, csökkenő színvonal
Bár Ayrton Senna az egyik nagy kedvencem, mégsem vártam túlságosan izgatottan a sorozatot. Ennek több oka is volt. Az egyik az, hogy mostanság a motorsportos filmek igencsak harmatosak lettek. Annak idején a Hajsza a győzelemért és az Aszfalt királyai bár nem lettek hibátlanok vagy történelmileg teljesen hitelesek, mégis a maguk nemében kiemelkedő, minőségi filmek voltak. Azóta azonban több középszerű vagy kifejezetten gyenge próbálkozás is készült. A Ferrari filmre még talán azt mondanám, hogy tisztességes iparos munka volt, de a Verseny a győzelemért egy kifejezetten gyenge alkotás lett.
A Netflix keze benne van a dologban
Mostanság nem a szívem csücske a Netflix, hiszen több adaptációjuk is eléggé félrement (pl.: Vaják). Forma-1-es fronton pedig kifejezetten elkeserítő a helyzet. A Schumacher dokumentumfilm hiteltelen és rossz lett. A Drive to Survive pedig egy üde színfoltból átment egy nézhetetlen szemétbe. Szóval nem mondhatnám, hogy amire a Netflix rátette volna a kezét, az arannyá változott volna.
Az előzetes és a sorozat szerkezete
Az előzetes nem győzött meg. Persze, ne ítéljünk meg egy könyvet a borítója alapján, de az ízelítő egyáltalán nem hozta meg a kedvemet a szériához. Főleg a bénán meganimált versenyjelenetek akasztottak ki.
Végül, de nem utolsó sorban az volt számomra egy baljós előjel, amikor megtudtam, hogy mindössze hat részes lesz az egész, ami nem egy szezont, nem is egy időszakot, hanem Ayrton Senna teljes karrierjét hivatott feldolgozni. Kissé szkeptikusan álltam a dologhoz, hogy lehet ilyen rövid idő alatt bemutatni egy ilyen gazdag karriert?
A sorozatról
Kellemes meglepetések
Mint említettem, nem túl nagy lelkesedéssel és elvárásokkal ültem le megnézni a sorozatot. Viszont, ahogy haladtam előre, egyre inkább azt gondoltam: 'Hmm, ez nem is olyan rossz! Kifejezetten magával ragadó volt a hangulata és azon kaptam magam, hogy nem elemezgetően figyelem az eseményeket, hogy éppen most mi az, ami történelmileg helytelen, hanem csak hagyom, hogy a sorozat magával ragadjon.
Tetszett a fényképezés is és alapjába véve a színészi játék is jó volt. Nagyrészt szerintem jól sikerült a casting és ha már itt tartunk, sokan nem fognak velem egyetérteni, de a Senna-t alakító Gabriel Leone engem meggyőzött. Az első képek és előzetes után még kicsit húztam a számat. Ugyanakkor voltak olyan jelenetek, ahol Gabriel Leone nagyon hitelesen alakította a brazil legendát. Le a kalappal előtte!
Külön öröm volt látni, hogy Senna és néhány korabeli autó replikáját valóban megépítették, és nem mindent számítógépes trükkökkel oldottak meg. Összesen 22 autót készítettek a filmhez – ami igazán lenyűgöző! A szívem hevesebben vert, amikor ezeket az autókat a képernyőn láttam. Emellett a készítők ügyesen ötvözték a valós archív televíziós felvételeket a forgatott jelenetekkel, ami tovább fokozta az élményt.
Határozottan úgy éreztem, hogy a készítők rajongással nyúltak az alapanyaghoz. Míg a Schumacheres dokumentumfilmnél meggyőződésem, hogy olyan emberek csinálták, akiknek halvány lila gőzük sem volt a Forma-1-ről, se Schumacherről, addig itt ezt nem éreztem. Egy Sennahoz méltó alkotást akartak készíteni és higgyétek el nagyon látszik egy kész művön, hogy melyik az, amit tényleg szívvel-lélekkel csináltak és melyik, amit csak úgy fogtak fel, mint egy kötelező munka, amit le kell tudni.
Nagyon jó volt, hogy újraforgattak olyan jeleneteket, amik egy az egyben ugyanúgy megtörténtek a valóságban is és ügyesen csempészték bele azokat az interjúrészleteket és mondatokat, amik valóban elhangzottak. Ez szerintem mind azt bizonyítja, hogy odafigyeltek a részletekre még ha nem is tökéletesen, de erről majd később.
Egy hosszú előzetes Senna életéről
Ezek voltak a jó dolgok és most kezdjünk át azokra áttérni, amik már kevésbé vagy egyáltalán nem tetszettek. Miután megnéztem a sorozatot, ugyanaz volt az érzésem, mint amikor David Lynch Dűne filmjét láttam. Mintha a könyvnek egy hosszú előzetese lett volna. Beigazolódott az, amitől tartottam, hogy hihetetlen sok minden kimaradt a szériából. Egyszerűen ez a hat rész KEVÉS volt.
Az elejét jól kifejtették, a vége a tragikus imolai hétvége szintén nagyon hatásos lett, de a köztes rész meg egy nagy rohanás volt, amibe szerették volna Senna karrierjét és magánéletét is belesűríteni több, de inkább kevesebb sikerrel. Míg nagy gondot és időt fordítottak egy-egy erotikus jelentre, addig a Lotusos korszakon úgy átsuhant a széria, mint Senna a monzai célegyenesen.
Forrás: Alan Roskyn/Netflix
Hiányérzet
Idő hiányában természetes, hogy szelektálniuk kellett, hogy Senna igencsak gazdag karrierjéből mit emeljenek ki. Mégis ezek a dolgok nekem nagyon hiányoztak (spoiler veszély?!):
- 1984-es olasz nagydíj, ahol Sennat nem engedték elindulni a Toleman-nél, a Lotus-os szeződése miatt
- 1989-es portugál nagydíj, amikor Mansell kb megtorpedózza Senna bajnoki címét
- 1991-es spanyol nagydíj Senna és Mansell epikus összecsapása
- 1992-es belga nagydíj, amikor Senna megmenti Comas életét
- 1992-es Monacoi nagydíj, ahol Senna mesterien kivédekezte Mansell támadásait
- 1993-as Európai nagydíj. Senna mesterkurzusa esős körülmények között.
- 1993-as ausztrál nagydíj, Senna utolsó győzelme és nagy békülése Prost-al
És ez csak töredéke azoknak, amik filmre kivánkoztak volna, de mégsem szerepeltek a kész műben.
Mansell neve többször is visszatér a „kimaradt jeleneteknél” és ez nem véletlen. Az egyik nagy vesszőparipám a Senna karrierjét feldolgozó könyvekkel és dokumentumfilmekkel kapcsolatban, hogy szinte soha nem említik a Mansell-lel való rivalizálást. Bár nem volt olyan viharos, mint Prost-al való csörtéjük, de szerintem az is volt annyira epikus. A brit oroszlán kvázi fel sem tűnik a filmben, ami szerintem van olyan vérlázító, mint ahogy Rubens Barrichello kimaradása a Schumacher filmből.
Elcsépelt rivalizálás
Nyilván ha Senna-ról van szó, akkor ki nem maradhatott a Prost-al való rivalizálás sem. Viszont a sorozatnak ezt nem sikerült jól megfognia. Egyszerűen nem volt jól felépítve. Az egész fekete-fehérnek volt beállítva. Senna a jó, Prost a rossz, ami nem igaz. Néha már azt vártam, hogy Prost megpödri a bajszát és gonoszan felnevet miközben egy késsel kiszúrja Ayrton Senna gumijait. Ennél sokkal árnyaltabb volt a helyzet. Persze mondhatjuk, hogy a készítők esetében az elfogultság érthető, de attól, hogy Senna kevésbé pozitív oldalát is bemutatták volna, nem lett volna kevésbé kedvelhető. Sőt, éppen így vált volna igazán emberivé. A legbántóbb az egészben, hogy a széria csak nagyon felszínesen mutatja be, hogy romlott meg a viszonyuk és sehogy sem ad magyarázatot arra, hogyan oldódott fel ez az ellenséges rivalizálás és lettek újra jóba. Az előbb még megakarták fojtani egymást, a következő jelenetben meg már barátságosan beszélgetnek Imolában. Érzésem szerint ezt nagyon elrontották. A sorozatnak, ha csak hat epizódjuk volt mindenre, akkor szerintem két dolgot kellett volna tenniük:
- Bemutatni a Senna-Prost rivalizálást normálisan.
- Vagy egy szezont kellett volna feldolgozniuk, pl.: az 1989-est.
Forrás: Alan Roskyn/Netflix
Történelmi pontatlanságok
Nem akarom végig zongorázni az egész sorozatot és tény ellenőrizni, hogy mi volt a valós és mi volt a fikció. Biztos lennének érdekességek, mint az Aszfalt királyainál, ahol egy-két jelentről úgy éreztem messziről lesül, hogy írói dramaturgia volt csak, aztán kiderült, hogy tényleg így történt. Biztos érdekes lenne egy ilyen fact-check, de ez a bejegyzés nem erről szól. Nem újdonság, hogy a készítők nem adaptálnak mindent tűpontosan. Ez néha a kész mű javára válik. Ilyen például Laura Harrison karaktere, aki nem egy létező személy, mégis fontos katalizátorra az eseményeknek. Viszont most azokat az eltéréseket teszem szóvá, amik számomra nagyon is szemet szúrtak és rontottak az összképen. Bár korábban említettem, hogy tetszettek azok a részek, amiknél a versenyzők és más szereplők valós monológjait csempészték bele, mégis volt, ahol teljesen rosszul tették. Jean-Marie Balestre híres-hírhedt kiokítása a versenyzőeligazításon az 1989-ben történt és nem 1990-ben, mint ahogy a sorozat mutatja. Továbbá elég zavaró volt, hogy amikor Senna először jár a Toleman csapatnál, akkor a TG184-es már teljes monacoi pompájában tündököl. Ezzel két baj is van:
- TG184-es valószínűleg ekkor még csak félkész volt, mert az idény elején a TG183B-vel versenyeztek
- Csak a monacoi nagydíjon volt ilyen fényezése az autónak, a többi versenyen nem ebben a színösszeállításban gurult pályára ez az autó
Biztos volt még ilyen, én hirtelen ennyit tudok felhozni, amik elég nagy hibák voltak és egy kis odafigyeléssel orvosolhatóak lettek volna.
Casting mellényúlások
Az elején szintén mondtam, hogy összességében elégedett vagyok a castingal, de az nem jelenti azt, hogy ne lettek volna csúnya mellé nyúlások. Gerhard Berger teljesen félresikerült, ha nincs ott a felirat soha nem mondtam volna meg, hogy róla van szó. Frank Williams-et alakító színész sem volt telitalálat, de több ismerősömnek pl Hunt-ot játszó színész sem nyerte el a tetszését. Mondjuk szerintem óriási lett volna, ha Daniel Brühl és Chris Hemsworth cameozott volna a sorozatban. Összességében sokszor nagy segítség volt a felirat, hogy kit látunk épp a képernyőn, mert amúgy nem jöttem volna rá.
Béna CGI
Végül, de nem utolsósorban sajnos ki kell térnem a CGI-re is. Már az előzetesek során is húztam a számat, sajnos a késztermékben sem lett szebb a végeredmény. Persze egy sorozatnál nem dolgoznak akkora büdzsével, mint egy blockbuster filmnél, de a számítógépes animáció sok helyen inkább volt megmosolyogtató, mintsem lenyűgöző. Persze a készítők próbáltak minél több valódi felvételt és igazi kocsival felvett jelenettel dolgozni, de elkerülhetetlen volt – főleg a tömegjeleneteknél, ahol több kocsi is látható – hogy trükkfelvételekhez nyúljanak, amiknek a minősége inkább egy közepesen jól sikerült számítógépes játékra emlékeztettek. Engem az 1994-es Ferrari meg nem animálása borított ki, mert az mindenre hasonlított, csak a 412T1-esre nem. Viszont a közeli és a belső felvételeket nagyon kreatívan vették fel. Kár ezekért a béna CGI felvételekért.
Összegzés
Bár elég sok jót és rossz dolgot elmondtam, de összességében a mérleg nyelve nálam mégis a jó irányba billen át. Először is nagyon üdvözölendő, hogy elkészült egy ilyen sorozat. Másodsorban bár nem lett tökéletes, de nem egy színvonaltalan iparos munka lett. Azok, akik betéve ismerik Senna karrierjét és élettörténetét azokban bőven lesz hiányérzett, de szerintem még számukra is élvezhető lesz. Ez a széria elsősorban szerintem inkább azoknak szól, akik csak felszínesen vannak képben a Forma-1 ezen korszakával és szeretnék kicsit jobban megismerni a sportág emblematikus alakját.
Sennas bejegyzések a blogomon:
Itt tudtok Sennas modellautókat vásárolni:
