Elterveztem, hogy az összes Ferrarit ellátom dohányreklámos matricákkal legyen az bármilyen nehéz is. Ezúttal az 1997-es Ferrari matricázási munkálatait szeretném bemutatni nektek. Egy ilyen modellt felmatricázni nem könnyű, de nem is tragikus.
Az 1997-es esztendőben a Ferrari, Schumacherrel és az előző évi konstrukció továbbfejlesztett verziójával az F310B-vel próbálta megszerezni a hőn áhított világbajnoki címet. A remény az utolsó jerezi versenyig kitartott, amikor is a német a futam során egy kétes manőverrel belement kanadai riválisába. Schumacher húzta a rövidebet és kiesett, majd a verseny után a sportszerűtlen mozdulata miatt utólag kizárták az egyéni világbajnokságból. Az F310B nem ért fel Williams-es riválisához, de így is erőn felül teljesített és az utolsó futamig életben tartotta Schumacher bajnoki reményeit. Az F310B-vel Schumacher öt győzelmet, három második helyet és további öt pontszerző helyezést ért el.
Most pedig térjünk rá magára a modellre. Schumacher 1997-es versenygépét pilótával csak a Minichamps adta ki, figura nélkül pedig az Altaya kínálatában találkozhatunk vele. Én egyértelműen előbbit választottam. Sajnos a kiadás nem igazán matricázás barát, mert a hiányzó szponzor feliratokat vonalkódokkal pótolták, amiket el kellett tüntetni. Ettől függetlenül ezt a matricázást a közepesen nehéz kategóriába sorolnám.
Először is elő kellett készítenem a modellt. A vonalkódos matricákat a motorborításról, az orról, a cockpit/pilótafülke oldaláról és a hátsó szárnyról kellett leszednem. A legtöbbnél ez nem jelentett problémát, de a hátsószárnynál fehér matricával kellett pótolnom az eltávolított részt. De minek, ha egyszer olyan matrica kerül fel, ami alapból fehér alapon van? Erre nagyon egyszerű a válasz. Azért, mert a legtöbb matricánál a fehér mögött nagyon átüt a fekete műanyag rész és kicsit messzebbről nézve a hátsószárny inkább tűnik szürkének, mintsem fehérnek. Ezért szeretek egy fehér réteget is felvinni a másik matrica előtt. Lehet, hogy érdemes lenne festeni az ehhez hasonló részeket, de ilyenre én inkább nem vállalkozok.
Mint bármelyik matricázásom, ez sem ment éppen könnyen vagy inkább úgy mondanám, hogy problémamentesen. Az előbb említett hátsószárnyas fehér matrica felhólyagosodott és nem ment könnyen az ügy elsimítása. Ehhez egy nagyon vékony tűt és matricalágyítót használtam. Nagyon örültem volna, ha ez lett volna a kocsi legnehezebb része, de nem ez volt. A legtöbb problémát az orr részre való matrica jelentette, mivel a pilótafülkéhez közel van egy „púpos” rész, amire az „M” betűnek fel kellett feküdnie. Hát ez nem volt egy egyszerű tornagyakorlat mire meg tudtam oldani, mert a matrica inkább tört, mint simult az idomokhoz. Itt a matricalágyító sietett segítségemre. Sajnos több másik felirattal is meggyűlt a bajom, mert láthatóan nem Minichamps modellre lett méretezve ez a szett matrica és sokszor trükköznöm kellett, hogy jó legyen. Például az motorborításon lévő Marlboro matrica, aminek a hátsó része nem ért össze középen. Egy nagyon vékony csík fehér matricával és nem kevés kínlódással oldottam meg végül.
A lényeg viszont az, hogy összességében elégedett vagyok a végeredménnyel, a nehézségek ellenére is úgy érzem, hogy egész jól sikerült megcsinálni ezt a modellt és így végre együtt pózolhat a nagy rivális Williams-el, teljes dohányreklámos pompájában. Most már simán megcsinálhatnám a jerez-i ütközéses dioramát, de messze van még az, hogy én olyat készítsek. Sajnos az örömömet beárnyalta, hogy amikor a modellt újra elővettem a fotózás kedvéért, észrevettem, hogy egyes helyeken ha pár milliméternyit is, de feljött a fehér matrica. Nem is kell mondanom, hogy roppant lelombozó főleg hogy vigyázok rájuk. Napfény nem éri őket és rendszeresen portalanítva vannak. Ijedtemben megnéztem a többit is és az 1998-as Ferrarin láttam hasonló sérüléseket. Nagyon csalódott vagyok emiatt, mert ezek a matricázások elég frissek. Úgy látszik, hogy beszállítót kell váltanom...
