Átalakítás - Ferrari F1/86

2020. május 08. - A Gyűjtő

Vannak olyan projektek, amiket van, hogy egy nap alatt letudok. Ezek általában olyanok, hogy szimplán csak fel kell matricázni az autót. Azonban vannak olyan esetek is, amikor a munkafolyamat napokig, sőt hetekig is elhúzódhat. Nem beszélve arról, hogy ha beleszámolom a beszerzést is, akkor inkább már évekről beszélhetünk. Ilyen volt a Ferrari F1/86-os esete is, ami minden téren nagy kihívás elé állított, de ha kiálljuk az összes próbát, akkor egy igazi kincshez jutunk, mint ez.

ferrarif1-86.jpg

Az 1986-os Ferrari szép, de közel sem volt egy világverő autó. A szezon folyamán az a csúfság is megesett a csapattal, hogy nem sikerült egyszer sem a dobogó legtetején végezniük. Michele Alboreto, aki harmadik szezonját kezdte az olaszoknál szörnyű évet zárt. Mindössze csak egyszer sikerült dobogóra állnia és rengetegszer fejezte be a futamot idő előtt.

Kemény fába vágja bele a fejszéjét az, aki azt tűzi ki célul, hogy kigyűjti az összes Forma-1-es Ferrarit. Többek között biztos fog találkozni olyan modellel, amit nehéz vagy már-már szinte lehetetlen beszerezni. Ilyen az 1986-os Ferrari is. Míg az olasz csapat egyes autóit rengeteg példányszámban és több különböző gyártó is piacra dobta, addig az F1/86-os beszerzési lehetőségei nagyon szűkösek. Egyedül az Altaya adta ki ezt az autót – meg a Tameo, de azt magadnak kell összerakni. Se Minichamps, se Onyx, se Hot Wheels, se Brumm, de még a Looksmart sem foglalkozott vele. Szóval egy igencsak mellőzött autóról van szó, de emiatt az évek során exkluzívvá vált és emiatt van az, hogy ezt az Altaya-s autót arany árban mérik. Egész pontosan 15 ezer forint felett kezdődik az ára, ami egy ilyen gyártó esetében nevetséges. Nincs bajom az Altaya-val, de ennyiért már bőven beszerzek egy használt Minichamps vagy Spark modellt, ami minőségben már egészen más szintet képvisel. Nem beszélve arról, hogy ezt a kocsit még alaposan át is kellett dolgoznom, hogy nekem megfeleljen, így további kiadásokkal kellett kalkulálnom. Szóval nem túlzok, amikor azt mondom, hogy évekig kergettem ezt az autót mire sikerült egy olyat találnom, amire még ha szájhúzogatva is, de rábólintottam, hogy akkor legyen ez. A kocsi 6 ezer forint volt, ami nagyon-nagyon jó ár, de cserébe sajnos a postaköltség is ugyanennyi volt, ami miatt nem igazán voltam önfeledten boldog. Összegezve, még így is jobban megérte, mint 15 ezer plusz postáért venni egyet.

Zajlik a munka

A kocsi megvolt, ami az első lépés, de volt még jó néhány hátra mire a modell elnyerte végső formáját. Már a vásárláskor szembesülnöm kellett az első leküzdendő problémával. A 28-as rajtszámú autót Stefan Johansson vezette. Mi is ezzel a baj? Az, hogy ehhez átalakítható figurát kifogni lehetetlen. Nem nehéz vagy nagyon komplikált, hanem szó szerint lehetetlen. A sisakja eléggé egyedi és nem tudtam volna megcsinálni olyanra, mint amit tényleg viselt akkoriban. Ekkor jöhet számításba az, hogy a csapattársa Michele Alboreto volt, amihez donorpilótát egy fokkal könnyebben szerezni. Én egy 1992-es Footwork-öt szemeltem ki erre a célra. Kevés szponzori matrica van a sisakon, ami megkönnyíti az átalakítást, de sajnos ez még édes kevés az üdvösséghez. Alboreto sisakját vizsgálva rájöttem, hogy nem lesz annyi elég, hogy kiszedem, megfaragom, lefestem és belerakom a Ferrariba. Persze ezek megtörténtek, de itt még koránt sem volt vége a munkának. Az eredeti sisakon szereplő alsó sárga csík hiányzott, amit egy nagyon vékony matricával pótoltam. Nem volt egyszerű tornamutatvány, de végül sikerült. A plexit feketére színeztem filctollal és kellettek volna ide is citromsárga elemek, de nincs az a pénz, hogy én ilyen kicsi méretben kifaragjak ilyen matricákat, szóval ezt passzoltam. A legnagyobb probléma mégis a plexi feletti fehér rész volt, ahol egy fehér csík fut körbe. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű egy ilyen matricát magamnak kivágnom és felhelyeznem, de sokadik próbálkozásra sem jött össze. Kezdtem kicsit kiborulni. Szerencsére azonban volt kimaradva az MP4/9-es pilótáihoz tartozó sisak minták. Ritkák az ilyen esetek, de pont volt kéznél, ami hatalmas nagy szerencse volt, különben a mai napig nem lenne meg ez a sisak. A szépséghibájuk ezeknek a matricáknak mindössze az volt, hogy van bennük két vékony piros csík, ami az eredetin nincs, de közel száz próbálkozás után már úgy voltam vele, hogy nekem már ez is megteszi. Végezetül felkerültek a Marlboro logók. Egyet a sisak hátsó részére is tettem, mivel a fehér csíkok egyszerűen nem értek össze és valamivel ki szerettem volna takarni azt a hézagot. Nos, nézzétek el, hogy nem lett megszólalásig olyan, mint az eredeti, de a lehetőségeim és tudásom alapján ezt tudtam kihozni a dologból. Jaj igen, és ez még mindig csak a pilóta figura volt!

Mivel Johansson helyett Alboreto barátunk foglal majd helyett ebben a kocsiban, ezért a rajtszámoknak is menniük kellett a levesbe. Az orr részről és a motorborításról leszedni nem volt nehéz feladat, de a hátsószárny... Na az szívás volt. Annyira közel van a rajtszám és a többi szponzori felirat, hogy egyszerűen esélytelen volt, hogy ne tegyek bennük kárt. A legszebb, hogy hiába szedtem le a matricákat, a sziluettjük megmaradt. Eleinte nem örültem ennek, de aztán rájöttem, hogy sokat fog majd könnyíteni a matricázásnál és tényleg így is lett.

A következő probléma az volt, hogy milyen matrica alapot vegyek ehhez az autóhoz? Kitalálhatjátok, hogy nem tolakodnak a gyártók, ehhez az autóhoz való matricákkal. Végül a Spotmodelnél találtam meg a számításaimat, de ott újabb dilemába futottam bele. Azt kell tudni az 1986-os Ferrariról, hogy kétféle verziója létezett. Az év elején az 1985-ös Ferraria hajazó szögletes hátsószárnnyal futottak, míg később az egyszerűbb és kisebb téglalap alakú verzióra álltak át. Mint kiderült ezt hívják F1/86B-nek és ez van meg nekem is. Jó azért ezt is tudni… De ha nem kutatok utána, akkor sosem jövök rá. Ahogy Petőfit, úgy engem is egy csak gondolat bántott. Nagyon kicsi volt a rajtszámos matrica a hátsószárnyon és nem voltam benne biztos, hogy a spotmodeles jó lesz méretben hozzá. Azt egyszer már meséltem, hogy a Spotmodel matricái alapból a Tameo-s autókhoz készülnek így előfordulhatnak némi méretbeli eltérések, ha másik gyártó autóját matricázzuk. Ezeknek az eltérése elég komoly fejfájást tud ám okozni.

Megjöttek a matricák és amikor azt hittem, hogy a sisakkal túl vagyok a nehezén, akkor tévedtem csak igazán nagyot. Nem mellékeltek elég szponzori matricát. Három helyett csak kettő volt a csomagban és azok is meglehetősen kicsiknek tűntek, ahhoz képest, hogy milyen volt eredetileg. Nem beszélve arról, hogy a pilótafülke plexijén is kéne lennie egy Marlboro matricának, ami valahogy kifelejtődött a matricalapról. Még szerencse, hogy az 1987-es Ferrarihoz megvoltak a szponzori matricáim, amik végül erre a kocsira kerültek. Ezek pedig… Majd talán egyszer az 1985-ös Ferkára, ha leszek olyan őrült és abba is belevágok egyszer. Ezek még nem is lettek volna akkora problémák, de a java még csak most jött. Ahogy sejtettem, ismét méretbeli problémákkal kellett szembenéznem. A hátsószárnyra elkezdtem felrakosgatni a matricákat, de kiderült, hogy a „digital” feliratnak nincsen fehér szegélye. Ezért egy másik kimaradt Ferrari matricából kellett ezt pótolnom. Még ez sem lett volna akkora baj, de jött a rajtszám… Túl nagy volt a hátsószárnyra. Gondolkoztam, hogy mi legyen a megoldás? Tegyem inkább alulra? Láttam, hogy mások, akik megcsinálták ezt az átalakítást, így jártak el, de zavart, hogy ezt a megoldást valójában sosem használták az igazi autón. Valahogy helyezzem be a helyére és ne foglalkozzak vele, hogy ennyire sűrűn vannak a matricák? Nem néz ki jól és kicsit bele is lóg az Agip feliratba, de inkább ezt választottam. Ez az egyik oldalnál még működött is, de a másikon már a számokat darabonként kellett felhelyeznem, különben túlságosan is kitakarta volna az Agip és a Goodyear feliratot. Borzasztó nehéz volt és még azt sem mondanám, hogy nagyon tetszene a végeredmény, de nem volt más választásom. Végezetül a gumik belső oldalfalára tettem fel a matricákat, ami a többihez képest már nem is volt annyira nehéz feladat.  

Egyáltalán nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ez volt életem eddigi legnehezebb és legkomplikáltabb átalakítása. Még egy autónál sem fektettem bele ennyi időt a beszerzésébe, az információgyűjtésbe és nem sok olyan modellem volt, amivel ennyi munkám lett volna matricázás terén. De mindezek ellenére azt kell mondanom, hogy teljesen megérte, mert egy igazi remekmű született.

A bejegyzés trackback címe:

https://f1modelljeim.blog.hu/api/trackback/id/tr7215515776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

P4K 2020.05.08. 13:59:49

Gratulálok! Igazi mestermunka!