Mivel a Ferrari-s cikkem után úgy láttam, hogy utcahossznyi előnnyel vezet az F2007-es, ezért nem volt kérdés, hogy melyik Ferrari-s matricázós sztorimat vegyem előrébb. Egy pilótás 2007-es Ferrari modellt beszerezni amúgy sem egyszerű dolog, mert ahhoz képest, hogy mennyire közkedvelt autóról van szó, a modellgyártók vagy nem foglalkoztak vele eléggé, vagy nem volt licenszük hozzá. Ha egyáltalán sikerül pilótás kisautót beszerezni, akkor a modell felmatricázása már csak hab a tortán.

A 2007-es szezon volt az utolsó olyan évad, amire a Ferrari rajongók szívesen visszaemlékeznek. Kimi Raikkonen jóvoltából két év után a bajnoki cím visszakerült Maranelloba, bár ehhez némi szerencse is szükséges volt. Bár jól kezdődött az idény, hiszen a finn a bemutatkozó versenyén máris győzni tudott, de sokáig úgy tűnt, hogy a bajnoki cím a McLaren-Mercedes versenyzői között dől majd el az év végén. Aztán Kimi Räikkönen surranópályán elorozta a bajnoki címet Hamilton és Alonso elől. Ekkor szerintem még a Ferrari szurkolók legvadabb rémálmaiban sem fordult volna meg, hogy jó sokáig ez lesz az utolsó Ferrari-s egyéni bajnoki cím, hiszen 2007 óta nem sikerült az olasz csapatnak újra a csúcsra érnie és lassan már kezd olyan nyomasztó lenni a helyzet, mint a Jody Scheckter utáni időszak, amikor is 21 évet kellett várni az újabb egyéni világbajnoki címre.

Ha F2007-es Ferrari-t szeretnénk, akkor mik a lehetőségeink? Sajnos elég szűkösek és mivel valószínűleg több Kimi rajongó van, mint Massa, ezért előbbieknek még nehezebb a dolguk, ha ilyen modellt akarnak beszerezni. Ha pilóta nélkülivel is megelégszik az ember, akkor relatívan nagyobb a választék. Az Altaya régebbi és újabb kiadása is szóba jöhet. A régebbi a sötétebb vörös versenygépet adta ki, míg az újabb kiadás a meggypiros Ferrarit. Ezeket relatív olcsón be lehet szerezni (kb. 10 ezer forint alatt), de minőségben hagynak kívánni valót maguk után. Ha jobb minőségben szeretnénk, akkor a Hot Wheels Elite lesz a mi emberünk (kb. 15 ezer forintért lehet kapni az Ebay-en), de azok már kicsit drágábbak, sőt újonnan a számomra ismeretlen Red Line gyártó is kiadta a pilóta nélküli 2007-es Ferrarit, de annak az ára bőven 25 ezer forint felett kezdődik. A helyzet már sokkal rosszabb, ha pilótát is szeretnék a kocsiba. Eleinte csak a Hot Wheels adta ki a pilótafigurás modelleket, amik most már egyre ritkábban tűnnek fel a piacon és szerintem nem lepek meg senkit, ha azt mondom, hogy emiatt elég drágák is. Létezik egy konstruktőri bajnoki kiadás, szintén a Hot Wheels-től, de az is ritka és nem mellesleg drága mulatság. Vicces, hogy a 2007-eshez képest a 2008-as konstruktőri díszdobozos kiadás sokkal gyakoribb és viszonylag olcsón hozzájuk lehet jutni, ahhoz képest, hogy két autót tartalmaz. Persze ki kell fogni a megfelelő alkalmat, mert nem mindig van az sem olcsón. A legfrissebb fejlemény pedig az, hogy a Looksmart is kiadta ezt az autót, de nevetségesen magas áron. Értjük, hogy a Looksmart egy elitmárka, de szerintem kevés olyan rajongó van, aki képes vagy hajlandó egy modellautóért 65 ezer forintot fizetni. Én a szokásos „horgászos” módszerrel jutottam hozzá a sajátomhoz. Azaz addig vártam, amíg egyszer fel nem tűnt a színen egy olcsó és jó állapotban lévő darab, amire nyomban lecsaptam. Nem árulok zsákbamacskát, aki ezt a taktikát alkalmazza az jobb, ha felkészül, hogy sokszor heteket, hónapokat vagy éveket kell várnia a kínálkozó alkalomra. Lásd az 1986-os Ferrari esetét…

Most már jól ki lett beszélve ez a típus, így térjünk rá az izgalmas a részekre, avagy a matricázásra. Az első pozitív dolog, hogy a Hot Wheels matricázásra készen adta ki a modellt, így kétféleképpen dönthetünk. Választhatunk, hogy vonalkódos vagy Marlboro matricákat teszünk fel a kocsira. Mivel én ilyen téren cigi párti vagyok, ezért nem volt kérdés, hogy utóbbit választom. A modellautón két kritikus pont van matricázás szempontjából. Igazából három, de a harmadik avagy a bukósisak az minden modellnél az, ezért most azt nem venném ide. Az első nehézkes rész a hátsószárny. Mivel elég kacifántosan lett kialakítva ennek a Ferrari-nak a hátsószárnya és kisebb lapkák szelik hatfelé a felületet, ezért a matricát is hat fele kell vágni és úgy kell egyesével feltenni a szárny elülső és hátsó oldalára egyaránt. Arra nagyon oda kell figyelni, hogy a matricák, legalábbis a TBDecals-nál fel vannak osztva, de nincsenek elvágva szóval azt nekünk kell megcsinálni. Meg lehet próbálni rásimítani egybe a matricákat, de ha rám hallgattok, akkor nem vesződtök ezzel. Az egyik az, hogy nagyon macerás és a matricalágyítóval könnyen tönkre is tehetjük a matricát, a másik, hogy hatalmas hézagok maradhatnak a feliratok között, ami miatt csúnya lesz a végeredmény. Én azt tanácsolom, hogy darabról, darabra tegyük fel a Marlboro feliratot a hátsószárnyra. Több idő, pepecselősebb, de sokkal szebb lesz.

A másik kritikus pontja az autónak az orr rész. Kapásból az, hogy két bumfordi antenna állja az utunkat, de még egy domborulat is nehezíti a dolgunkat. Itt már a jól bevált lyukasztós módszert alkalmaztam, azaz kimértem, hogy hova fog kerülni az antenna és ott kilyukasztottam a matricát, majd az antennán átfűzve ráraktam az orr részre. A domborulatos résznél megkerülhetetlen a matricalágyító használata. Kicsit rákentem a matricára, majd óvatosan egy fültisztító pálcika segítségével a görbületre illesztettem a feliratot. Igazából ez a két rész, ami komolyabb kihívást és fejtörést okozhat az embernek. A motorborításra vagy a pilóta fülke melletti részre való matricáknál csak arra kell odafigyelni, hogy szinkronban legyen a két oldal egymással. Ehhez egy tükör és az eredeti kocsiról készült képek voltak nagy segítségemre.

Nos, így készült a 2007-es Ferrarinak a matricázása és azt kell mondanom, hogy a szponzori feliratok ezúttal is nagyon sokat hozzátesznek az autóhoz. Nem egy könnyű matricázás, szóval kezdőknek semmiképpen sem ajánlom.