Imádom a 80-as évekbeli Forma-1-es autókat, pedig csak archív felvételeken láttam őket versenyezni. Ez a korszak modellautók terén – a mainstream versenygépeket leszámítva – sokáig el volt hanyagolva. Aztán jött a Spark és kiadott néhány kevésbé ismert modellt ebből a korszakból. Ilyenek a Larrousse – nem két perc volt mire megtanultam helyesen leírni a nevét – Forma-1-es autói is, amik mindig is nagyon tetszettek. Főleg a formájuk és a festésük nyerte el különösen a tetszésemet. Karácsonyra a családom meglepett egy ilyen 1988-as versenygéppel, ami némi matricázásra szorult.

Máris lelövöm a poént, hogy ez nem volt egy igazán izgalmas matricázás. A dohányreklámokat érintő mizériáról már korábban is szót ejtettem nektek, de továbbra se értem, hogy mi alapján van az, hogy egyik autót gyárilag ellátják dohányreklámos felirattal, míg a másikat nem. Ennél a Larrousse-nál igazi félmegoldás történt, hiszen a Camel feliratokból a „C” és az „L” került fel a kocsira a gyárban, míg a többit nekem kellett hozzátoldanom. Nem ez az első esett, a Zakspeed-nél is ugyanez volt a szituáció. Persze ez a megoldás alaposan megkönnyíti a dolgomat, de tényleg érdekelne, hogy milyen jogi dolgok húzódhatnak a háttérben?

Amikor ránéztem a matricalapra, amit a Spark mellékelt a modellhez, akkor kicsit vakartam a fejemet. Két négyzetes Camel matricának sehol sem találtam a helyét. Ilyenkor jön a „Google-zés”, ami egy ilyen régi autónál kicsit mindig nehezebb, hiszen sokkal kevesebb kép maradt fent, mint mondjuk egy 90-es, 2000-es években futott autóról. Nagy nehezen megtaláltam a helyét a matricának, ami legnagyobb bánatomra a sisak aljára esett. Egy pár milliméteres matricát felragasztani egy nagyon kicsi felületre, ami ráadásul még nem is sík? Ez sosem egyszerű feladat. Ilyenkor ügyeskedni kell, de a matrica méretéből adódóan ez nem olyan könnyű. Megpróbáltam kicsit meghajtogatni, hogy idomuljon az ívre és bekentem matricalágyítóval is, de elég nagy küzdelem volt felvinni. Vagy nem ment a helyére, vagy nem simult rá a felületre. Egyszerűen ilyen kicsi méretben, mint amilyen az 1:43, sisakra matricát tenni nagyon nehéz feladat. Sikerült végül, de ha nagyítóval ránéznék lehet nem lennék túlságosan elégedett a végeredménnyel.

Ejtenék pár szót a modellről is. LC88-as különlegessége, hogy lehagyták róla a motorborítást, ami miatt igazán rendhagyó külsővel rendelkezik. Ezt a megoldást abban az évben a Ligier is használta néhány verseny erejéig, de nem ez volt a jellemző trend. Valószínű a Ford V8-as motor szabadon hagyásában a jobb hűtési lehetőség játszhatott szerepet, de nem tudom mennyire volt szerencsés esős futamokon is így versenyezni? A koncepció végülis nem volt túl működőképes, hiszen a Yannick Dalmas, Philippe Alliot (két verseny erejéig: Aguri Suzuki és Pierre-Henri Raphanel) páros nem szerzett pontot az idény során, de egyszer-kétszer sikerült beegerészniük magukat a top 10-be, bár akkoriban ezért még nem járt világbajnoki pont.

Én nagyon örülök, hogy a Spark gondolt az olyanokra, mint én, akik imádják ezeket a klasszikus autókat és remélem fognak még ebből a korszakból legyártani ilyen kevésbé ismert versenyautókat. Annak viszont kevésbé örülök, hogy ha egy ilyen autó egyszer kifut, akkor már szinte lehetetlen beszerezni normális áron. Nekünk hatalmas szerencsénk volt, hogy az egyik külföldi modellautó webshop-ban még pont kallódott egy. Mégegyszer nagyon szépen köszönöm ezt az ajándékot a családomnak! Visszatérve a témához, természetesen az Ebay-en általában viszont láthatjuk őket, de már jóval magasabb áron, mint amennyiért annak idején kaphatóak voltak. Nem szeretem ezt a fajta aljas nyerészkedést, de ezzel nem lehet mit csinálni. A másik szomorú tendencia, hogy az újonnan kiadott modellautók árai is szépen mennek felfele. Egy Spark autó mostani piaci ára 80 euro, míg a Minichamp 85, a Looksmart pedig 115 eurót kóstál. Ha ez így megy tovább, akkor tényleg a gazdagok sportjává válik ez a hobbi is…

Na, de hogy ne legyen negatív kicsengése a bejegyzésem végének, megragadnám az alkalmat arra, hogy Boldog új évet kívánjak nektek! Bár valószínű már sosem fogom olyan aktívan vezetni a blogomat, mint az elején, de vannak ötleteim, hogy milyen bejegyzésekkel jelentkezzek a közeljövőben, szóval lesz még tartalom ne aggódjatok. Addig is minden jót és jövőre találkozunk!