MP4/4 a Forma 1 történetének egyik legsikeresebb autója, ezzel lett először világbajnok Ayrton Senna és emiatt sok gyűjtő kedvelt célpontja is egyben. De a modellgyártók közül vajon ki kerül ki győztesen az összehasonlításból? A sárga dobozos Minichamps vagy az Altaya-s kiadás?

Ár:

Akárcsak a Looksmart-Burago párosításnál, itt is ez a legnagyobb a különbség a két autó között. Az Altaya-s MP4/4 pilóta nélküli autóját pár ezerért dobálják az ember után, de az Eaglemoss féle pilótás kiadást is potom összegekért lehet beszerezni. Nekem 3 ezer forintért sikerült. A Minichamps kétféleképpen is kiadta ezt a McLaren-t, a LANG sorozatban és az úgynevezett „sárga dobozos” szériában. Előbbi valamivel olcsóbb 10-12 ezer forint, de ezek elég régi gyártmányúak így nehéz kifogni hibátlan modellt, amin nincsenek mondjuk matrica hibák. A sárgadobozos kiadás pár éve van jelen a piacon, ez meglátszik az árán is, mert jobb esetben is 15 ezer forintba, de inkább többe kerül. Én szerencsére jókor voltam, jó helyen és egész baráti áron szereztem be az enyémet.

Doboz:

Az Altaya a szokásos szabványos dobozában árulja a modelljeit, így ez alól ez a McLaren sem kivétel. Tetszik, hogy az Eaglemoss féle kiadásoknál mindegyik autó mellé mellékelnek egy fotót a dobozában. Cserébe két dobozt nem lehet egymásra pakolni, mert nem képesek megállni egymáson, ami megnehezíti egy olyan gyűjtő dolgát, aki nem vitrinben, hanem a saját dobozaiban akarja tárolni a versenyautókat. De azt hiszem ez ilyen ár mellett elnézhető. A Minichamps kiadása a letisztult, elegáns stílust képvisel. Senna-hoz pedig ez a sárga stílus nagyon is jól áll.

Minőség:

Szégyen, de amikor visszanézegettem a képeket, akkor hirtelen nem is tudtam megmondani, hogy melyik-melyik. Aztán persze, ha jobban megnéztem, akkor azért feltűntek a különbségek vagy azok a részletek, amikben különbözik a két autó. Annyit azért érdemes tudni, hogy az MP4/4 többféle kinézettel állt rajthoz 1988-ban. Persze nem nagy változtatásokra kell gondolnunk, például az apró modifikációk az oldaldobozon lévő légbeömlő nyílásnál. Szóval a két modellgyártó nem ugyanazt a kocsit adta ki, ezt is vegyük figyelembe az összehasonlításnál.

Első ránézésre még a szakavatott szemnek sem tűnik fel a különbség. Ilyenkor vakargathatja a fejét az ember, hogy akkor mi is ez a nagy árkülönbség?! Az ördög ismét csak az apró részletekben rejtőzik. A Minichamps pilótája sokkal jobban kidolgozott és több matricával van ellátva. A gumiabroncsok jobb anyagból vannak és a gyári matricák is jobb minőségűek. Ez utóbbit ott lehet észrevenni, ha közelebbről vizsgáljuk meg a modellt. Az Altaya matricáinak színei nem olyan teltek és a matrica körvonala (pl.: az orrnál lévő rajtszámnál) zavaróan hiányzik.

Méretarányban teljesen pariban vannak, az egyetlen dolog, amit észrevettem, hogy az Altaya-s modell motorborítása valamennyivel alacsonyabb, így csak a kifejezetten hozzá készített Marlboro matricák férnek fel rá, de még azok is eléggé visítva.

Összefoglalás:

A Minichamps nyilván jobb minden téren, de nem olyan sokkal. Ár-érték arányban az Altaya modelljét jobban megéri megvenni, ha az embernek egy Senna sorra fáj a foga és nem akar nagyon a pénztárcája mélyére nyúlni. Cserébe viszont minőségbeli kompromisszumokat kell kötnie. Aki viszont a legjobbat akarja, az mindenképpen spóroljon rá a sárgadobozos kiadásra és ne érje be a LANG-os sorozattal.