Korábban már említettem, hogy annyira nem rajongok a showcar-okért, meg a különböző tesztautókért, mert én inkább a racecar-okat gyűjtöm elsősorban. Azonban előfordultak kivételes esetek is, amikor „bűnbe” estem és készítettem valami különlegeset, ami kicsit kilóg a sorból.

Michael Schumacher 2006-os első visszavonulása után is sokáig a Ferrari kötelékében maradt. Több alkalommal is tesztelte az F2007-est és az F2008-ast és Felipe Massa 2009-es sérülése után ő volt a legesélyesebb arra, hogy beugorjon a brazil helyett a Ferrari F60-asba. Ám egy sajnálatos korábbi sérülés meghiúsította a dolgot, de ha visszagondolok Badoer és Fisichella vergődésére, akkor lehet hogy nem is annyira nagy kár érte. 2008 február 25.-én Barcelonába érkezett a Forma-1 mezőnye tesztelni, amit az tett különlegessé, hogy a hétszeres német világbajnok is autóba ült és ha már úgy tett, akkor megmutatta, hogy még nem felejtett el vezetni. A tesztnapot a harmadik helyen zárta Raikkonen és Hamilton mögött.

Nem tudnám megmondani, hogy miért pont ezt az autót választottam. Egyik hétvégén a CK-Models oldalán voltak leakciózások és a választékot böngészve merengtem el, hogy ezúttal valami különlegeset kéne csinálni alacsony költségből. Két ötletem volt, az egyik hogy megcsinálom Vettel F2012-esét, amivel a Hungaroringen parádézott 2015-ben a Ferrari Racing Day-en. A másik ötletem pedig Schumacher valamelyik tesztautója volt. Alapos mérlegelés után utóbbi tűnt egyszerűbben kivitelezhetőnek, mivel nem voltam benne biztos, hogy a 2012-es Ferrarira rendesen fel tudom rakni a 2015-ös autóra való matricákat. Igaz, hogy a könnyebb utat választottam, de a java még csak ezután következett. Alapos kutatómunkába kezdtem, hogy Schumacher mikor, hol és mivel tesztelt. Ez nem volt olyan könnyű, mint amilyennek elsőnek hangzik, mert elég sokat kellett keresgélnem mire elegendő fényképes és írásos bizonyítékot gyűjtöttem össze, hogy elkészíthessem hitelesen az autót.

A beszerzés első része könnyű volt. Az Altayas F2008-as Ferrarit bagó pénzért vettem meg a fentebb említett leakciózások során és volt kimaradva egy szett F2007-eshez való matricám is. A kocsi hamar megjött, még aznap leszedtem a fölösleges matricákat, majd másnap feltettem az újakat. A folyamat a megfelelő donorautó megtalálásánál lassult be. Eleinte biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb találok egy olcsó, kidobásra szánt Hot Wheels-es pilótás autót. Korábban, amikor nem kellett akkor itt-ott belefutottam, de tipikus, hogy amikor kifejezetten kerestem, akkor valahogy egyáltalán nem tűnt fel a piacon egy sem. Szóval hónapokat kellett várnom mire találtam egy olyat, ami olcsó volt és nem sajnáltam szétbarmolni. Legközelebb előbb beszerzem a donorautót, mert elég kellemetlen, amikor minden készen áll csak épp hiányzik egy alkotóelem.

Térjünk vissza kicsit a matricázásra. Az éles szeműek kiszúrhatták, hogy az F2008-ason az F2007-esre való vonalkód matricák vannak felhelyezve. Nem mintha a két modellt nagyon meg lehetne különböztetni egymástól, de azért mégis csak érdekes a dolog. Ezért volt fontos a kutatómunka, mert én kapásból ráraktam volna a 2008-as matricákat, de még szerencse, hogy utánanéztem. Balszerencsémre ez az Altayas modell nem igazán reagált túl jól a körömlakklemosóra. Egyik helyen alig tudtam leszedni a fölösleges matricákat, máshol pedig (pl.: az orr-rész) hiába igyekeztem óvatos lenni sikerült belemarnom azokba a részekbe is, amikbe nem kellett volna. Szóval azokat teljesen újra matricázhattam, elég nagy kínlódás volt vele. Az új matricák felhelyezése azonban nem okozott túl nagy problémát. Talán csak a szokásos örökzöld slágerek voltak megint, mint a hátsószárny, aminél kissé megizzadtam mire mindent a helyére tettem.

Több hónapos várakozás és fürkészés után végre megtaláltam a megfelelő donorautót. Nem volt épp a legjobb állapotban beleértve a pilótát is, de már úgy voltam vele, hogy most már nem válogatok tovább. Hot Wheels-es autót ezelőtt még sosem szedtem szét, így kissé féltem a dologtól, de maga az autó szétkapása nem volt nehéz feladat. Egyszerű csillagcsavarhúzóval kiszedtem a csavarokat, de csak utána kezdtek egyre nehezebbre fordulni a dolgok. A pilótát kibontani a pilótafülkéből nem volt egyszerű és kiderült, hogy a Hot Wheels pilótafigurái két részből állnak. A felsőtest és a lábak, ezeket szét lehetett szedni, akárcsak egy LEGO-t. Ez eleinte bizakodásra adott okot, de hamarosan rájöttem, hogy ahhoz, hogy beültessem az Altayas autóba, alaposan meg kell faragnom a figurát. A pilóta felső testének majdnem a háromnegyedét lemartam mire befért az autóba, a lábakat pedig egész egyszerűen sehogy sem tudtam betenni a helyére, ezért egy kicsit ósdi megoldást választottam azaz gyurma ragasztóval kiformáztam a lábakat, majd piros matricát tettem rá. Nem örülök, hogy így lett megoldva, de vékonyabbra már nem tudtam faragni a lábakat és még így sem fértek be a helyükre. Szerencsére messziről nem feltűnő ez a kis házibarkács módszer. A kormánnyal az SF15-T után itt is meggyűlt a bajom, szóval megint ki kellett vágnom a helyéről, lecsippenteni a fölösleges részt, behelyezni a pilóta kezébe és úgy vele együtt beletenni a kocsiba. Végezetül jöhettek a finomhangolások, azaz a pilóta magasságának beállítása és még a sisakját kellett ellátnom pluszmatricákkal. Végezetül összeraktam, így több hónapos tervezgetés és nem kevés erőfeszítés árán végre kész lett.

Sajnos nem voltam teljesen elégedett a végeredménnyel. Ami nem tetszett az a kocsi piros színe. A teszteken lévő versenyautó nekem kicsit világosabb pirosabbnak tűnik. Festeni viszont nem akartam, ezért így maradt. A másik a láb megoldása, de az, mint fentebb írtam egy kényszer szülte helyzet volt. A harmadik problémám, hogy Schumacher nem teljesen ezt a piros sisakot viselte a teszten. A leggyakrabban használt sisakjának hátulsó része sárga, benne a Ferrari fekete paripájával, de a teszteken teljesen piros sisakkal körözött. Ettől függetlenül nem érzem, hogy olyan rosszul sikerült volna.

Nem tudom, hogy átjön-e, hogy mennyire nem volt egyszerű munka ez, pedig máig úgy hiszem, hogy  még mindig ezt az autót volt egyszerűbb megcsinálnom, mintsem a másikat. Ha az ember átalakításra adja a fejét, akkor mindig fel kell készülnie arra, hogy rengeteget kell improvizálnia. A lényeg az, hogy egy igazán különleges darabbal bővült a gyűjteményem.