Ez volt az első alkalom, hogy belevágtam abba, hogy felmatricázok egy Spark-os modellt. Nem is kell mondanom rendesen tele volt a gatya, mert nem babra ment a játék. Jó persze egy kevésbé értékesebb autót sem szeretek elrontani, de egy Spark-ot aztán meg végképp nem. Lássuk, hogyan lehet teljessé tenni 1988-as Williamsünket!
Az 1988-as Williams nem ért fel elődjéhez az FW11-eshez, amivel Nelson Piquet világbajnoki címet szerzett. Ennek fő oka, hogy elvesztették motorbeszállítópartnerüket a Hondát és be kellett érniük a szerényebb képességű és eléggé megbízhatatlan Judd motorokkal. Ebben az évben Ricardo Patrese terelgette a 6-os rajtszámú Williamset, nem túl sok sikerrel. Ötször ért be pontszerző helyen és nyolcszor kényszerült feladni idő előtt a futamot. Mielőtt rásütnék erre az autóra, hogy csapnivalóan rossz volt, érdemes megemlíteni, hogy ennek a konstrukciónak a C változata a Renault erőforrással már sokkal versenyképesebb volt egy évvel később, de az már egy másik történet.
Attól függetlenül, hogy eléggé versenyképtelen volt ez a modell nekem nagyon tetszik, így régi vágyam volt, hogy beszerezzek egyet belőle. Amikor először megláttam, hogy a Spark is legyártotta, egyből szerelembe estem. Viszont a magas ára eléggé hátráltató tényező volt, így sokáig kellett rá spórolnom és megvárnom a megfelelő alkalmat, hogy lecsaphassak rá. Az csak egy dolog, hogy megvettem, de időközben kiderült, hogy a kocsi szegényesen van felmatricázva. Kiderült, hogy Barclay matricákat mellékelik a modellhez és azokat viszont már magunknak kell feltenni. Nincs mese, ha azt akarom, hogy a Williamsem teljes pompájában tündököljön, akkor a hiányzó feliratokat pótolnom kell.
Sokáig kerülgettem a matricázást, mert bevallom kicsit tartottam az egésztől. Spark modell kicsit túl drága ahhoz, hogy elrontsam és mivel – bevett szokás szerint – egy adag matricát adtak hozzá, így csak egy lövésem volt. Aztán végül csak elszántam magamat, szóval jöhetett a szokásos rutin azaz képek keresgélése, meghatározni, hogy melyik matrica hova megy és úgy eltervezni mindent.
Meglepő, de itt pont fordítva történt, mint ahogy szokott. Ezt az autót felmatricázni elég nehéz feladatnak tűnt, de aztán meglepően könnyű volt. Persze ehhez kellett az is, hogy alaposan felkészüljek és a szokásosnál is jobban koncentráljak – ha kicsi a tét a kedvem sötét, ugye? Először felkerültek a hátsó szárnyra a matricák és ami a legmegtévesztőbb volt az egészben, hogy először ferdének tűntek, de ez csak azért volt, mert kissé optikai csalódás a hátsó szárny kinézete, mivel kicsit ível lefelé. A barna csíkhoz nézzük a matricát, akkor szépen egyenesbe tudjuk rakni a feliratot. Ugyanez volt a helyzet az autó orránál a légbeömlő előtti részen. A kocsi orrára kerülő matrica gyerekjáték volt, de csak most jöttek az igazán trükkös részek. A pilóta sisakján szépen ki is van alakítva, hova kell tenni a szponzor feliratokat, de ha nem kenjük be matricalágyítóval a matricákat, akkor a büdös életben nem fog rásimulni a sisakra. Aztán a biztonsági övnél inkább csak az volt a probléma, hogy nehezen lehetett hozzáférni, míg a legnehezebb rész a felkarra kerülő szponzor matrica volt, amivel kissé megszenvedtem. Ennél a résznél is a matricalágyító használata elengedhetetlen. Emellett pedig mielőtt az alapról levennénk a matricát érdemes kicsit meghajlítani, hogy ráfeküdjön a pilóta karjára. Utána megint a helyhiánnyal kell megküzdenünk, de egy tű segítségével óvatosan a helyére hajtogathatjuk a matricát.
Nos ennyi lett volna, most már teljes ez a Williams is. Amúgy még annyit megemlítenék, hogy tök pozitív dolog, hogy a gyártó – és már nem először találkozok ilyennel – mellékel matricát is a modelljéhez. Ráadásul nem is rossz minőségben, így ez megkönnyíti az ember dolgát, amikor modifikálja a kisautóját. Ha valaki arra adja a fejét, hogy vesz egy ilyen modellt, akkor annak érdemes a kimaradt matricákat is feltennie, ha a pilótás részét túl bonyolultnak is találja, akkor is a kocsikra való matricák egyáltalán nem vészesek és sokat dobnak az összképen.
