Akik a 90-es évek óta figyelik a Forma-1 történéseit, azoknak biztos az emlékezetébe égett, amikor 1997-ben Damon Hill egy teljesen esélytelennek számító Arrows-Yamahával vezette a magyar nagydíjat az utolsó körig, amikor is egy technikai hiba miatt lelassult és végül csak a második helyen ért célba. Ekkor hangzott el az örök klasszikus „Hova tűnt Damon Hill!?” Palik László szájából. Úgy döntöttem, hogy sok-sok évvel az esemény után felkerekedek, elutazok a Hungaroringre és megkeresem. Viccet félretéve a mostani bejegyzés egy kissé rendhagyó élménybeszámoló lesz a Blancpain GT Series-ről, amit szeptember 7-én és 8-án rendeztek meg a Hungaroringen.

Örülök, hogy sokan olvasták az „Egy Ferrari hazatérése” című bejegyzésemet, ezért már akkor elhatároztam, hogy ha lesz lehetőségem rá, akkor megint készítek egy hasonló írást. Sajnos nem tudok minden hétvégén leruccanni egy-egy F1-es csapat főhadiszállására, de hála az Assetto Corsa Competizone című játéknak, a figyelmembe került egy eddig általam sosem hallott versenyszéria. Ez a Blancpain GT Series, aminek nem kellett sokat tennie, hogy azonnal felkeltse az érdeklődésem. GT autók egy csomó ismert márka képviseletében?! Hát hogy a fenébe ne érdekelne?! És amikor megláttam, hogy jönni fognak Magyarországra is, akkor már nem volt kérdés, hogy én is kimegyek rá. És ekkor jutott eszembe, hogy a kellemeset összeköthetném a hasznossal. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy melyik autót vigyem magammal. Itt volt az ideje, hogy ha el is vették annak idején az első helyet Damon Hill 97-es autójától, most megkapja a neki kijáró rivaldafényt. Szóval ha már ott voltam, akkor lőttem róla pár fotót a Hungaroringen fittyet hányva arra, hogy hányan néznek közben hülyének.

Az Arrows A18, az 1997-es szezonban szerepelt mind a tizenhét futamon. Mivel az előző évben világbajnok lett, ezért Damon Hill magával vitte az egyes rajtszámot a csapathoz, ami se előtte se utána nem díszelgett a brit csapat gépein. A címvédésre már a kezdettől fogva esélytelen volt, de talán Hill sem számított arra, hogy összesen kétszer fog pontot szerezni az idényben. Mondjuk az egyik majdnem egy futamgyőzelem lett azon a bizonyoson Magyar nagydíjon.

Blancpain GT Series két napos esemény volt, de mi csak vasárnapra tudtunk kimenni. Annyiban talán szerencsés volt, hogy ahogy elnéztük az időjárást a szombati napon elég sok eső esett, ami biztos izgalmasabbá tette a versenyeket, de nézőként ezt nem biztos, hogy annyira élveztük volna. Aznap is borús volt az idő, amikor megérkeztünk a versenypályára és csak reménykedtünk az előrejelzésben, hogy nem lesz nagyobb eső. Viszonylag korán érkeztünk ezért még jó helyen sikerült parkolót találnunk és elindultunk befelé. Az első meglepetés az volt, hogy nem volt semmiféle átvizsgálás a beléptetésnél, pedig egyes eseményeken még a fél liternél nagyobb üdítőt is képesek elkobozni, de itt semmi. Igazából az is nagy előny volt, hogy akár egész nap ki be mászkálhattunk volna a pályáról, de nem éltünk vele. Sok rendezvényen azért nem így van, ha egyszer bemész és utána kimész, akkor nem engednek vissza. 

Damon Hill 1997-es pilótás autóját csak is a Minichamps adta ki. Van a klasszikus kockás zászlós, a Bridgestone Motorsport Edition és a díszdobozos U.K. Limited Edition kiadás. A modell mindháromnál ugyanaz, a Bridgestone Motorsport Edition-nál a papír más és jóval több pénzt is kérnek el érte. Az U.K. Limited Edition a brit nagydíjon elért hatodik helyezésének állít emléket. Ezt a modellt onnan lehet kiszúrni, hogy a pilóta az egyik kezét diadalittasan a magasba emeli.

Ami hatalmas előnye ennek a motorsport rendezvénynek, hogy ingyenes. Na jó nem teljesen, mert volt paddock jegy, ami 4000 Ft-ba került, de utólag azt kell mondanom, hogy teljesen megérte. Szerencsére volt viszonyítási alapom mivel voltam már Forma 1-en, WTCR-en, Ferrari Racing Day-en is. Igaz, paddock jeggyel csak a WTCR-en voltunk, de a lényeg, hogy ezen a hétvégén sokkal nagyobb mozgásteret biztosítottak annak, aki megvette ide a jegyeket, mint a túraautó világbajnokságon. Olyan részeket nyitottak meg és olyan helyekre fel illetve el lehetett menni, ahova a WTCR-en nem engedtek, pedig az a paddock látogatás ott sem volt épp utolsó. Most például két helyen is le lehetett menni szinte teljesen a pálya szélére. Na meg fel lehetett menni a paddock legmagasabb épületének a tetejére, ahol remek volt a kilátás és a box utca felett lévő teraszos részt is teljesen megnyitották. Eljutottunk a gokartpályára is, ahol természetesen megmérkőztünk egymással és a boxutca látogatást sem hagyhattuk ki, ahol megint csak szép számmal voltak az emberek.

Maga a modell jó minőségű, színvonalas Minichamps kiadás. Ha valamibe nagyon bele akarnék kötni, akkor talán az, hogy a pilóta szerintem túlságosan is bele van süllyesztve a pilótafülkébe. Néztem az eredeti képeket és ott nincs annyira alacsonyan a pilóta sisakja. Továbbá érdemes nagyon vigyázni a tükrökre, mert ahogy látom nem nehéz beléjük akadni és letörni őket. Nekem MÉG nem sikerült és maradjon is ez így.

Ha pedig már itt tartunk. Ahhoz képest, hogy egy „ingyenes” program volt, nem mondanám, hogy hatalmas tömeg lett volna. Én mondjuk nem bánom, de azért kicsit furcsa volt. Mondjuk, ezt betudhatjuk annak, hogy nem nagyon reklámozták igazán ezt az egészet és a versenysorozatok, amik képviseltették magukat sem olyanok, amik sok embert megmozgatnának. Mint mondtam engem ez kicsit sem zavart, mert én szeretem a motorsportot és nem bánom, ha nincs akkora tömegnyomor, mint mondjuk egy Forma 1-en, amiről nem túl sok szép élménnyel távoztam. Erről a Napiközlöny felületén elmélkedtem, ha érdekel titeket erről ITT olvashattok. A tényszerűség kedvéért szót kell ejtenem az érem másik oldaláról is. Az egyik negatívum az volt, hogy teljesen kihalt volt a főtribün mögötti rész. Ahol máskor a büfék egymást érik, most csak egyetlen egy volt és ott is hosszú sorok kígyóztak. Szóval lett volna rá igény, de nem sokan éreztek hozzá késztetést, hogy kitelepüljenek. Aztán továbbá csalódást keltő volt, hogy nem volt semmilyen ajándékbolt, professzionális szimulátort sem helyeztek ki és semmi nyoma nem volt annak, hogy itt most valami nagyobb szabású autósport rendezvény zajlik. A paddock-ról ejtettem már pár szót, de az sem volt olyan „gazdag”, mint a WTCR-nél. A GT autókat alaposan elrejtették, nem volt annyi autós látnivaló, de volt cserébe, ami kárpótolt minket. Itt sem volt semmiféle szuvenír bolt, de volt egy információs pult, ahol több serleg is ki volt rakva és egy nagyon kedves és segítőkész fiatal hölgytől kaptam tájékoztatást (igen ez a szövegkörnyezettel ellentétben tényleg pozitívum és nem irónia!) arról, hogy mikor lesz a boxutca látogatás, mert az amúgy sehol nem volt feltüntetve. Talán még annyi nem tetszett, hogy a főtribünön kívüli részek le voltak zárva, de ez mondjuk megérthető a rendezőktől, mert akkor plusz emberek kellettek volna a pálya biztosításához.

Manapság változó az előfordulási aránya ennek a modellnek, mert hol alig lehet találni egyet-egyet, de van amikor meg egész olcsón is feltűnik egy-két darab. 10 ezer forint alatt nem nagyon szokták hirdetni, de azért néha ki lehet fogni egy-egy akciót.

Végül, de nem utolsó sorban a programokról is ejtek pár szót. Szombaton és vasárnap nem csak a GT autók voltak a főszereplők. Ezen a hétvégén a Formula Renault, FFSA F4 French Championship és az X-Bow Battle (KTM) autói is képviseltették magukat. A Formula Renault-ok hasonlítottak leginkább az F1-esekre, elég dögösen néztek ki. Az F4 annyira nem hozott lázba minket, de az X-Bow Battle elég kuriózumnak számított ahol zárt és félig nyitott autókkal versenyeztek. Ebben a szériában honfitársaknak is szurkolhattunk, hiszen itt indult Vida János és Walter Csaba is. Természetesen a főszám a Blancpain GT Series egy órás versenye volt, de az sajnos kissé unalomba fulladt és egy órán át nézhettük, ahogy vonatoznak egymás mögött a márkásabbnál márkásabb autók. Pedig volt itt Ferrari, Lamborghini, Porsche, Lexus, Mercedes, Aston Martin és Audi is. Na igen, főképp Audi-k. A kocsik hangja mondjuk az elég brutális volt szó se róla, de sajnos nem sok akció akadt a versenyen. Ezt a főtribünről néztük és bár kezdett kiderülni az idő, de mégis mindig meglep, hogy milyen huzatos tud lenni a Hungaroring célegyenese. Most nem fagytam kockásra, mint a WTCR-en, de azért most sem volt melegem. Az egyetlen problémám a helyszíni verseny nézéssel, hogy a pálya bizonyos részét látjuk csak be. Például ezen a versenyen a rajtráccsal szinte egyvonalba ültünk, de így nem láttuk, hogy mi történik a célegyenes végén és hiába volt kivetítő nem mindig azt mutatta, ami akkor épp érdekelt volna. Nem beszélve, hogy egy idő után teljesen el lehet veszteni a fonalat, hogy ki hanyadik éppen. A Formula Renault-ra átültünk a célegyenes végére, ahol hirtelen meg már melegünk volt, mert kisütött a nap és a szél sem szorult be annyira, mint a fedett lelátónál. Ez a hely annyiban jó volt, hogy élesben történtek az akciók előttünk, de cserébe a rajtot nem láttuk és azt, hogy mi történik a boxban vagy a célegyenes elején. Hát igen, valamit valamiért, de mindezek ellenére azt kell mondanom, hogy teljesen megérte kimenni.

Most pedig jöjjön néhány kép a hétvégéről, amit mi készítettünk. Emelett pedig csak ajánlani tudom a Totalcar képes beszámolóját az eseményről.  

Nos, ennyi lett volna az élménybeszámolóm és úgy látom megkerült Damon Hill is. Ne feledjétek minden pénteken új cikk itt a blogon és legközelebb már egy klasszikus bejegyzéssel jelentkezem. Mondjuk egy matricázással, mert tudom, hogy azt páran nagyon szeretik. Addig is:

Viszlát!