Büszke vagyok arra, hogy megvan nekem az összes Forma-1-es Ferrari 1987-től 2016-ig. Azaz majdnem mindegyik, mert egy-két említésre méltó variáció hiányzik. Igaz, hogy megvan az 1991-es 642-es Ferrari, de az szinte ugyanúgy néz ki, mint a 641-es vagy a 640-es. 643-as pedig azért eléggé eltért elődjeitől, alakjában és színében egyaránt, így úgy éreztem, hogy mindenképp jó lenne egy ilyet is a soraimba tudni. Viszont ezt a modellt beszerezni nem egyszerű dolog, de kitartottam a célom mellett és megcsináltam azt az autót, amit a Professzor egyszerűen csak egy traktorhoz hasonlított. Maradjunk annyiban, én elfogadnék egy ilyen "traktort".

Ez amúgy egy durva kritika volt Alain Prosttól 1991-ben, ami miatt idejekorán repült a Ferraritól, de sajnos volt benne valami. Kinézettre valóban impozáns és gyönyörű 643-as nem volt túlságosan versenyképes a Williams-el és a McLarennel szemben és az a csúfság is megesett az 1991-es szezonban a Scudeirával, hogy egyetlen győzelmet sem szereztek. Az idényt a 642-es kódjelzésű autóval kezdték meg, de a biztató kezdés után meredek lejtmenet következett így úgy várták a teljesen új konstrukciót a pilóták, mint a messiást. A 643-as a francia nagydíjon mutatkozott be rögtön egy második (Prost) és egy negyedik (Alesi) helyezéssel, de a fellángolás ezúttal sem tartott sokáig. Bár alapjába véve ha végig tudtak menni a francia pilóták, akkor a top 4-be rendre odaértek, de győzelmet még így sem sikerült szerezniük, ami egy Ferrari szintű csapatnál elfogadhatatlan. Alesi nagy tehetségként és nagy reményekkel csatlakozott az olasz csapathoz 1991-ben, de győzelmek hajkurászása helyett be kellett érnie két harmadik helyezéssel, ezzel a modellel.

A Ferrari 643-asról mit is mondhatnék? Nem egy egyszerűen beszerezhető darab. Vagyis ez így nem teljesen igaz. Egyedül csak az Onyx adta ki pilótásan ezt a kocsit és annyi van belőle, mint a szemét és tulajdonképpen 1-2 ezerért simán hozzá lehet jutni bármikor. Ellenben ez még magához az Onyx-hoz képest is gyenge minőséget képvisel. Nincsenek a gumin feliratok, a kocsin lévő légbeömlő nyílásokat matricával pótolták, visszapillantó tükrök pedig természetesen itt is hiányoznak. Volt ilyenem, de donorautóként végezte, mert úgy voltam vele, hogy inkább ezt is megcsinálom majd, mint a többi Ferrarit. Csak, hogy kiderült, hogy ez mégsem lesz olyan egyszerű dolog, mint gondoltam. Pilóta nélkül nem adta ki az Altaya – amúgy nem is értem miért? – egyedül csak a Hot Wheels Elit sorozatában jelent meg, de azoknak az Ebay-en vagy bármilyen általam ismert helyeken való előfordulási esélye egyenlő a nullával. Pedig folyamatosan kutakodtam utána, mindhiába. Már kezdtem beletörődni, amikor is egy nap úgy döntöttem, hogy alámerülök az internet bugyraiba és addig keresek, amíg nem találok egyet. Aki keres az talál és a minicar.es nevezetű spanyol webshopban meg is találtam, de mivel se én se más ismerősöm soha nem hallott erről a boltról és sehogy sem tudtam leellenőrizni a hitelességüket, ezért egy jó ideig talonba került a dolog. Aztán tavaly november végén határoztam úgy, hogy 19-re lapot húzok és megrendelem tőlük lesz, ami lesz alapon. Szerencsére minden simán ment és a rendelésre rá kb. másfél hétre meg is kaptam csomagot sértetlenül. Bevallom, hogy nem szeretek ismeretlen helyről vásárolni. Megvannak a jól bejáratott felületeim, mint az Ebay, CK-Models vagy idehaza a Pit Lane Modelshop, modellautok.hu vagy a Vatera, de azt hiszem erre a listára most már feltehetem a minicar.es-t is.

Szóval ez a Ferrari ritkaságnak számít. Erre kiváló példa, hogy az enyémhez hasonlóan átalakított autókat 70-80 ezerért (!!!) kínálják az Ebay-en! Azt azért aláírom, hogy azok egy fokkal jobb munkák, mint az enyém. Úgy láttam, hogy a pilóta figurát maguk gyártották le és azoknak az overálja is fel van matricázva, szóval igazi mesterművek, de hogy valóban érnek-e ennyit azt mindenki döntse el saját maga.

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már nagyon rég megvolt a donorpilóta az autóhoz. Egy 1995-ös Onyx-os Ferrariból szedtem ki a figurát. Amikor megérkezett a kocsi, akkor gyors méregetés után örömmel konstatáltam, hogy nem kell sokat faragnom, hogy beleférjen a pilóta. A faragás még a könnyebb része volt a dolognak. Annyi gondom akadt csak, hogy bárhogy is csináltam kissé alacsony lett a figura, de amikor kiágyaztam neki az alapot gyurmaragasztóval, akkor már a megfelelő magasságba került. Az igazán neheze az volt, hogy a sisak tetejét sötétkékre színezzem. Erre azért volt szükség, mert bár később Alesi cseppmintájú sisakkal versenyzett, de alapos kutatómunka után rájöttem, hogy ez a mintázat nála 1991-ben még a fasorban sem volt. Két öltetem volt ennek kiköszörülésére. Az egyik, hogy sötétkék matricával befedem. Ezt hamar elvetettem, mivel a méregetés és gyűrődés miatt biztos elpattant volna néhány idegszálam. A másik ötletem az alkoholos filc volt, ami némi kézügyességet igényelt (…) és annyi rossz volt benne, hogy nem hibázhattam. Ha véletlenül belesatírozok egy olyan részbe, amibe nem kellene volna, akkor annak annyi. Ugyanezt a módszert alkalmaztam a sisakrostélynál is csak ott fekete filctollal. Egyik sem volt könnyű, de azt hiszem egész jól sikerült megcsinálnom.

Mivel a pilóta mérete jól belepasszolt a pilótafülkébe, ezért nem kellett az alapmodellt szétszednem, ami szintén megkönnyítette a dolgokat. Cserébe egy teljesen képtelen dologgal szembesültem. A pilótafigura egyszerűen túl kicsi. A kezei nem érnek el a kormányig, a lábánál meg van egy elég nagy hézag. Felülről nézve elég hülyén nézett ki az egész. A karokra nem tudtam normális megoldást. Ha valaki nem felülről nézegeti akkor fel sem fog tűnni neki, a lábakat viszont megakartam oldani. A megoldás az lett, hogy gyurmaragasztóval nagyon pici hengereket formáztam, egy tű segítségével a helyére nyomogattam őket és végül piros matricával lefedtem őket. Egy kicsit sem elegáns megoldás, de nem jutott jobb ötlet az eszembe.

Végezetül jöhetett a matricázás. Szerencsére a régi Ferrarikra elég kevés matrica kell, így nem ez volt a munkafolyamat legnehezebb része. Kellett egy matrica a pilótafülke elé és kettő a motorborításra. Előbbinél már jártam úgy, hogy egyszerűen túl nagy volt és le kellett szednem az Agip feliratot, hogy rendesen rátudjam tenni a matricát és utólag visszaragasztani az Agip logót. Természetesen ahhoz kellett egy spotmodeles matricalap, mert azt a matricát amit leszedünk azt már többé nem tudjuk visszarakni. Szerencsére most nem kellett. Ha visítva is, de ráfért. Az oldaldobozoknál csak arra kell figyelni, hogy mindkét oldalt ugyanoda kerüljenek. Ezt egy tükör segítségével lehet a legjobban bepozicionálni. Pluszban még a pilótának a biztonsági övét tettem fel, de más matricázásra már nem volt szükség.

Sokat kellett várnom, hogy találjak egy Hot Wheels Elite modellt, de megérte rá várni, mert egy olyan Ferrari 643-asom van, ami nem sok embernek van a világon. És ezzel nem csak egy újabb Ferrari-val lettem gazdagabb, hanem örömmel kijelenthetem azt is, hogy megvan Alesi összes Ferrarija! Az 1993-asról és 1995-ösről volt már szó itt a blogon. Az 1992-es és 1994-es versenygépről majd egy másik bejegyzésben fogok mesélni.

Ez volt az ötvenedik blogbejegyzésem. Hurrá! :)