Sosem volt még TSM-modellem, pedig csak jókat hallottam róluk. Ennek leginkább az volt az oka, hogy nem sok Forma-1-es autót adtak ki – sokkal inkább az Endurance versenyautók a fő profiljuk – és a többségükbe nem is tettek pilóta figurát, ami nálam eléggé fontos kritérium. A TrueScale Miniatures avagy, ahogy a későbbiekben hivatkozok majd rájuk: TSM-modellek minőségéről ízelítőt kaphattam a Pit Lane Modelshop fényképein keresztül, ami eléggé meggyőző volt, így amikor megvettem ezt az autót, akkor nem tartottam attól, hogy zsákbamacskát fogok venni. Mivel a Minichamps révén már megvolt Ayrton Senna 1989-es McLaren-je így magától értetődő volt, hogy ha már megszereztem Prost autóját is egy másik gyártótól, akkor egy modell párbajos cikkben összehasonlítsam ezt a kettőt.

Mióta elkezdtem gyűjteni a modellautókat, azóta szerettem volna megszerezni Alain Prost 1989-es versenyautóját. De miért is? Ekkora Prost rajongó lennék? Nos, bár nagyra értékelem a Professzort és az elért eredményeit, de inkább Senna pártinak vallom magamat. A miért oka ennél sokkal prózaibb. 1989-es születésű vagyok, tehát magától értetődik, hogy annak a szezonnak a bajnokát szerettem volna a gyűjteményembe tudni. Ám ezt a McLaren MP4/5-öst nem olyan egyszerű beszerezni, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. 11 év után egy félmegoldás született. Megszereztem a 2-es rajtszámú McLaren-t elfogadható áron, de pilóta figura nélkül. Ez sokaknál nem jelent akadályt, de mivel én kifejezetten versenyfigurás modellautókat gyűjtök, nem számoltam ezzel a lehetőséggel egészen mostanáig. Egy TSM-modelre esett a választásom, aminek a története nem ér ott véget, hogy megvettem és elhelyeztem a többi közé. Fel fogom matricázni és pilótafigurát fogok az autóba ültetni és ezekről – ha sikerül, ha nem – befogok nektek számolni. Igaz, ez egy hosszabb távú projekt lesz, szóval ezek a bejegyzések nem mostanság lesznek esedékesek.

Mielőtt belevágnánk a közepébe, kicsit kitérnék arra, hogy miért is olyan nehéz 1989-es Prost McLaren-t beszerezni. Az évek során rengeteg olyan modellautót sikerült bezsebelnem, amik ritkák vagy nehezen beszerezhetőek voltak, vagy még most is azok. Csak néhány a példa kedvéért: 1986-os Ligier, 2019-es McLaren, 1988-as Larrousse. Nézzetek utána, ha találtok is ilyet az Ebay-en, akkor olyan drágán vannak meghirdetve, hogy az embernek fennakad a szeme. Mégis, ilyen-olyan úton, leleményességgel, jó kapcsolatokkal és szerencsével sikerült ezeket piaci vagy annál csak egy kicsit drágábban beszerezni, ami higgyétek el nagy szó. Viszont Prost 89-es McLaren-jét sehogy sem sikerült pilótásan megszerezni, pedig mindent megpróbáltam. Amióta elkezdtem gyűjteni, kb. azóta figyelem ezt az autót, de egy viszonylag hibátlan darabot kifogni emberi áron 11 év alatt nem sikerült. Ez az az autó, aminek úgy néz ki soha nem fog lemenni az ára. Tudtommal csak a Minichamps és az Onyx adta ki ezt az MP4/5-öst pilótás verzióban. Utóbbival nem foglalkozok – nem mintha az Onyx létére túl olcsó lenne – míg utóbbi szinte megfizethetetlen. Bár volt már rá példa, hogy egyszer-egyszer kicsit mélyebben belenyúltam a zsebembe egy-egy fontosabb modellért, de azért nálam is megvan az a határ, amikor azt mondom, hogy eddig és ne tovább! Azért bármennyire is kell egy modell, 40-50 ezret nem vagyok hajlandó kiadni érte. Ekkor jött képbe a Cartima Modelcars oldala, ahol decemberben akciósan árulták Prost autóját. Tavaly is megvolt ez az akció és sokáig agyaltam is, hogy megvegyem-e, de akkor még nemet mondtam. Most sikerült elhatároznom magam, hogy megveszem és majd átalakítom kényem-kedve szerint. Sokan nem értenek majd velem egyet, hogy miért kell egy TSM-modelt „szétcseszni”, de ha elkészül, akkor egy olyan autóm lesz, mint amilyen senki másnak nincs. Feltéve, ha sikerül, de ahogy mondani szokták: bátraké a szerencse.

Ennyi felvezető után pedig elérkezett a várva várt pillanat, hogy összehasonlítsak két minőségi modellt, hogy vajon melyik is a jobb?

Ár:

A TSM-modellek nem filléres mulatságok. Az új kiadások ára, 90-95€ szokott lenni, de az általam vásárolt McLaren 80 euróról volt leárazva a felére, szóval bombaüzletet csináltam. Mint meséltem, Prost autójának a Minichamps kiadása eléggé drága. Most láttam 95 euróért is az Ebay-en, de inkább többe szoktak kerülni, mintsem kevesebbe. Viszont ebben az esetben Senna autójáról van szó, amiből a Minichamps-nek van egy korábbi és egy újabb kiadása is. Előbbit valamennyivel olcsóbban meg lehet szerezni a használtpiacon, de nekem az utóbbi sárga dobozos újabb kiadás van meg, ami most 80 eurónál kezdődik. Szóval kicsit furcsa volt nekem is elsőnek, de árban, ha az akciókat nem vesszük figyelembe, teljesen egy szinten mozog ez a két gyártó. Ilyen téren döntetlen született.

Doboz:

A TSM tárolója első ránézésre nagyon előkelő. Egy letisztult fehér talpra helyezték a modellautót. A plexi magassága csak pár milliméterrel magasabb, mint a sárga dobozos Minichamps-é, ami még pont elég magas, de mégsem érezzük túlzásnak, mint pl. az Altaya-nál. Viszont az első jó benyomások után jöttek az első csalódások is. Elég hamar kiderült, hogy miért is volt leértékelve, amit megvettem. A plexi nem víztisztaságú. A teteje „foltos”, sérült volt, de oldalról nézve is voltak olyan pontok, ahol kissé homályosan lehet csak látni a modellautót. Nem akarok általánosítani, hogy minden TSM-model plexije ilyen lenne, mert lehet, hogy csak pont én fogtam ki egy ilyet, de aki dobozban tárolja az autót, annak eléggé problémás lehet, hogy nem víztisztaságú a plexi. A talpról annyit, hogy bár gyönyörű ez a letisztult stílus, de kissé csalódást keltő volt, amikor kiderült, hogy műanyagból van. Először azt gondoltam, hogy a Spark-hoz hasonlóan ez is fából van. A talp aljára ráragasztottak egy szivacs réteget, ami nagyon megnehezíti azt, ha leakarjuk szedni a talpáról a modellt. Én már csak a fotózás miatt is le akartam venni, de nagyon nehézkes volt ez a művelet. Annyi biztos, hogy nem egy felhasználóbarát megoldás. Viszont, ha félreteszem ezeket a hibákat, akkor is azt kell mondanom, hogy személy szerint nekem a Minichamps doboza jobban tetszik. Autentikusabb, kisebb, és jobban kihangsúlyozza a modellautót. Bár a Minichamps nem a csomagolásáról híres, de a sárga dobozos Senna sorozathoz remek papírt készítettek, ami nem túl giccses, mégis szép és elegáns. A TSM letisztult stílusa is tetszik, de nekem a másik jobban bejön.

Minőség:

Amikor a két modellautót először egymás mellé raktam, akkor az első gondolatom az volt, hogy a két autó mintha nem is ugyanaz a konstrukció lenne. Tisztábban vagyok azzal, hogy már régen is eltértek bizonyos mértékben az autók versenyről versenyre, de itt másról van szó. A TSM kerekei nagyobbak, mind az első, mind a hátsó gumik egyaránt. Az első szárny oldalterelő elemeinek vastagsága alaposan eltér a két autónál, mint ahogy az oldalsó légbeömlő kialakítása is más és a hátsó szárny tartórúdja is. Ezek között biztos van olyan, ami versenyspecifikussága miatt tér el, de pl.: a nagyobb vagy kisebb kereket elég nehéz kimagyarázni. 

Mindkét gyártó McLaren-jének megvannak az erősségei és gyengeségei. Viszont, ha az a kérdés, hogy melyik a részletesebb, akkor egyértelműen a TSM-re szavaznék. Nagyon aprólékos a kialakítás, ami engem a Spark fénykorában készült F1-es autóira emlékeztetett. Az utolsó kis antennától kezdve a légbeömlő kivájásáig a legapróbb részletekig odafigyeltek, míg a Minichamps bár egy nagyon szép modellautót adott ki, de ilyen téren vannak hiányosságai. Mint például a pilótafülke előtt elhelyezkedő plexi szélvédő, ami a Minichamps autójáról teljesen lemaradt, míg a TSM-en ez is megvan csinálva.

Amikor tovább vizslattam közelebbről az autót, akkor jöttek elő az újabb különbségek. A TSM sokkal aprólékosabban és vékonyabbra készítette el az olyan apró részleteket, mint a kerékfelfüggesztés vagy a hátsószárny tartó elemei. Viszont jöjjenek azok a részletek, ahol meg a Minichamps kerekedik felül. Szerintem a Senna-s autó matricái szebbek. És most vonatkoztassunk el a Marlboro matricákról, amiket én tettem fel utólag az autóra, mert most szigorúan csak a gyári matricákra gondolok. A TSM matricái is szépek, de néha túl vastagnak tűnnek nekem, mintha félkövérrel lennének szedve a betűk. Aztán jöjjön a gumi, aminél sajnos Prost autóján látszik, hogy két elemből lett összeillesztve és felsejlik a csík az abroncs közepén, míg a Senna-s autón ilyet nem véltem felfedezni.

Végül, de nem utolsósorban a pilótafiguráról. Bár ezt a részt most csak zárójelben hagynám itt, mivel a TSM-model miniatűr versenyautójában gyárilag nincs pilótafigura. A Minichamps nem tudom, hogy gondolhatta komolyan, hogy egy ilyen elnagyolt pilótafigurát tesz ebbe az autóba. Komolyan, kb. az első kiadások szintjét idézi, amikor egy sima egybedarab műanyag darabot tettek a pilótafülkébe. Se matricák nincsenek rajta, se a végtagok nincsenek normálisan kialakítva, holott ugyanebben a sárga dobozos kiadásban már láttam, hogy megtudják csinálni normálisan a pilótafigurát. Ez egy hatalmas mínusz pont a németeknek.

Összegzés:

Igazából bármelyiket is választja az ember, rosszul egész biztosan nem fog járni. Egyik sem egy olcsó darab, hiszen árban kb. hasonló színvonalat képviselnek. Doboz terén a Minichamps nekem jobban tetszik, de ez egy elég szubjektív dolog, mert lehet másnak inkább a letisztultabb kialakítás nyeri el a tetszését. Mindkettő nagyon szép modellautó, a TSM valamivel részletesebb, de nem tökéletes. Ráadásul gyárilag nem tesznek pilótafigurát a legtöbb autójukba, ami lehet másnak nem, de nálam elég fontos kritérium. Egy szó mint száz, a TSM szebb modell, de akinek Minichamps modellje van, annak sem kell a kardjába dőlnie, mert az is egy gyönyörű versenyautó és jelenleg az MP4/5-ös terén a legigényesebb a pilótás kiadások között. Én viszont kíváncsi vagyok, hogy ti hogy vélekedtek erről. Lentebb tudtok szavazni, hogy a Minichamps-et vagy TSM-Modelt fogadnátok el inkább? 

A végére pedig jöjjön egy kis meglepetés: