Először ez egy rövid gondolatmenetet volt, amit csak egy modellautós Facebook csoportba szántam, de aztán annyira hosszú lett a mondanivalóm, hogy jobbnak láttam, hogy ha egy egész bejegyzést szentelek neki a blogon. EU-n kívülről vásároltam és eléggé megjártam, most pedig elmesélném ennek a sztoriját, hogy min mentem keresztül és hogy nektek már ne kelljen ezt megtapasztalni.

Az a szomorú eset történt meg, hogy az elmúlt években a magyar gyűjtők számára szinte teljesen lekorlátozódott a „vadászterület” az Európai Unióra. Nehéz erről úgy beszélni, hogy ne keverjük bele a politikát. A brexit és a magyar/EU-s(?) VÁM törvények egyszerre vágták el az Egyesült Királyságbeli beszerzési útvonalakat. Nem tudom, hogy a britek mennyire élvezik „munkájuk gyümölcsét”, de érzésem szerint sok modellbolt és használteladó nem ugrált örömében, amikor az EU-s vevők nagy részét elvesztették. De miért is? Az ÁFA befizetése, ami megdobja a modellautó árát és az a körülményeskedés, ami sokszor jár egy nem EU-s rendelésnél. A brexit előtt a vásárlásaim eléggé nagy részét az Egyesült Királyságból folytattam le, de a legutóbbi volt az utolsó, hogy az EU-n kívülről vásároltam modellt, legyen az Anglia, Kína vagy bármelyik másik ország.

Mielőtt a közepébe vágnék, nézzük meg hogy mi vezetett idáig. Az első dolog az volt, hogy a britek kiléptek az Európai Unióból ezzel pedig a Vámunióból is kiestek. Ez már önmagában egy szerencsétlen eset volt, de a hazai szabályozás tette be végleg a kaput. Nem olyan rég bevezették azt a rendeletet, hogy az EU-n kívülről érkező csomagokat mind megvámolják, költséghatártól függetlenül. Szerintem sokkal igazságosabb volt az a rendszer, amikor egy bizonyos értékhatár felett kellett csak ÁFÁ-t és VÁM-ot fizetni. Ez védte valamennyire a kereskedőket, megregulázta az aljasul nyerészkedőket és adott egy alternatívát a vevők számára. Ezzel szemben az, hogy most már minden EU-n kívülről vásárolt áru után kötelesek vagyunk ÁFÁ-t és postai kezelési költséget fizetni ezzel konkrétan mindenki veszített a dolgon. Ezt az egész változást most egy egyszerű példán keresztül fogom bemutatni.

Van egy telefontok, ami 1000 Ft-ba kerül. Ezt a nyerészkedő eladó 5000 Ft-ért árulja a kis üzletébe és csodálkozik, hogy senki sem veszi. Miért? Azért, mert nem mindenki hülye. Van aki utánanéz és meglátja, hogy ugyanez a telefontok az Ebay-en 1000 Ft, 500 Ft-os postaköltséggel Kínából. Oké, lehet hogy egy hónapot várnia kell rá a vevőnek mire postával ideér, de még így is 3500 Ft-ot spórolt az üzleten. A korábbi rendszerben a nyerészkedő eladó ilyenkor elgondolkodott a dolgokon és szerencsésebb esetekben magába szállt. Ha nem annyira mohó és leviszi az árat 2000 Ft-ra, akkor a magyar vevő meggondolja, hogy azért az 1000 Ft-ért már simán megéri azonnal kézhez kapni az árut. Az eladó is jól járt, mert még így is nettó 100%-os haszonkulccsal adta tovább a telefontokot és mint tudjuk, sok kicsi sokra megy. Szerintem ez egy win-win helyzet volt. Ezzel szemben most mi van? Megrendeled Kínából az árut és a terméken felül még 405 Ft-ot befizetsz ÁFA-ként (mert ilyenkor nem csak az áru összegére számolják fel az ÁFÁ-t, hanem a postaköltségre is) és még pár száz forintot postai kezelési költségre is. Ez még nem egy olyan sarc, amit egy ilyen kis tételnél ne lehetne lenyelni, de emellé jön a hazardírozás. Továbbra is 1 hónap mire ideér a csomag és ha még szerencsétlen is vagy (mint ahogy én szoktam lenni általában), akkor pár hétre még a Posta is „túszul” ejti a csomagod. Ilyenkor már azért elgondolkozik az ember azon, hogy megéri-e ez a sok tortúra? És emiatt van az, hogy az eladónak esze ágába sem lesz levinni ugyanennek a telefontoknak az árát. Egyfelől azért, mert ő is megfizette az ÁFÁ-t, ami miatt a nyeresége is csökkent, másrészt azért, mert a magyarok többsége nem fogja vállalni ezt a tortúrát és várni akár hónapokat mire megjön valami.

Én mindezek ellenére bevállaltam egy Egyesült Királyságbeli vásárlást, de most már elmondhatom, hogy bár csak ne tettem volna… Épp erős volt a forint, amikor megláttam egy bevált modellboltnál egy régi, de annál jobb állapotban lévő modellautót, aminek nem tudtam ellenállni. Egy hibátlan 2004-es BAR 006-os autót nehezebb kifogni, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Bármennyire is hihetetlen leírni, de közel 20 éve gyártották le ezeket a modellautókat és az, hogyan tárolták a tulajdonosok az erősen kihatott arra, hogy ezeket a modelleket mennyire fogta meg az idő vasfoga. Nagyon sok olyat láttam, ami az idők során elszíneződött vagy a festése felrepedezett. Viszont az általam kinézett modellautó patika állapotban volt, még a papírbetét sem volt besárgulva. Mint ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben is írtam, egyáltalán nem mindegy, hogyan tároljuk ezeket a kisautókat. Szóval osztottam szoroztam, szétnéztem a használtpiacon is és arra jutottam, hogy még a megvámolás után is kb. annyira jövök ki, mintha egy francia vagy némettől megvenném ugyanezt az autót az Ebay-en.

Megvásároltam a modellautót, jött a visszaigazoló e-mail, hogy feladták, szóval a várakozás következett. Eléggé belemerültem a mindennapi dolgokba, de egy másfél hét után csak feltűnt, hogy az autó még mindig sehol. Elkezdtem egy kicsit aggódni, ezért írtam a modellboltnak, hogy küldjenek már egy követési számot, hogy megtudjam nézni, hogy merre jár a csomag. Két nap múlva meg is kaptam a követési számot és kiderült, hogy pár napja már Budapesten van. Oké nem aggódtam, biztos elbajlódnak pár napot a vámolással, de legalább tudom, hogy itt van. Viszont megjegyezném, hogy a modellboltnak illett volna egy követési számot küldenie alapból és nem nekem kellett volna kikönyörögnöm tőlük. Aztán megint teltek múltak a napok és nem történt semmi. Ismét elkezdtem aggódni, mert attól tartottam, hogy visszaküldik a csomagot. Nem volt mit tenni a saját kezembe vettem az ügyet. A Postának írtam, hogy mi a helyzet. Két nap múlva jött a válasz, hogy amúgy átvehetem a csomagom. Én meg kicsit ledöbbentem, hogy most akkor mi van? Nem kellett volna egy sms-t, e-mail-t, értesítőt vagy bármit kapnom erről esetleg? Mindegy, már ennek is örültem, hogy egy lépéssel közelebb kerültem a célomhoz.

Annyit tudni kell, hogy két posta van a közelembe. Van egy nagyobb elosztó posta kicsit távolabb tőlem és egy kisebb a közelemben. Az ügyfélszolgálatos levél alapján az előbbibe kellett mennem átvenni a csomagom. Fel is kerekedtem, hogy elintézzem a dolgokat. Szerencsére hamar sorra kerültem, de ekkor jött az első meglepetés. Hiába szólt a levél arról, hogy idemenjek a csomagom kiderült, hogy már rég a másik postán pihen. Sőt a rendszer szerint egyszer már megpróbálták kézbesíteni nekem. Ez a sztori már csak azért is sántít, mert home office-ban dolgozom a hét nagy részében és amúgy sem volt a postaládámban egyszer sem értesítő bedobva. Mindegy, nem baj, szerencsére az ügyintéző hölgy volt olyan kedves és felírt nekem minden ahhoz szükséges azonosítót, hogy a másik postán könnyen beazonosítsák és megtalálják a csomagomat így már szinte biztos voltam a sikerben. Átnyergeltem a másik postára, ahol már sokkal hűvösebben fogadtak engem és a kérésemet. Hiába adtam át minden információt a csomagról a hölgy nem találta a pakkot. Mikor már másodjára nézte át a raktárt és nyálazta át a nagyon vastagnak tűnő nyilvántartást már azzal próbálkozott, hogy nincs is itt a csomag. Ekkor már kezdtem én is elveszíteni a hidegvérem és próbáltam a tudtára adni, hogy a rendszer szerint itt kell lennie és én nem tágítok a csomagom nélkül. Harmadjára is átnézte a raktárt és csodák-csodájára végül meglett a doboz. Ekkor jött még egy utolsó gyomros, amikor még ki kellett fizetnem az ÁFÁ-t és a postai kezelési költséget. Főleg utóbbiba volt vicces belegondolni, hogy nem kaptam semmilyen értesítőt, hogy átvehető a csomagom és amikor rákérdeztem, hogy ez miért történhetett meg, csak egy hanyag „központi hiba” választ kaptam. És akkor a végére hagytam az utolsó csavart, kiderült hogy ha csak egy nappal később megyek, akkor pont lejárt volna a türelmi idő és visszaküldték volna a feladónak a csomagot. Magyarán ha nem járok személyesen utána a dolgoknak, akkor igencsak pórul jártam volna. Az egyetlen egy pozitívum a történetben, hogy a modellautó az tényleg hibátlan, kiváló állapotban volt. Lásd a képeken fentebb.

Ez a bejegyzés nem a Magyar Posta elleni kirohanásról szólt. Bár remélem, hogy ez a többségnek leesett. Én azon kevesek közé tartozok, akik úgy általában elégedettek az MP szolgáltatásaival és hogy 100-ból egyszer előfordult egy ilyen eset, nos… Előfordulhat, semmi sem tökéletes. Viszont rávilágított pár dologra és ha nem is szándékosan, de ezzel a hercehurcával is elveszik az ember kedvét, hogy EU-n kívülről rendeljen. De az is lehet, hogy én voltam csak megint ilyen rohadt szerencsétlen. Peti gyűjtő barátom, ugyanakkor, ugyanonnan, ugyanolyan értékben rendelt egy modellautót és nála minden rendben ment és valamiért még ÁFÁ-t és postai kezelési költséget sem kellett fizetnie…! Mindenki döntse el az általam leírtak alapján, hogy hazardíroz-e az EU-n kívüli vásárlással, de én nekem egyszer s mindenkorra elegem lett.