Minden versenyautót egyedivé tesz a rajtszáma, amit visel. Főleg a mai Forma-1-ben, amikor is a rajtszám összeforr a pilótákkal.

44, 16, 14, 33, 77. Ezek nem az eheti lottó nyerőszámok. Ha ezeket a számokat megemlítem, akkor a Forma-1-es rajongók egyből tudják, hogy melyik pilótákra gondolok. Viszont, ha végignézünk a Forma-1 történetén, akkor számos kérdés merülhet fel bennünk ebben a témában:
- Miért nem láttuk már évek óta a bajnoknak járó egyes rajtszámot?
- Az 1-est mindig csak a bajnok kiváltsága volt viselni?
- Honnan jött vajon a Ferrarik ikonikus 27-28-as rajtszáma?
- Miért lett Mansell a "vörös ötös" és Damon Hill autójának orrkúpján miért díszelgett egy nulla?

A folytatásban elmerülünk a rajtszámok történetében.

Alapszabályok változása

Most az a szabály van érvényben, hogy minden pilóta választhat magának egy rajtszámot (kivéve az 1-est és amit már más versenyzőtársa birtokol), amit a karrierje során viselni fog az autóján. Az FIA célja nem volt más, minthogy a szám is a „pilóta brand” része legyen, azaz nagy részben marketing célja volt az egésznek. Minden Forma-1-es rajongó tudja, hogy kinek szurkolok, ha felveszek mondjuk egy 14-es rajtszámú baseball sapkát. A szám és a pilóta egyvelege beleivódott a köztudatba. Persze nem most találták fel a spanyolviaszt, hiszen pl.: a MotoGP-ben és Nascar-ban ez már régóta bevált, amit a Forma-1 2014-től átvett.

Persze mindegyik versenyzőnél megvan a maga története, hogy miért azt választotta. A többség a gokartos időkben használt száma mellett döntött, de volt aki csak azért választotta a 7-est, mert 2013-ban is azt viselte. Nem nehéz kitalálni, legutóbbinál Kimi Räikkönen-ről van szó, aki ebben az esetben se bonyolította túl a dolgokat.

Viszont mi van, ha egy pilóta visszavonul vagy valamilyen oknál fogva kikerül a Forma-1 vérkeringéséből? Ilyenkor annak a versenyzőnek a rajtszámát nem osztják ki egyből. Mindig van egy elévülési idő (két év), de ha az lejár, akkor az a rajtszám újra szabadon felhasználható. Így lehetett Giovinazzi 99-es Adrian Sutil után, de talán ismertebb példa erre a 6-os rajtszám, amit anno Nico Rosberg viselt, most pedig Nicolas Latifi autóján díszeleg.

Na, de mi a helyzet az egyes rajtszámmal? Az egyes rajtszámot a jelenlegi szabályok szerint az aktuális címvédő viselheti. 2014 óta – ami a hibrid korszak kezdete is volt – csak Lewis Hamilton és Nico Rosberg nyert bajnokságot. Előbbi nem ragaszkodott az 1-eshez – bár egy teszt alkalmával, azért csak feltették az ő autójára is – inkább maradt a 44-esnél, míg Nico Rosberg 2016-os VB címe után egyből visszavonult így 2017-ben senki sem volt jogosult az egyesre. Viszont ez nem mindig volt úgy, hogy csak a bajnok kiváltsága volt ez a rajtszám.

A Forma-1 hajnalán még nem volt különösebb jelentősége, hogy ki milyen rajtszámmal állt rajthoz. A versenyszervezők véletlenszerűen osztották ki a rajtszámokat versenyről versenyre. Így teljesen természetes volt például, hogy Jim Clark az 1961-es monacoi nagydíjon 28-as, míg a holland nagydíjon 15-ös rajtszámmal állt rajthoz. Ebből kifolyólag az 1-es sem volt különlegesebb a többinél és mindez majd csak 1974-ben változott meg, amikor is új szisztéma lépett érvénybe, ami 1996-ig megmaradt. Az új rendszer szerint az egyest a regnáló világbajnok kapta meg, míg a csapattársa a 2-est viselhette, míg a többi rajtszámot az 1973-as konstruktőri helyezések alapján osztották ki, amit később csak örökölni lehetett. Szóval az egyes rajtszám a bajnokkal vándorolhatott csapatról csapatra, de a többieknél változatlan maradt. Innen talán már sejtitek, hogy mi állhat a Ferrari 27-es 28-as mögött, de azért nem ilyen egyszerű a történet.

A Ferrari és 27-es és 28-as rajtszám szinte teljesen egybefonódott a 80-as 90-es években. Mondhatni, az olasz autók védjegyévé vált.

De miért is viselték pont ezt a rajtszámot olyan sokáig a Scuderia autói? A válasz eléggé prózai:

Sokáig a 11-es és 12-es szám virított a Ferrarikon, mivel 1973-ban csak hatodikok lettek a konstruktőri bajnokságban. A következő években bár Niki Lauda kétszer is elhódította a bajnoki címet, végül mindig „vissza szállt” rájuk a 11-12-es. A 27-es 28-as majd csak 1981-től kísérte el hosszú évekig az olaszokat. Történt ugyanis, hogy 1979-ben Jody Scheckter lévén a Ferrari világbajnok lett, így megkapták a következő szezonra az 1-es és 2-es rajtszámot. Ám az 1980-as szezont már nem a Ferrari dél-afrikai pilótája, hanem Alan Jones nyerte a Williams-szel. Akkoriban a brit csapat viselte a 27-es, 28-as rajtszámot és így „örökölték” meg az olaszok tőlük. Mivel sokáig nem tudtak újabb bajnokságot nyerni, ezért úgymond rajtuk maradt a 27-es és a 28-as.
Ez alól kivétel volt az 1990-es szezon, amikor is Prost regnáló világbajnokként magával hozta az 1-es rajtszámot a csapathoz, de ez csak egy évig tartott, mivel 1990-ben Senna lett a bajnok, így a McLaren és a Ferrari visszacserélte a rajtszámukat; a Ferrari-k 1996-ig nem is tudtak „szabadulni” tőle.

A "vörös ötös", és a "nulla"

Bár sokáig „fix” rajtszámok voltak, mégis akadtak olyan pilóták, akik már 2014 előtt is összefonódtak az autójukon viselt számjeggyel. Ilyen volt például Nigel Mansell, aki a „vörös ötösként” vonult be a történelembe, holott nem is mindig ötössel indult. Itt inkább az az érdekes, hogy Williams-es évei alatt miért is volt piros színű a kocsi orrán lévő rajtszám, amíg a csapattársain fehér?

Mansell 1985-ben első évét töltötte a Williams csapatában és az utolsó három versenyig Williams-es társához hasonlóan neki is fehér volt a rajtszáma a kocsi elején. Azonban az Európai Nagydíjon úgy döntött a csapat, hogy a könnyebb megkülönböztethetőség érdekében Mansell autóján legyen vörös a rajtszám. Ez annyira bejött a britnek, hogy ezután amikor csak tehette mindig ilyen színű rajtszámmal állt rajthoz. Még akkor is, amikor nem a híres ötöst viselte: például amikor 1994-ben beugróként visszatért a Williams-hez pár futamra, akkor is vörös volt a rajtszáma az FW16-oson. Ezt a szokását, amúgy az IndyCar-ban is megtartotta, egyedül a Ferrari-nál volt kénytelen más színt választani, mivel az olaszok kocsija amúgy is piros színű.

A másik híres eset szintén egy brit pilótához kötődik, aki ugyancsak Williams-el is versenyzett. Damon Hill annak idején 0-s rajtszámmal állt rajthoz, ami felettébb rendhagyó volt. De mégis, hogy történhetett meg ez?

A válasz itt is elég prózai lesz. Damon Hill 1993-ban lett főállású pilóta a Williams csapatánál és mivel az 1992-es szezon világbajnoka Nigel Mansell elhagyta a Forma-1-et és átment a tengeren túlra az IndyCar-ba versenyezni, így az az addig képtelen eset fordult elő, hogy nem lehetett kiosztani az egyes rajtszámot. Viszont mivel a Williams volt a konstruktőri világbajnok így ők kapták meg a 0-s és a 2-es rajtszámot. Hill és Prost pedig szétosztották egymás között a két számot: így került a 0-s Hillhez. Aztán a történelem megismételte önmagát. 1993-ban Prost lett úgy világbajnok, hogy 1994-ben már nem állt rajthoz a Forma-1-ben, így Hill autóján 1994-ben is egy 0 díszelgett. Abban az évben viszont már Michael Schumacher lett a bajnok, így 2 év kihagyás után ismét visszatért a #1. A nullás szám karrierje a Forma-1-ben itt véget is ért. Továbbá az is biztos, hogy nem fogjuk egyhamar viszont látni, mivel a mai szabályok alapján csak 1-99-ig lehet kiosztani rajtszámokat, így valószínűleg 1994-ben láthattuk utoljára a 0-át feltűnni egy Forma-1-es autón.

1996-ban egy újabb szisztéma lépett életbe, ami szerint megszűntek a fix rajtszámok, ehelyett minden csapat úgy kapta meg a magukét, ahogy végeztek az előző évi szezonban. Például a konstruktőri harmadik helyezett kapta az 5-6 számokat, de mivel az 1-es rajtszámot a bajnok vihette magával egy olyan csapathoz is, akik nem lettek konstruktőri bajnokok (például ismételten csak Damon Hill-t tudom felhozni, aki 1997-re a középcsapat Arrows-hoz igazolt), így ez a sorrend is borult néha.

Ez a rendszer egészen 2014-ig volt érvényben, amikor is bevezették a mostani szabályozást a rajtszámokra vonatkozóan. A 2000-es évek elején-közepén amúgy annyira nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, hogy ki milyen számmal ment, hogy egyes autókon nem is az orrkúpon kapott helyet a rajtszám, hanem az első szárnyon az orrkúp alatt egy eléggé eldugott helyen. Manapság viszont a PR érték és a nézők-kommentátorok dolgát megkönnyebbítve jól kivehető markáns helyet foglal el az autókon, ehhez pedig egy 2017-es szabály változás kellett, amikor is a számokat meg kellett növelniük az orrkúpon a csapatoknak.

13-as és visszavont rajtszámok

A végére pedig jöjjön egy kis babonás érdekesség, hiszen volt egy szám, amit sok-sok évig nem osztottak ki, ez pedig nem más, mint a 13-as.

1976-ig mindössze két futamon tűnt fel ez a szám Forma-1-es autókon, de abban az évben hivatalosan is úgy döntöttek, hogy senki nem kaphatja meg a 13-ast. Ez a szokás szintén 2014-ben szakadt meg, amikor is Pastor Maldonado - babona ide vagy oda - ezt választotta magának. A venezuelai versenyző 2015-ös szezon után nem talált magának csapatot, így a 13-as karrierje is egyelőre véget ért, de bármikor visszatérhet, ha egy újonc versenyző úgy dönt, hogy azzal a számmal szeretne indulni.

Viszont van egy szám, amit nem babonaságból nem fognak soha sem kiosztani, ez pedig a 17-es. Sajnos itt az ok nem csak prózai, sokkal inkább tragikus. Ezt a számot viselte Jules Bianchi, aki halálos balesetet szenvedett, és ezt követően az ő tiszteletére visszavonultatták a 17-es rajtszámot.

Ezennel ismertetőnk végéhez értünk. Reméljük tetszett nektek, és amikor majd legközelebb modellautókat nézegettek jusson eszetekbe a rajtszámok történelme.