El sem hiszem, de már a 17. részénél tart a modellautós képgaléria sorozatom. Idén ez lesz az első, de egész biztos, hogy nem az utolsó, hiszen bőven van még publikálásra váró képem. Ha nem akartok semmiről se lemaradni, akkor kövessetek be Instagramon. A folytatásban ismételten találkozhattok klasszikus és modern F1-esekkel és többek között felevenítjük Alonso és Schumacher epikus csatáját.

Michael Schumacher az egyik kedvenc versenyzőm volt, így gyűjteményem kialakításánál az egyik fő célom az volt, hogy megszerezzem a német legenda összes Forma-1-es autóját. Ezt már egy jó ideje sikerült teljesítenem, de még csak most jutottam el oda, hogy írjak is róla. A folytatásban végig kalauzollak titeket a Vörös Báró Forma-1-es karrierjén és segítek nektek abban kiigazodni, hogy milyen autókkal versenyezett, és azok melyik gyártótól érhetőek el 1:43-as méretarányban. Készüljetek, hosszú lesz!

Az idei utolsó bejegyzésemmel jelentkezem, ami stílszerűen egy toyphotography képgaléria lesz. Az elmúlt időszakban kicsit aktívabb voltam vásárlások terén és megszereztem az első 2023-as Forma-1-es autómat. A főképet látva szerintem nem lesz nehéz kitalálni, hogy melyikről van szó. Ezen kívül is voltak érkezők, többek között egy olyan klasszikus szépséget is sikerült beszereznem, mint a legelső Le Mans győztes Chenard & Walcker. Idénre elbúcsúzok, szóval most megragadnám az alkalmat, hogy kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánjak minden kedves olvasómnak!

Nem rég írtam egy cikket arról, hogy miért jó 1:43-as modellautókat gyűjteni. Többek között felhoztam azt is érvként, hogy az 1:18-asokkal ellentétben ebben a méretarányban jóval nagyobb a választék. Elképesztő, hogy mennyi Forma-1-es autót adtak ki az évek során a gyártók. Ennek ellenére mégis akadnak fehér foltok még a közelmúltból is. Én most a teljesség igénye nélkül hoztam pár példát nektek, hogy per pillanat melyek azok az autók, amiket hiába is keresnétek, mert egyszerűen ilyen-olyan okból kifolyólag (eddig) sosem adtak ki.

A képgalériás sorozatom elérte a 15. részt. Bár az Instagramon az érdeklődés jelentősen csökkent, amit nem tudok mire vélni, de addig biztosan folytatom, amíg még van mit megmutatnom nektek. A nyilvántartásom szerint a gyűjteményemből még 81 darab F1-es autóról nincs ilyen képem, azaz még bőven van alapanyagom ahhoz, hogy pár ilyen képgalériás bejegyzéssel meglepjelek titeket. 

Kevesen látták még élőben a gyűjteményemet, de a laikusok nagy részének nem az volt az első reakciója, hogy: „jaj, de szuper!”, „vaú…!” vagy hogy „gratulálok!”, hanem az, hogy: „mennyit ér ez?”. Bár nem szeretem ezt a fajta megnyilvánulást, sem ezt a kérdést, de mégis elgondolkodtatott. Nyilván nem azért gyűjtök, hogy egy nap majd szép pénzért továbbadjak rajtuk, de mégis ott motoszkált a fejemben a kérdés, hogy vajon mennyit ér a gyűjteményem? De van még egy ennél is jobb kérdés. Érdemes-e modellautókra úgy tekinteni, mint befektetésre? Erről elmélkedek a továbbiakban.

Ismét összegyűlt jónéhány kép, így azt hiszem itt az ideje egy újabb képgalériás bejegyzésnek. Hogy mivel is készültem ezúttal? Nos, lássuk csak… Lesz itt Le Mans győztes Ferrari-tól kezdve (nem, nem a 2023-as autó), a klasszikus F1-eseken át, a modern Forma-1-es autókig bezárólag minden, ami szem-szájnak ingere. Sőt, ismét készítettem egy csoportfotót, ami mindig nagy kihívás, de a végeredmény mindig kárpótol a megpróbáltatásokért. Ha nem akarsz lemaradni a legfrissebb képekről, akkor javaslom, hogy kövess be Instagram-on is.

Az elmúlt évek világszintű negatív történései kihatottak az életünkre. A saját zsebünkön és bőrünkön érezzük meg, hogy egyre drágább lesz minden és mellette egyre kevesebbet ér a pénzünk. Ilyen esetben pedig mi az, amitől a legtöbb ember megvonja a pénzt? Természetesen a hobbijától. A következőkben kicsit taglalni fogom, hogy miért szívás 2023-ban modellautó gyűjtőnek lenni.

Amikor létrehoztam az Instagram fiókomat és elkezdtem megosztani a képeimet nem gondoltam volna, hogy valaha is elérem az 1000 feliratkozót. Márpedig ez a közelmúltban megtörtént, aminek nagyon örülök! Talán azért is érzem felemelőnek ezt a sikert, mert semmilyen elvárásom vagy kitűzött célom nem volt ezzel kapcsolatban. Csak megakartam osztani a műveimet, az pedig már csak hab a tortán, hogy egyre több embernek tetszik, amit csinálok. Az örömködés után pedig jöjjön a lényeg, a folytatásra kattintva ezúttal is megtekinthetitek a legfrissebb képeimet.

Egy korábbi bejegyzésemben már kifejtettem, hogy miért szerettem volna annyira megszerezni Alain Prost 1989-es McLaren-jét. Ezzel most nem is untatnálak titeket, ha szeretnétek vissza tudjátok olvasni azt a történetet. Röviden a lényeg az, hogy megelégelve azt, hogy évek óta tartó hajkurászás után sem sikerült megvennem ésszerű pénzügyi kereteken belül ezt az autót pilótásan, arra a döntésre sarkalt, hogy a saját kezembe vegyem az ügyet. Volt már néhány átalakításom, szóval nem volt új számomra ez a műfaj, de most egy minden eddiginél nehezebb kihívással kerültem szembe.