Milyen egy átlagos matricázás menete? Megveszem a modellautót, ha nem jár hozzá matrica, akkor veszek hozzá egy szettet és több-kevesebb idő alatt felmatricázom az autót. Igazából nem túl érdekfeszítő folyamat egy külsős szemlélő számára, de ami ennek a Tyrrell-nek a történetét illeti az megér egy bejegyzést.
Tudom, hogy szinte lehetetlen feladat, de próbálom összegyűjtögetni a születési évemben (1989) futott Forma-1-es autókat 1:43-as méretarányban. Még elég sok híja van, de azért a fontosabb darabok nagy részét már sikerült az évek alatt összecsipegetnem. Az 1989-es Tyrrell 018-assal elég régóta szemezek. Szerintem egy igazán különleges kocsi, mind alakra, mind festésre. Ráadásul egyik kedvenc versenyzőm Jean Alesi első F1-es autója is volt egyben. Ez a modellautó is olyan volt, mint a Rial ARC1-es, hogy bár régóta ott volt a kívánságlistámon, de valahogy mindig volt fontosabb autó, ezért egészen 2024-ig váratott magára a dolog, hogy vegyek egyet. De mielőtt ebbe belemennénk, jöjjön egy kis történelem. Akit nem érdekel az nyugodtan lépje át a következő bekezdést.
A Tyrrell a 70-es évek egyik élcsapata volt, de a 80-as években visszacsúsztak a középmezőnybe és mint tudjuk ott is ragadtak a csapat 1998-as megszűnéséig. Jean Alesi a 80-as évek végén ott kopogtatott a Forma-1 kapujában. Első bizonyítási lehetőségét végül a Tyrrell csapatánál kapta meg és bár furcsán hangzik, de a király kategóriás bemutatkozását nem csak tehetségének, hanem a Camel cigarettának is köszönheti. Történt ugyanis, hogy a Tyrrell autója elég csupasz volt a 1989-es szezon első felében és Ken Tyrrell mindenképp szeretett volna egy főszponzort. A Camel személyében meg is találta a megfelelő jelöltett, akik szívesen támogatták is volna a csapatát, de volt egy kis bökkenő. Az istálló egyik versenyzőjének, Michele Alboretonak személyes főszponzora a Marlboro volt, ezt pedig a Camel-nél nem nézték jó szemmel. Ken Tyrrell-t választás elé állították: vagy megszabadul az olasz pilótájától vagy nem támogatják a csapatot. A csapattulajdonos pedig úgy döntött, hogy Alboretotót küldi el és így kapott lehetőséget a franciák fiatal reménysége, aki meg is hálálta a bizalmat. Alesi hazai pályán mutatkozhatott be és rögtön egy negyedik hellyel tette le a névjegyét. Bár kétszer is át kellett adnia az ülését Johnny Herbert-nek a szezon folyamán, de még így is kétszer terelte be a pontszerzők közé a Tyrrell 018-ast, így meggyőzve Ken Tyrrell-t arról, hogy vele folytassák majd 1990-ben is.
Kis történelmi áttekintő után térjünk vissza a modellautókhoz. Szóval ezt az autót több gyártó is kiadta az évek folyamán. A Minichamps gyártotta le először, de később a Spark és az Altaya is elkészítette a saját verzióját. Számomra a Spark lett volna a legjobb választás, de az Alesis autókat aranyárban mérik, míg az Altaya pilóta nélkül adta ki ezt az autót, de amúgy is, ha van minőségibb alternatíva, akkor általában nem őket választom. A Minichamps modelljeinél inkább az anyagiak, mintsem a minőség tartott vissza. Ki kellett várni a megfelelő alkalmat, mert nagyon változó ennek az autónak az árazása. Van amikor ki lehet fogni viszonylag olcsón egy-egy darabot, de amúgy elég drágán megy ez az autó a használtpiacon.
Végül a Yuui.nl oldalról vásároltam meg Alesi első autóját, mert remek árban volt. Sajnos azonban főleg a használt és régi autóknál néha benne van, hogy ezek a modellek már nincsenek tökéletes állapotban. Hiába nézzük meg alaposan a képeket, ahogy azt egy korábbi bejegyzésemben is ajánlottam nektek, lehetnek olyan hibák, amik rejtve maradnak. Ez történt most is. Az autó jobb hátsó kereke valószínű leeshetett, mert elég furcsán állt, de ami ennél is nagyobb probléma volt, hogy a felni vagy megolvadt, vagy a ragasztó folyt ki, mert valami egészen borzalmas látványt nyújtott. Lássátok lent a képeken.
Nyilván nem ugrottam ki a bőrömből örömömben, viszont azt is tudni kell, hogy ez a kerék a belső oldalon a papír mellett volt, kvázi takarásban. Ha nem veszem ki a dobozból, talán sosem veszem észre, tehát nem csoda, hogy az eladó figyelmét is elkerülte ez a hiba. Ilyenkor fontos, hogy helyén kezeljük a helyzetet és ha meg is reklamáljuk a dolgokat, azt normális hangnemben tegyük. Írtam az eladónak, hogy megjött a csomag, de ezzel a kocsival volt egy kis probléma. Az eladó nagyon jó fej volt, mert bocsánatot kért és adott egy pár eurós kupont, amit a következő vásárláskor levásárolhatok. Természetesen jól esett a gesztus, nagyon kedves volt tőle.
Nyilván van az a helyzet, amikor én sem tudom megőrizni a hidegvérem. Ilyen volt a szintén Alesis Ferrari története, amikor a fényképektől merőben eltérő állapotú autót küldtek, vagy amikor a Lotus 100T-t felejtették el lecsavarozni a talpazatra és a Hong-Kongból idetartó úton darabokra hullott. Szerencsére mindkettőt meg lehetett menteni, de ilyenkor szerintem teljesen jogosan vagyok mérges az eladóra. Viszont továbbra is azt tanácsolom nektek, hogy ha valami gondotok van a kapott modellautóval, akkor ne a magas C-n kezdjétek. A normális hangnem csodákra képes.
Oké, hát ilyen pocsékul néz ki a hátsó kerék, de mit lehet kezdeni vele? Cseréljem ki az egész kereket? Nem a legjobb ötlet. Tökéletes donort találni szinte lehetetlen és leszedni majd felrakni az egészet nehéz munka lett volna és ki tudja? Lehet, hogy több kárt okozok, mint hasznot. Ehelyett a helyi kezelés mellett döntöttem és megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni a dologból. A szikémet megéleztem amennyire csak lehetett és elkezdtem lefaragni ezt a kilógó megolvadt műanyag (vagy ragasztó?) darabot, majd körömreszelővel simára csiszoltam a felületet. Végezetül pedig új Goodyear matricákkal raktam fel a gumikra. A végeredmény? Nem tökéletes, de csak bizonyos szögekből látszik, hogy ez a kerék bizony egy kis javításon esett át. Teljesen vállalható lett a végeredmény és ennek nagyon örülök, mert ismét sikerült kihozni a legtöbbet a helyzetből.
Ezt a modellt szerencsére dohányreklámot helyettesítő matricák nélkül adták ki, ami igazán örvendetes, mert nem kell vacakolni a matricák eltávolításával, ami számomra sokszor rémálom szokott lenni. Viszont ami kétségtelen és ennél az autónál határozottan igaz, hogy Camel szponzori feliratok nélkül iszonyatosan csupasznak tűnik. Tehát nem is volt kérdéses, hogy felfogom matricázni. A TB Decals-nál találtam hozzá való matricákat, de amikor a kezembe fogtam először a szettet, akkor felvetődött bennem a kérdés: biztos, hogy méretarányosak ezek a matricák? Túl nagynak tűntek elsőre. Aztán szerencsére kiderült, hogy nincs ezekkel semmi gond, az tévesztett meg, hogy kétféle matricaszett is volt a lapon. A Tyrrell 018-as ugyanis futott úgy, hogy volt tevés logó és úgy is, hogy a teve nem volt csak a felirat. Az enyém a teve nélkül verzió volt, így azokat a matricákat használtam fel. Ennél a munkánál a legnehezebb feladat nem a matricázás volt. Most egy olyan munkafolyamat volt a legnehezebb, ami eddig még soha. Egyszerűen alig találtam erről az autóról normális képeket. Komolyan nem értettem. Azért nem egy nevenincs csapat, nevenincs versenyzője volt, hogy alig lehessen róla képeket találni. Régen készítettem pár videót a Pit Lane Modelshopnak és igen bevallom, hogy az 1967-es Paui nem bajnoki Forma-1-es futamon futott Lotusról nem nagyon találtam képet, de Alesi Tyrrell-jéről sem? Furcsa volt és ez megnehezítette a dolgomat, mert nehezen találtam meg a referencia pontokat ahhoz, hogy tudjam hova tegyem a matricákat. Mint láthatjátok azért megoldottam a feladatot. A motorborítás két oldalára és a hátsószárny elülső és hátsó oldalára került matrica. Na, de aztán észrevettem, hogy van itt még más is. Sisakmatrica…! A „kedvencem”! De mivel nem hajlatra kellett tennem, ezért viszonylag könnyű dolgom volt, sőt mivel úgy látszik, hogy mazochista típus vagyok, ezért a versenyző overálljára is felraktam a Camel feliratot. Na az nem volt egy egyszerű történet.
A végeredménnyel teljesen elégedett vagyok. Ahhoz képest, hogy milyen megpróbáltatásokon mentem keresztül én is meg az autó is, végül elnyerte végső gyönyörű formáját. Ha van egy ilyen modellautótok akkor mindenképp ajánlom, hogy matricázzátok fel, mert így néz ki tökéletesen.
