Nem hittem volna, de sikerült 30 alá csökkentenem azoknak a modellautóimnak a számát, amikről még nem készítettem toy photography képet. Természetesen folyamatosan érkezik az utánpótlás a gyűjteményembe, így nem dőlhetek hátra, ha szeretnék mindegyikről ilyen képet csinálni. A szokásos képgaléria…

Valljuk be őszintén, ez a versenyautó valami eszméletlenül királyul néz ki. Ezek voltak az első gondolataim, amikor megláttam az első mintaképet erről az autóról. Az 1980-as évek eleje kicsit homályos nekem, de tudtam, hogy pár évig már akkor is a mezőny tagja volt az Alfa Romeo. Mivel az olasz…

Mostanság nem voltam túl aktív fotózás téren, szóval lassan ideje lenne elővennem a fényképezőgépemet és lőni pár friss képet a modellautókról. Persze nem azért, mert vészesen elfogyóban lennének a képeim, óh dehogy van még bőven. Sokkal inkább azért, mert még több tucat olyan autóm van, amiről nem…

Ha valakinek deja vu érzése támadt volna a cím és az autó láttán, akkor az nem a véletlen műve. Van két FW16-os Williamsem, amik már fel lettek matricázva és írtam is róluk egy korábbi bejegyzésben. Ez már a harmadik Williams-em az 1994-es évből, de vajon miért is halmozom ezt a rossz emlékű…

Mostanság úgy érzem megint kedvet kaptam a matricázáshoz, a gond viszont ott kezdődik, hogy nem nagyon van már mit. Nincs az a pénz, hogy a 2004, 2005 vagy 2006-os Renaultokat megcsináljam. Túl nehéz feladat lenne és túl drágák ahhoz, hogy ha elrontom, akkor pótoljam őket. Viszont amikor azt mértem…

Eljött az idő, hogy újra egy toyphotography képgallériával jelentkezzek. Kattintsatok a folytatásra és csodáljátok meg a különböző korszakok F1-es és sportkocsi csodáit.

Hajsza a győzelemért a kedvenc Forma-1-es filmem. Nem mintha olyan sok értékelhető alkotás lenne ebben a témában, de rám nagy hatással volt Ron Howard filmje, amiben Niki Lauda és James Hunt párharcát dolgozták fel. A film megnézése után eltökélt szándékom volt, hogy megszerzem Lauda és Hunt 1976-os…

Bármilyen fura, de a legutóbbi képgalériás bejegyzésem óta egyetlen egy új fotót sem lőttem. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy kicsit megcsömörlöttem, mivel ha nem érzem a "bugit", akkor muszájból nem szívesen csinálom, mert az meglátszik a végeredményen is. A másik, hogy időm sem nagyon volt…

Ezúttal nem egy, nem kettő, hanem rögtön három matricázásnak a történetét fogom megosztani veletek egyetlen egy bejegyzésben. Miért is? Mert úgy éreztem, hogy egyik munkálat sem volt olyan összetett, hogy külön bejegyzést szenteljek nekik. Így viszont több legyet is ütök egy csapásra. Meg is mutatom…

Annak idején meginterjúvoltam Németh Laci gyűjtőkollégámat és azt terveztem, hogy ezt a sorozatot folytatni fogom, de aztán valahogy az egész a feledés homályába merült. Egészen mostanáig! Popovics Józseffel folytatom a sorozatot, aki szintén lenyűgöző gyűjteményt tudhat magáénak.