Ha valakinek deja vu érzése támadt volna a cím és az autó láttán, akkor az nem a véletlen műve. Van két FW16-os Williamsem, amik már fel lettek matricázva és írtam is róluk egy korábbi bejegyzésben. Ez már a harmadik Williams-em az 1994-es évből, de vajon miért is halmozom ezt a rossz emlékű modellt? A folytatásban kiderül!
Bár nagy kedvencem Schumacher és Senna, Nigel Mansell-t is nagyon kedvelem. Szerintem korának egyik legjobb versenyzője volt, aki, ha nem lett volna annyira balszerencsés, most akár négyszeres világbajnokként is hivatkozhatnánk rá. Az ő autóit is próbálom becserkészni, és a fontosabbak meg is voltak, egyet leszámítva. Hiányzott Mansell híres utolsó futamgyőztes autója, a Williams FW16B Ausztrál nagydíjas Minichamps kiadása, ami a brit oroszlán utolsó nagy dobásának állít emléket. Na de miért olyan különleges ez az autó? Ehhez kicsit vissza kell pörgetnünk az idő kerekét és tartanom kell egy kis történelmi áttekintőt. Viszont akit ez nem érdekel, az nyugodtan görgessen tovább.
Nigel Mansell, amikor végre világbajnok lett 1992-ben, az idény végén kissé méltatlan módon távozott a Williamstől. Elment Amerikába versenyezni, és rögtön bemutatkozó évében meg is nyerte az 1993-as Indy Car bajnokságot. A következő szezon viszont már nem sikerült annyira fényesre, és úgy alakultak a dolgok, hogy régi munkaadója mégis igényt tartott a szolgálataira.
Ebben leginkább az játszott szerepet, hogy Ayrton Senna tragikus halála miatt világbajnok nélkül maradt az 1994-es F1-es mezőny. Bernie Ecclestone szemét nagyon szúrta a dolog, így minden erejével azon volt, hogy valakit a nagy öregek közül visszahozzon a mezőnybe. Az ideális jelölt Nigel Mansell volt, aki még mindig aktívan versenyzett a tengerentúli Indy Car bajnokságban. A brit oroszlán nyitott is volt a dologra, de a Newman/Haas Racing csak azzal a feltétellel engedte el a brit pilótát, ha csak olyan futamokon vesz részt, amelyek nem ütköznek az Indy Car versenynaptárával. Mansell így a francia, az európai, a japán és az ausztrál nagydíjakon tudott rajthoz állni a Williams színeiben. Mansell-nek tehát megadatott az esély, ami nem sok mindenkinek adatik meg, hogy karrierje alkonyán még egyszer egy nagyot dobbantson egy győzelemre esélyes autóval az F1-ben.
A francia nagydíjon a 2-es rajtszám vörösen ott virított a Williams orrkúpján, ami azt jelentette, hogy Mansell visszatért. Bár az 1992-es világbajnok megszerezte a nagyszerű második rajtkockát az időmérőn, de a versenyen nem tudta tartani a lépést a világbajnoki cím várományosaival, és végül egy váltóhiba miatt be sem tudta fejezni a versenyt. Az európai nagydíjon szintén nem látta meg a kockás zászlót, de ezúttal önhibájából esett ki. A japán nagydíjon, míg csapattársa Damon Hill élete egyik legnagyobb győzelmét aratta, addig Mansell csak a negyedik helyen futott be.
Ezután érkeztünk el az idényzáró ausztrál nagydíjra, ahol Hill és Schumacher között mindössze csak egy pont volt a különbség. Mansell az időmérőn ismét régi önmagát idézte és megszerezte a pole pozíciót. Vasárnap nagy segítsége lehetett volna Hill-nek, viszont a rajtot elrontotta, és mind Schumacher, mind a csapattársa elment mellette, és nem is tudta felvenni velük a tempót. Ezután jött a hírhedt ütközés, ami mindkét bajnokesélyes kiesését hozta, ezzel pedig megnyitva Mansell előtt az utat a győzelem felé. Miután érdemi kihívó nélkül maradt, Mansell könnyedén behúzta az ausztrál nagydíjat.
Ez lett volna egy nem mindennapi karrier csodálatos lezárása. Utolsó versenyen győzelemmel búcsúzni a Forma-1-től, csakhogy Mansell úgy érezte, hogy ő még nem végzett a királykategóriával, és elfogadta a McLaren ajánlatát. Ez pedig az a történet, amit mindkét fél legszívesebben elfelejtene. A brit oroszlán két nagyon gyenge futamot teljesített a brit csapat színeiben, mielőtt közös megegyezéssel elváltak volna az útjaik. Kár volt ezért a hattyúdalért.
Bár számos Mansell-es FW16-os modellautó létezik, de kifejezetten ezt a kiadást nem volt egyszerű beszerezni. A Minicar.es oldalán megtaláltam 90 euróért, ami nem is olyan borzalmas összeg modellautós léptékkel nézve, de valahogy a fontossági listámon nem volt olyan előkelő helyen, hogy ennyit áldozzak rá. Vártam egy leakciózást vagy Black Fridayt, csak azon kellett imádkoznom, hogy addig ne vigye el senki, mert ha ez megtörténik, akkor az eBay-en már csak jóval drágábban tudtam volna megvenni. Ezúttal a számításaim bejöttek. A spanyol oldal óriási Minichamps leakciózást tartott, és nem sokat kellett agyalnom azon, hogy megvegyem-e az autót. Szóval ezúttal tényleg szerencsém volt, hogy senki nem csapott le hamarabb rá, de kiemelném, hogy ha valami fontos számotokra, akkor nem jó ötlet kivárásra játszani.
Maga a kocsi Minichamps mértékben mérve tényleg limitált, mindössze 520 darab készült belőle. Az mindenképp jó hír volt számomra, hogy viszonylag új kiadás – így minőségileg is jobb, mint a Minichamps régebben gyártott FW16-osai. Mivel matricázásra kész a modellautó (ami azt jelenti, hogy a Rothmans feliratok helyét szabadon hagyták), így nem kell a fölösleges matricákat leszedni róla. Az viszont mindenképp a negatív oszlopba sorolnám fel, hogy ehhez a modellhez a gyártó nem mellékelt matricát, és itt kezdődtek az első problémáim.
Először azt hittem, hogy pofonegyszerű lesz találni ehhez az autóhoz matricát, csakhogy ez egy Williams FW16B és nem egy FW16. Mivel van némi eltérés a két modell között, így a FW16-os matricaszett egyáltalán nem kompatibilis az FW16B-vel. Szomorúan konstatáltam, hogy a Spotmodelnél épp hiánycikk ez a szett, sőt minőségi problémák miatt pont ezt hívták vissza. Micsoda „szerencse”! Nem viccelek, senki más, csak is egyetlen egy japán bolt gyárt ehhez az autóhoz matricákat. Ám mivel drága volt a szett és a postaköltség, és mivel továbbra is viszolygok az EU-n kívüli rendelésektől, ezért pár hétre jegeltem a dolgot. Aztán egyik nap jött a jó hír, hogy újra kapható a Spotmodelnél a kívánt matrica. Villámgyorsan meg is rendeltem, és pár napon belül már neki is állhattam a matricázásnak.
Mivel ez egy több szempontból is különleges autó, nagy volt rajtam a nyomás, hogy jól csináljam meg. Tudtam, hogy egy Williams FW16-os matricázása akkor is nagyon nehéz feladat, ha nem kell a fölösleges matricákat leszedni az autóról. Sok felirat és logó megy fel az autóra, sok olyan helyre, ahova nehéz beilleszteni őket. Az első jó tanácsom ezzel a modellel kapcsolatban, hogy az oldaldobozra való Rothmans matricát hagyjátok utoljára. Leginkább azért, mert egyes helyeken, mint a hátsószárny matricázásánál itt tudjátok a legjobban megfogni és forgatni az autót. Sokan talpazatra szerelik a modellautókat amikor matricáznak, és nekem is volt olyan Spark autóm, amit nem vettem le a talpazatáról és úgy csináltam meg, de mivel nehezen hozzáférhető helyekre is fel kell tenni a feliratokat, így én ezt ebben az esetben nem javasolnám.
Elölről haladtam hátrafelé, és azt hittem, hogy az első komolyabb nehézség az lesz, amikor a pilótafülke előtti kis logókat fel kell majd tennem. Kiderült azonban, hogy ennek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Bár nem kifejezetten a Minichamps-hez készült ez a szett, de nagyon jól odapasszolt, ahova kellett. Ez nagy megkönnyebbülés volt. Viszont ahogy a motorborítás felé haladtam, láttam, hogy lesznek itt még nehézségek. A kocsi bal oldalán van egy kamera, ami a Rothmans felirat "R" betűjébe rondít bele. Természetesen a matrica nem volt ehhez előkészítve, így nekem kellett méretre vágnom az "R" betűt, ami nem sikerült a legjobban. Miért nem kínlódtam vele tovább? Mert ilyen pár milliméteres darabokat kellett volna a feláztatás után lenyesni, ami igencsak nehéz feladat. Ha túlságosan belevágok, akkor meg rosszul fog kinézni a felirat, így inkább megelégedtem azzal, ahogy sikerült.
A következő igazán nagy nehézség a hátsó szárny volt. Bár a felirat vízszintesen ketté volt vágva, aminek örültem, de jó lett volna, ha függőlegesen is el lett volna vágva. A hátsó szárny közepén van egy függőleges lapka. Rá is lehetne simítani a matricát, de akkor az alsó és felső része valószínű kicsit elcsúszna egymástól. Így elővettem a vonalzót és a felénél kettévágtam a matricát. Így sem lett tökéletes az eredmény, mert egy pici fehér rész a lapkán így is kimaradt. Ezt a fél milliméteres fehér foltot filctollal színeztem be, mert zavart, hogy ott van. A hátsó szárny hátsó része csak azért volt problémás, mert nehéz volt hozzáférnem. Mindig nehéz oda szépen felcsúsztatni a matricákat, főleg akkor, ha ilyen nagyon pici feliratokat kell felhelyezni a kicsi terelőlapkákra. Nagyszerű termékelhelyezés, mondhatom, nem spóroltak a hellyel!
Végezetül az oldaldobozokra is felkerült a matrica, és büszkén mutogattam körbe a „belső körnek” blog premier előtt, hogy mit alkottam, ám ekkor jött a hidegzuhany. Tibi megjegyezte, hogy az oldaldobozra való matricákat függőlegesen középre raktam fel, pedig azoknak picit fentebb kéne lenniük. Nem hittem a szememnek! Pedig higgyétek el, hogy most is rengeteg fénykép be volt készítve az autóról, és mégis sikerült benéznem. Nem mondom, kissé felforrt az agyvizem, hogy lehettem ennyire ostoba? Megpróbáltam még feloldani a matricát és kicsit megigazítani, de ekkor már késő volt. Akár ítéletnapig is áztathatnám, akkor sem fog lejönni. Ami valahol jó hír, mert legalább tudom, hogy a matrica jó minőségű. Amúgy megnéztem, és az FW16-osoknál sincs teljesen középen a fehér Rothmans felirat, mint ahogy fel lettek matricázva, így megnyugodtam, hogy nem csak én, de még Pista is benézte annak idején ezt a részletet. Szóval egyik Williams-em sem teljesen autentikus, de… És bár nem magamat akarom mentegetni, de amikor a gyári matricázásokban vétenek ennél nagyobb hibákat, akkor talán ennyi még belefér. Viszont emiatt is nem szívesen vállalok matricázásokat másnak, mert egy ilyen hiba után simán mondhatná a megrendelő, hogy ezt ő így nem fogadja el, és teljesen jogos lenne.
Szóval maradt bennem egy kis keserű szájíz, hogy nem sikerült a legtökéletesebben ez a matricázás, de mégiscsak kihúzhattam egy újabb komoly tételt a bakancslistámról. Számomra már csak akkor lehetne értékesebb, ha maga Nigel Mansell írná alá a doboz plexijét, de ezt nem igazán tudom, hogyan lehetne kivitelezni. A matricázásra visszatérve, végszóként még annyit mondanék, hogy ha nehézségi szintet nézzük, akkor ezt az autót csak tapasztalt haladóknak ajánlom.
