Ez a történet egy kicsit kilóg a matricázós sorból, mivel itt kellett mást is csinálni, de átalakításnak mégsem mondhatnám, inkább helyrehozatalnak. Sajnos néha megesik, hogy a modellautó nem úgy érkezik meg, ahogy szerettük volna. A csomagküldő szolgálat óvatlansága vagy az eladó trehánysága miatt nem egy kisautóm érkezett már meg sérülten. Viszont az összes eddigi esethez képest ez túlszárnyalt mindent. Amikor kicsomagoltam a versenyautó szó szerint darabokban volt, mindenhol alkatrészek hevertek bennem pedig meghűlt a vér. Ahelyett, hogy megíveltük volna a kukába, inkább elhatároztuk apámmal, hogy helyreállítjuk a kocsit kerül, amibe kerül és milyen jól tettük!

A citromsárga Lotus 100T az 1988-as szezonban rótta a köröket és büszkén viselte az egyes rajtszámot, mivel Piquet az előző évben világbajnok lett a Williams-el. Viszont hiába a Honda motor és a regnáló világbajnok, ebben az évben főleg a McLaren dominanciája miatt esélye sem volt beleszólni sem Piquet-nek, sem a Lotusnak a bajnoki cím sorsába. Ennek ellenére három harmadik helyezés és négy pontszerző hely így is összejött a brazilnak. Mondjuk ez mind a pilótának, mind a csapatnak csalódást keltő lehetett az előző évhez képest, de biztos kiegyeztek volna hosszútávon ezzel is, ha tudják, hogy milyen sors vár rájuk a közeljövőben.

Érdekesség: A Williams hadilábon állt az egyes rajtszámmal, mert három egyéni világbajnoki cím után sem az angol istálló versenygépére került az egyes rajtszám. Mansell 1992 után elhagyta a száguldó cirkuszt és átpártolt az Indycar sorozatba, Prost 1993-as bajnoki címe után visszavonult, míg Damon Hill 1996 után átigazolt az Arrows istállóhoz. A Williams-es autón majd csak Villeneuve révén 1998-ban tűnt fel újra az egyes rajtszám - és ezidáig utoljára.

Nelson Piquet 1988-as autója több gyártó által is megtalálható a piacon. Főleg ONYX gyártmányúak, de az Altaya és a Spark és a Kyosho-Minichamps is kiadta. Az elsővel az a bajom, hogy nem valami minőségi, az Altaya-ban nincs pilóta (nem beszélve, hogy amikor kerestem, akkor ez a gyártó még nem adta ki) a Spark és a Minichamps pedig elképesztően drága. Igazából, mint sok más modellnél középút itt sem nagyon van. Sokáig nyitott szemmel böngésztem a piacon és egy nap rám mosolygott a szerencse, kiszúrtam egy Minichamps-Kyosho kiadású autót, ami fix áron 7 ezer forint volt plusz a postaköltség. Nem kellett sokat gondolkodnom azonnal lecsaptam a lehetőségre. Bár a hong-kongi rendeléstől kicsit ódzkodtam, de akkoriban nem zavart annyira az Európán kívüli rendelés, mivel nem olyan értékben vettem, hogy a VÁM-on fennakadjon.

Telt, múlt az idő és végre megérkezett a várva várt csomag. Ahogy kézbe vettem egyből elfogott egy rossz érzés. Csörgött a doboz, és azt már az irokéz indiánok is megmondták, hogy az nem jó jel. Félve kibontottam a pakkot és be is igazolódott a félelmem. A kocsi darabokban volt és nem is kell mondanom szörnyű látvány volt. A kárfelmérés során kiderült, hogy az eladó nem csavarozta le a talpához a modellt… Szóval Hong Kongtól egészen Debrecenig végig rázkódott a kis plexi dobozában az autó és ezért tört ripityára. Miután lehiggadtam írtam az eladónak és elküldtem a kicsomagolás felvételét – erről majd egy másik cikkben bővebben. Szerencsére nem kötekedett, elnézést kért és visszautalta a kocsi teljes árát. Végül is így nem veszítettem semmit rajta, de azért én jobban örültem volna egy épp autónak, mert ki tudja, hogy ezt a típust mikor fogják legközelebb ilyen kedvező áron újra meghirdetni. Apámmal kielemeztük a helyzetet és úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk szarból várat építeni, azaz helyrehozni a kocsit, ha lehetséges.

Először is lerendeltem a Spotmodeltől a matricákat. Vicces, mert vannak olyan modellező/makettező ismerőseim, akik matricázás előtt szétszedik az autót. Nekem most nem kellett hiszen darabokban volt, de be kell látnom, hogy a matricák eltávolítása jóval egyszerűbb volt így. Ahol nem kopott le a sok ütődéstől a matrica onnan körömlakklemosóval szedtem le. Nem volt nehéz dolgom csak arra kellett figyelnem, hogy ne vigyem túlzásba a szer használatát, mert belemar a festékbe és kifakítja a kocsi citromsárga színét. Az összeragasztást viszont abszolút nem én csináltam, az apám érdeme, én csak elmutogattam neki, hogy mit hova kéne visszatenni. Természetesen nem lett minden olyan, mint gyári állapotában, de hát ilyen sérülések után az is csoda, hogy egyáltalán újra egy darabban van. Például a hátsótengely elferdült, a gumik többé már nem forogtak, de még így is olcsón megúsztuk. Én mindenesetre nagyon elégedett vagyok apám ragasztásával, szerintem nagyon jól megcsinálta. Mivel a kocsi egy-két apróbb elemet leszámítva egyben volt, jöhetett az új matricák felhelyezése.

Mivel néhány gumin lekopott a Goodyear felirat, ezért azokat is pótolnom kellett. Ekkor matricáztam először gumikat. Mivel másabb, mint magára a kasztnira feltenni egy feliratot? Talán az, hogy itt én mindenképpen használok matricalágyítót, mikor felteszem az abroncsra a feliratot, majd később utána még lekenem feszítővel is. Ha ezeket a lépéseket kihagyjuk, akkor a matrica nem tapad rá rendesen a gumira és az átlátszó rész beszürkül. Lehet nem túl feltűnően, de bizonyos megvilágítás mellett elég zavaró tud lenni, ezért mindkét szer használatát ilyen esetben erősen ajánlom. Miután végeztem a gumikkal, hozzáláthattam a kocsinak. Azt kell mondanom, hogy a Lotus 100T matricázási szempontból, igazán egyszerű eset. Az egyetlen nehezebb rész a hátsószárny, mert ott van egy fém lapka, ami a hátsószárny közepén van. Mondhatni ismét szerencse volt, hogy a kocsi darabokra hullott, mert nem kellett leszednem a matricázáshoz és mellékesen segített bepozícionálni a feliratot. Ha rajta maradt volna, akkor nem szívesen szedtem volna le, ha így teszek, akkor biztos, hogy kegyetlenül megszívtam volna és legalább ketté kellett volna vágnom a feliratot és valahogy a helyére játszanom. A többi Camel feliratnál már csak arra kellett figyelnem, hogy minden vízszintesbe kerüljön, az orron lévő matrica pedig középre essen a többi felirathoz képest. Egész egyszerű volt, még magam is meglepődtem.

A végeredmény ha nem is tökéletes, de azért elég impozáns lett. Ha belegondolok, hogy milyen állapotban volt, és hogy visszakaptam a vételárat és csak a matricákra kellett költenem – valószínűleg amúgy is el láttam volna dohányreklámokkal - akkor teljesen jól jöttem ki a dologból. Persze meg kellett dolgoznunk érte, de abszolút megérte. Szóval ez egy tanulságos történet volt arról, hogy néha az egészen rossz helyzetekből is mit ki lehet hozni.