Adott volt egy Solido márkájú MP4/2B-s McLaren és egy 91-es ONYX-os Ferrari, amit bagó pénzért vettem és most is bármikor hozzá lehet jutni pár ezer forintért. Szerencsére Alain Prostnak a sisak mintázata nem sokat változott a pályafutása alatt, így kompatibilis volt a McLarenbe és a figura színe is stimmelt. Szóval beáldoztam az ONYX-os Ferrarit, hogy az 1985-ös McLaren teljes pompájában tündököljön.
A McLaren MP4/2 egy igazán sikeres konstrukció volt. 3 évig volt szolgálatban és ezalatt 3 egyéni és 2 konstruktőri bajnoki címet hozott a konyhára. A Professzor a B-s variánssal szerezte meg első világbajnoki címét. A brit istálló gépét a TAG-Porsche TTE PO1 1,5 l V6 turbómotor hajtotta meg, 5 győzelemhez és további 6 dobogós helyezéshez segítette Prostot az 1985-ös szezonban.
Mit kell tudni a Solidos modellről? Maga a modell igazán minőségi kialakítású és nincs is rossz árban, de van egy hibája mégpedig az, hogy nincs benne pilóta. Talán még a gumiabroncsok, amik kicsit érdekesen lettek kialakítva, de tényleg egy rossz szavam sem lehet a gyártó modelljreire. Gondolkoztam rajta, hogy egy Minichampses darabot be kéne cserkészni, de egyszerűen horror áron vannak (15 ezertől – de már az is ritkaság – a csillagos ég a határ), így inkább alternatívák után néztem. Így született meg azaz ötlet, hogy két kocsiból csinálok egyet.
Először a donorautóval kezdtem. A Ferrariból kiszedni a pilótát finoman szólva nem volt egyszerű feladat. Le kellett törnöm a kormányt és a kocsi talpán lévő kis pöcököt is meg kellett faragnom szikével, hogy ki tudjam erőszakolni az autóból a figurát. Sajnos ezek az ONYX-os autók nem csavarozva, hanem szegecselve vannak, így a szétbontásuk is elég nehéz.
Ezután szétszedtem a McLarent, ami szintén nem volt egyszerű, de miután a tetejét és az alját lebontottam láttam, hogy nagyon „módosítás barátra” tervezték a kocsit. A kormányt fel lehetett hajtani, így sok segítséget nyújtott, hogy belefaragjam a pilótát az ülésbe. A biztonsági övet elvágtam, majd később gyurmaragasztó segítségével a pilótához rögzítettem. Ez sajnos nem tartott sokáig, mert elengedte az övet és a mai napig nem javítottam ki – mondjuk nem is igazán látszik – szerintem majd a pillanatragasztó lesz a befutó, de ez már tényleg apróság.
Talán a rutin, talán a modell volt egyszerűbb, de most nem kellett annyira szétfaragnom a pilótát, mint a FW14B-s Williamsnél, hogy beleférjen. Pár üléspróba és egy kevés faragás után olyan jól belepasszolt, hogy le sem kellett rögzítenem a figurát a székhez. Ezután összeraktam a kocsit és ez a része le is volt tudva.
Ezután jött a matricázás, mert úgy voltam vele, hogy ha lúd, akkor legyen kövér. Csak a kocsi oldaláról kellett leszednem a vonalkódos matricákat, ennyiben legalább könnyű dolgom volt. Szerencsém volt azzal is, hogy akkoriban olyan sok McLarent láttam el Marlboro matricával, hogy a maradékokból simán fel tudtam matricázni ezt a modellt, ezzel is némi pénzt megspórolva magamnak. Nehéz rész itt szerencsére nem igazán volt, talán ez volt a legkönnyebb matricázás, amit valaha is csináltam.
Szóval ilyen lett a végeredmény. Nem egy Minichamps, de nekem bőven megteszi. Ha Prost-os autóhoz kerestek donort, akkor erősen ajánlom a 91-es ONYX kiadást, mert az a legjobb választás ár-érték arányban. Sajnos itt is főleg az anyagiak vettek rá arra, hogy átalakítsak egy autót, de legalább egy újabb különlegességgel bővült a gyűjteményem.
