Régóta szerettem volna megkaparintani Mansell 1992-es Williams-ét, de ez nem olyan egyszerű feladat, mert az igényeim és a kínálat köszönőviszonyban sincs egymással. Sajnos modellautó téren eléggé sznob vagyok, mert fontos számomra, hogy legyen pilóta a kocsiban és legyenek visszapillantó tükrei is. Szóval mit tehet az ember, ha szeretne egy általam felvázolt minőségű FW14B-s Williams-et? Csinál magának egyet.
A Williams FW14B az angol csapat és a sportág történetének egyik legsikeresebb konstrukciója volt. Az 1991-es modell továbbfejlesztett verziója tönkre verte a mezőnyt az 1992-es szezonban. Nigel Mansell az évad első öt versenyét zsinórban megnyerte, majd további 4 győzelmet és három második helyet szerzett, amivel magabiztos fölénnyel szerezte meg a világbajnoki címet, amit nem mellesleg a Hungaroringen biztosított be.
Egy korábbi bejegyzésemben elmeséltem, hogyan alakítottam át egy SF15-T-s Ferrarit, hogy pilótás legyen, de igazából nem az volt az első átalakításom, hanem ez. Mint említettem olyan kocsi jelenleg nem nagyon van a piacon, ami kielégítené az igényeimet. Van a nem túl minőségi pilótás, de visszapillantó tükör nélküli ONYX-os kiadás – nekem volt egy ilyenem gyűjtögetős karrierem hajnaláról, de nem voltam elájulva tőle. Esetleg ott van még a korai kiadású, kevésbé igényes Minichamps FW14B, ami nem olcsó, de cserébe nincs visszapillantó tükör a kocsin. Vagy egészen mélyen a zsebébe nyúl az ember és kifizeti a minőségi Minichampses Williams bajnoki kiadást (92-es és 93-as Williams-et tartalmazza), cirka 35-50 ezer forintért. Közben kiderítettem, hogy van szimpla 92-es bajnoki kiadása is a gyártónak, de az sem olcsóbb, mint az előbbi. Vehetnék egy pilóta nélkülit, de az nem illik a gyűjteményembe. Talán most már értitek, hogy miért nem nyerte el egyik ötlet sem a tetszésemet. Ezért úgy gondoltam, hogy 19-re lapot húzok és megpróbálok valami olyat, amit eddig még sosem csináltam. Gondolkodtam rajta, hogy veszek egy összerakós Tameo modellt, de nem mertem belevágni, így inkább a „könnyebb” utat választottam.
Kezdésképp megvettem az Altaya kiadású FW14B-t, ami pilóta nélküli. Szerencsémre egyik magyarországi modellező ismerősömnek pont volt egy eladó darabja. Viszont egy kicsit így is zsákba macskás szitu volt számomra, mert erről a nemrégiben kiadott kollekcióról nem tudtam akkor még, hogy mennyire minőségi, de szerencsére kellemeset csalódtam. Könnyen szétszedhető, szép kialakítás, vannak tükrök és bár matricákban erősen hiányos, de igazából ezt a legkevesebb pótolni. Fogtam egy régi ONYX-os modellt és kiszedtem belőle a pilótát – nem volt könnyű maradjunk annyiban. Ezután szétszedtem az Altaya-s modellt, majd a kézi csiszolóval megformáztam a pilótabábut, hogy beleférjen a kocsiba. Nem is kell mondanom, hogy ez nem volt egyszerű történet. Csiszolás, próbálgatás, csiszolás, próbálgatás. A végén a bábu jó 70%-át biztos le kellett csiszolnom, de végül belefért a helyére. A figurát kétoldalú ragasztóval a székhez rögzítettem. Itt még nem használtam a gyurmaragsztós megoldást. Végül összeraktam a modellt és ezzel letudtam a munkának ezt a részét, jöhetett a matricázás.
A Spotmodeltől megrendeltem a matricaszetett, amivel a hiányzó reklámokat pótoltam. Mondjuk annyiban rácsesztem, hogy az orra való Camel matricák túl nagyok lettek, de végül egy kis ügyeskedéssel megoldottam. Vannak kifejezetten Altayas Williamshez készített matricák, de a Spotmodelben jobban bíztam, ez a számítás most nem teljesen jött be. A többi matrica felhelyezése már nem okozott különösebb gondot, talán még a biztonsági övvel szenvedtem meg egy kicsit.
Kicsit sárga, kicsit savanyú, de az enyém és nekem tetszik. Bár sok munka volt vele, de anyagilag jobban megérte és ez legalább nem csak egy „kész” modell, hanem az én kezem munkája is benne van.
