Volt már szó nehéz matricázásokról, de ha választanom kéne egyet, hogy melyik volt messze a legnehezebb, akkor egyértelműen erre a Williams-re voksolnék. Ebben a bejegyzésben szó lesz a modellről, hogyan és milyeneket lehet beszerezni és arról, hogy hogyan lehet felmatricázni ezt a versenyautót. Hosszú lesz, előre szólok.

A rossz emlékek ellenére (ennek az autónak a volánja mögött vesztette életét Ayrton Senna) az egyik kedvencem a Williams FW16-os. Az autó karcsú formája, a fő támogató miatt választott színösszeállítás és a 0-s rajtszám, amit Damon Hill viselt, számomra egy emlékezetes autó, amit mindig is a vitrinembe akartam tudni. Az FW16-os az 1994-re bevezetett szabályváltoztatások miatt már nem dominált úgy, mint elődje az FW15-ös, de így is megnyerték a konstruktőri világbajnoki címet. Az egyéni világbajnoki harcban Senna lett volna az egyértelmű bajnokaspiráns és Schumacher fő ellenfele, de a sajnálatos tragédia után Hill lépett a helyébe és nem is okozott csalódást, hiszen az utolsó versenyig harcban állt a világbajnoki címért, de végül alulmaradt. Az 1994-es Williams 7 győzelemhez és további 13 pódiumhoz segítette pilótáit.

Az FW16-os kicsit olyan, mint a McLaren MP4/4-es, hogy szinte mindenféle formátumba kiadták már. Tény, hogy a kocsi is sokféle átalakításon ment keresztül az 1994-es idény folyamán. A csendes óceániai nagydíjon sok más csapathoz hasonlóan, speciális hátsó szárnnyal futott, az imolai balesetet követően pedig némileg átdolgozták a kocsit és a német nagydíjtól már a B verzióval versenyeztek. Ráadásul ebben a szezonban négy pilóta is vezethette ezt a Williamst, nevezetesen Senna, Hill, Coulthard és Mansell. Brutális névsor annyi biztos. Végezetül említsük meg azt a változást is, amikor az egyik versenyen Hill 0-s rajtszáma helyett a Renault logót tették fel az autó orrára. Szóval ezek után nem csoda, hogy volt mit kiaknázniuk a gyártóknak és ők nem is voltak restek ezt kihasználni. Aki az összes FW16 variánst beakarja gyűjteni, az bizony elég kemény fába vágja a fejszéjét és elég sokféle autót kell megvásárolnia. Ezt az versenygépet kiadta az Altaya (Hill-t pilóta nélkül, Senna-t pilótával), az Onyx és a Minichamps is. Az Onyx-ok olcsók és nem is rosszak, de mivel egy nagyon elterjedt kiadásról van szó, ezért ha türelmesek vagyunk, akkor előbb-utóbb feltűnik a piacon és viszonylag olcsón hozzájuthatunk egy olcsóbb Minichamps kiadáshoz is. A német gyártó manapság újra elővette ezt a modellt és kiadták a sárga dobozos Ayrton Senna sorozatban és csak náluk jelent meg az FW16B. Igényes és szép modellek, de az is biztos, hogy elkérik az árát (kb.: 30 ezer forint kezdődnek).

Nekem az alap FW16-os modell van meg Hill-lel és Senna-val. Persze a végső cél az lesz, hogy meglegyen Coulthard és Mansell is, de nem ez szerepel most a prioritási lista élén. A régebbi Minichamps-es modelleknél arra nagyon oda kell figyelnünk, hogy milyen állapotban vannak az autók. Legtöbbször a matricák vannak már eléggé rossz állapotban, de tükörhiányos vagy ferde esetleg sérült hátsószárnyas autók is felbukkannak. Érdemes alaposan áttanulmányozni a képeket, mint ahogy azt tanácsoltam egy korábbi cikkemben.

Nos ennél a matricázásnál a saját bőrömön és pénztárcámon keresztül tanultam meg pár nagyon fontos leckét. Történt, hogy talán két évvel ezelőtt, az újév első napjaiban gondoltam egy nagyot és elővettem a Senna-s Williams-et, hogy na akkor most majd jól felmatricázom. Na most az FW16 minden csak nem átmatricázós barát. Rengeteg helyen van rajta olyan matrica, amiket el kell tüntetni, hogy felmehessenek a dohányreklámok. Ha emlékeztek még, amit írtam a matricázós kisokosban, hogy a matricáról eltüntetni a matricát az nem éppen egy egyszerű és vidám dolog. Nos, a kocsi a motorborításnál fehérre van festve, de a pilóta fülke előtti rész fehér matricával van ellátva és hát azon vannak olyan vonalkódok, amiket muszáj eltüntetni, mert a Rothmans logó nem takarja el. Szóval az első próbálkozásom matricáról eltüntetni a matricát totális kudarcba fulladt. Hiába próbáltam óvatos lenni, a körömlakklemosó belemart a matricába túlságosan is. Na, hogy akkor mennyire voltam ideges azt el nem tudom elmondani. Ennek örömére mielőtt kitaláltam volna, hogyan oldjam majd meg ezt a problémát úgy voltam vele, hogy inkább megcsinálok egy egyszerűbb részt és a már korábban megsérült Segafredo-s matricát próbáltam meg lecserélni egy sértetlenre. Viszont valahogy sikerült a festéket is felmarnom és a fentebbi matricákat is véletlenül megsértenem, ezért az agyvizem úgy felforrt, hogy akár egy Segafredo kávéhoz is tökéletes lett volna. Szóval még egyszer, hogy mindenki megértse, ha felhúztad magad egy matricázós munkálat közben, akkor inkább hagyd! Tedd félre, majd később folytatod. Nekem sikerült tovább rontanom a helyzetet. Nem akarom húzni a szót, a Senna-s kocsit elküldtem Pista modellező barátomhoz, hogy „mentse meg”, de sajnos rossz döntéseket hoztunk és végül donor autóként végezte. Helyette egy másikat felmatricázott nekem. Szóval azt nem én csináltam, de még mindig ott volt a Hill-es autó és úgy voltam vele, hogy csakazért is megcsinálom!

Első lépésben a szponzori matricákon kívül vegyünk egy fehér alap matrica lapot. Ha anélkül is megtudja valaki csinálni, akkor baromira ügyes, de szerintem nagyon ajánlott egy ilyen beszerzése. Haladjunk hátulról előre. A hátsószárnyról úgy le kell szedni az egészet, ahogy van. Teljesen értelmetlen a hátsószárny elülső és hátsó részén a kék rész leszedésével bohóckodni. Egy, nem fog menni, kettő egy csomó időt elpazarolsz vele, három az alsó lapka fehér lesz, szóval úgy is újra kell matricázni. Szóval szedjük le a műanyagig a matricát, aztán jöhet a méregetés és szabjunk ki egy akkora fehér részt a matricalapból, amivel letudjuk fedni a hátsószárny felső és alsó lapkáját. Akár ketté is lehet vágni és az alsó-felső részt külön feltenni, de nekem sikerült egybe rásimítanom és szerintem így jobban is néz ki, mintha lenne egy vékony csík a két matrica illesztésénél. Fontos még, hogy a matrica tovább nyúljon a hátsószárnyon és az aljára rá lehessen simítani. Ha kell, akkor használjunk matricalágyítót. Nekem olyan matricalapom van, ami szerencsére könnyen hajlik így ezzel nem volt gondom. Ezt a részt érdemes száradni hagyni legalább egy napig és csak utána hozzákezdeni a hátsó résznek.

A motorborításos rész, az egy érdekes eset. Sőt mondhatni, hogy maga a rémálom. Leszedni a vonalkódos matricát? Nem egyszerű dolog. Sok mindenben gondolkoztam, hogyan tudnám úgy leszedni, hogy ne sértsem meg a többi matricát. A fültisztító pálcika túl vastag ahhoz, hogy ilyen vékony csíkban leszedjem a mintát és akkoriban a tűvel felfeszegetős módszert még nem ismertem, ezért valahogy meg kellett oldanom a feladatot. A megoldás az lett, hogy kimaszkoltam a felső és alsó részt. A kérdés sokáig az volt, hogy mégis mivel?! Papír, fólia, alufólia?! Aztán rájöttem a megoldás szó szerint ott van az orrom előtt. Ugye ott vannak a matricalapok, amiken rajta vannak a matricák. Azok kiváló anyagnak bizonyultak arra, hogy ne áztassa át a körömlakklemosó. Az óvintézkedések ellenére közel sem lett tökéletes a matricák eltüntetése. Úgymond maszatos lett és vagy meghagyom így ilyen kék-fehér maszatosan vagy tovább ütöm a vasat, amivel megkockáztatom, hogy felmarom a festéket is. Végül egy nem túl elegáns megoldás mellett döntöttem, lefedtem ezt a részt fehér matricával. Akkor meg minek szedtem le a vonalkódokat? Sajnos muszáj volt, mert a fehér matrica alatt simán átlátszott volna a sötétkék minta. Szóval megint jött a méregetés, vagdosás, illesztgetés. A fehér réteg után megint várni kell egy napot, hogy felmehessenek a szponzori matricák. Közelről látszik a turpisság, messziről nem. A nagy Rothmans logó felhelyezése ezek után már gyerekjáték.

A pilótafülke előtti matricák eltüntetése megint nagy bajt okozott. Hiába próbáltam szuper óvatosan, az alatta lévő matricába így is belekapott a körömlakklemosó. Itt sem volt más választásom, minthogy fehér matricával pótoltam a sérült részeket és utána tettem rá a logókat. Az első szárny viszont megint felejtős, hogy könnyen meg lehetne úszni. Az egész részt le kell szedni úgy, ahogy van. Aztán ha szerencsésebb az ember, akkor a szponzori matricákkal együtt kap elsőszárnyra való fehér matricát is, ha nem akkor magának kell szabnia egyet. Mivel a gyárit elrontottam, ezért csinálhattam egyet magamnak. Hát mit ne mondjak, nem volt egyszerű kivitelezni. Egy elsőszárny alakú matricát lemérni, kivagdosni sokkal bonyolultabb, mint egy négyszögletű lapot vágni mondjuk egy hátsószárnyra. Sokadik próbálkozásra sikerült végül ez is.

Azt hiszem nem is kell tovább ragoznom a dolgokat, hogy milyen nehézségekbe került egy FW16-os teljes átmatricázása. Ezt az autót csak a nagyon profiknak ajánlom, de ha mégis úgy dönt valaki, hogy belevág, akkor kösse fel a gatyáját. Viszont azt kell mondanom, hogy teljesen megéri, nézzétek csak meg a képeket. Mennyivel pofásabban néznek ki ezek a modellek dohányreklámmal. A lényeg, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét, van miért küzdeni ennél az autónál.