Michael Schumacher az egyik kedvenc versenyzőm volt, így gyűjteményem kialakításánál az egyik fő célom az volt, hogy megszerezzem a német legenda összes Forma-1-es autóját. Ezt már egy jó ideje sikerült teljesítenem, de még csak most jutottam el oda, hogy írjak is róla. A folytatásban végig kalauzollak titeket a Vörös Báró Forma-1-es karrierjén és segítek nektek abban kiigazodni, hogy milyen autókkal versenyezett, és azok melyik gyártótól érhetőek el 1:43-as méretarányban. Készüljetek, hosszú lesz!

Az idei utolsó bejegyzésemmel jelentkezem, ami stílszerűen egy toyphotography képgaléria lesz. Az elmúlt időszakban kicsit aktívabb voltam vásárlások terén és megszereztem az első 2023-as Forma-1-es autómat. A főképet látva szerintem nem lesz nehéz kitalálni, hogy melyikről van szó. Ezen kívül is voltak érkezők, többek között egy olyan klasszikus szépséget is sikerült beszereznem, mint a legelső Le Mans győztes Chenard & Walcker. Idénre elbúcsúzok, szóval most megragadnám az alkalmat, hogy kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánjak minden kedves olvasómnak!

Nem rég írtam egy cikket arról, hogy miért jó 1:43-as modellautókat gyűjteni. Többek között felhoztam azt is érvként, hogy az 1:18-asokkal ellentétben ebben a méretarányban jóval nagyobb a választék. Elképesztő, hogy mennyi Forma-1-es autót adtak ki az évek során a gyártók. Ennek ellenére mégis akadnak fehér foltok még a közelmúltból is. Én most a teljesség igénye nélkül hoztam pár példát nektek, hogy per pillanat melyek azok az autók, amiket hiába is keresnétek, mert egyszerűen ilyen-olyan okból kifolyólag (eddig) sosem adtak ki.

A képgalériás sorozatom elérte a 15. részt. Bár az Instagramon az érdeklődés jelentősen csökkent, amit nem tudok mire vélni, de addig biztosan folytatom, amíg még van mit megmutatnom nektek. A nyilvántartásom szerint a gyűjteményemből még 81 darab F1-es autóról nincs ilyen képem, azaz még bőven van alapanyagom ahhoz, hogy pár ilyen képgalériás bejegyzéssel meglepjelek titeket. 

Kevesen látták még élőben a gyűjteményemet, de a laikusok nagy részének nem az volt az első reakciója, hogy: „jaj, de szuper!”, „vaú…!” vagy hogy „gratulálok!”, hanem az, hogy: „mennyit ér ez?”. Bár nem szeretem ezt a fajta megnyilvánulást, sem ezt a kérdést, de mégis elgondolkodtatott. Nyilván nem azért gyűjtök, hogy egy nap majd szép pénzért továbbadjak rajtuk, de mégis ott motoszkált a fejemben a kérdés, hogy vajon mennyit ér a gyűjteményem? De van még egy ennél is jobb kérdés. Érdemes-e modellautókra úgy tekinteni, mint befektetésre? Erről elmélkedek a továbbiakban.

Ismét összegyűlt jónéhány kép, így azt hiszem itt az ideje egy újabb képgalériás bejegyzésnek. Hogy mivel is készültem ezúttal? Nos, lássuk csak… Lesz itt Le Mans győztes Ferrari-tól kezdve (nem, nem a 2023-as autó), a klasszikus F1-eseken át, a modern Forma-1-es autókig bezárólag minden, ami szem-szájnak ingere. Sőt, ismét készítettem egy csoportfotót, ami mindig nagy kihívás, de a végeredmény mindig kárpótol a megpróbáltatásokért. Ha nem akarsz lemaradni a legfrissebb képekről, akkor javaslom, hogy kövess be Instagram-on is.

Az elmúlt évek világszintű negatív történései kihatottak az életünkre. A saját zsebünkön és bőrünkön érezzük meg, hogy egyre drágább lesz minden és mellette egyre kevesebbet ér a pénzünk. Ilyen esetben pedig mi az, amitől a legtöbb ember megvonja a pénzt? Természetesen a hobbijától. A következőkben kicsit taglalni fogom, hogy miért szívás 2023-ban modellautó gyűjtőnek lenni.

Amikor létrehoztam az Instagram fiókomat és elkezdtem megosztani a képeimet nem gondoltam volna, hogy valaha is elérem az 1000 feliratkozót. Márpedig ez a közelmúltban megtörtént, aminek nagyon örülök! Talán azért is érzem felemelőnek ezt a sikert, mert semmilyen elvárásom vagy kitűzött célom nem volt ezzel kapcsolatban. Csak megakartam osztani a műveimet, az pedig már csak hab a tortán, hogy egyre több embernek tetszik, amit csinálok. Az örömködés után pedig jöjjön a lényeg, a folytatásra kattintva ezúttal is megtekinthetitek a legfrissebb képeimet.

Egy korábbi bejegyzésemben már kifejtettem, hogy miért szerettem volna annyira megszerezni Alain Prost 1989-es McLaren-jét. Ezzel most nem is untatnálak titeket, ha szeretnétek vissza tudjátok olvasni azt a történetet. Röviden a lényeg az, hogy megelégelve azt, hogy évek óta tartó hajkurászás után sem sikerült megvennem ésszerű pénzügyi kereteken belül ezt az autót pilótásan, arra a döntésre sarkalt, hogy a saját kezembe vegyem az ügyet. Volt már néhány átalakításom, szóval nem volt új számomra ez a műfaj, de most egy minden eddiginél nehezebb kihívással kerültem szembe.

Először ez egy rövid gondolatmenetet volt, amit csak egy modellautós Facebook csoportba szántam, de aztán annyira hosszú lett a mondanivalóm, hogy jobbnak láttam, hogy ha egy egész bejegyzést szentelek neki a blogon. EU-n kívülről vásároltam és eléggé megjártam, most pedig elmesélném ennek a sztoriját, hogy min mentem keresztül és hogy nektek már ne kelljen ezt megtapasztalni.