Több, mint tizenkétéves tapasztalattal a hátam mögött most már megvannak a bejáratot helyek és kiépített kapcsolatok arra, ha modellautót szeretnék vásárolni. Erről írtam is egy bejegyzést, hogy melyek azok boltok, amelyeket nyugodt szívvel tudok ajánlani nektek is. Régebben azonban, még sokkal inkább kalandozó életet éltem. Jártam az Ebay és más adás-vétel oldalak felületeit modellautók után vadászva. Bár a legtöbbször sikeres volt a kaland, de megesett olyan is, amikor nem minden sült el a tervek szerint. A folytatásban a teljesség igénye nélkül megosztanék pár vicces, furcsa és tanulságos történetet, amik velem estek meg az évek során.

Eljött az idő, hogy újra egy toyphotography képgallériával jelentkezzek. Kattintsatok a folytatásra és csodáljátok meg a különböző korszakok F1-es és sportkocsi csodáit.

Hajsza a győzelemért a kedvenc Forma-1-es filmem. Nem mintha olyan sok értékelhető alkotás lenne ebben a témában, de rám nagy hatással volt Ron Howard filmje, amiben Niki Lauda és James Hunt párharcát dolgozták fel. A film megnézése után eltökélt szándékom volt, hogy megszerzem Lauda és Hunt 1976-os autóját 1:43-as méretarányban. Viszont ez koránt sem volt egy egyszerű feladat. Rengeteg ötletelés, modellautók hajkurászása, pilóta figura faragása és matricázás is volt a rögös úton, amíg célba értem. Az előző részben James Hunt autójáról sztoriztam, most pedig Niki Lauda Ferrarija lesz a terítéken.

A Hajsza a győzelemért a kedvenc Forma-1-es filmem. Nem mintha olyan sok értékelhető alkotás lenne ebben a témában, de rám nagy hatással volt Ron Howard filmje, amiben Niki Lauda és James Hunt párharcát dolgozták fel. Bár kétségtelen, hogy vannak benne történelmi pontatlanságok és csúsztatások, de szerintem nagyon hangulatos, magával ragadó és ami a legfontosabb, hogy engem közelebb hozott a 70-es évek Forma-1-éhez. A film megnézése után eltökélt szándékom volt, hogy megszerzem Lauda és Hunt 1976-os autóját 1:43-as méretarányban. Viszont ez koránt sem volt egy egyszerű feladat. Rengeteg ötletelés, modellautók hajkurászása, pilóta figura faragása és matricázás is volt a rögös úton, amíg célba értem. Ám, most örömmel jelenthettem be, hogy egy olyan párost sikerült összehoznom, ami csak keveseknek van meg a gyűjteményében. Mivel sikerült ismét borzalmasan hosszúra nyújtanom a beszámolómat, így jófejségből inkább két részre bontottam a történetet. Az első részben James Hunt McLarenjéről lesz szó.

Milyen egy átlagos matricázás menete? Megveszem a modellautót, ha nem jár hozzá matrica, akkor veszek hozzá egy szettet és több-kevesebb idő alatt felmatricázom az autót. Igazából nem túl érdekfeszítő folyamat egy külsős szemlélő számára, de ami ennek a Tyrrell-nek a történetét illeti az megér egy bejegyzést.

Bármilyen fura, de a legutóbbi képgalériás bejegyzésem óta egyetlen egy új fotót sem lőttem. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy kicsit megcsömörlöttem, mivel ha nem érzem a "bugit", akkor muszájból nem szívesen csinálom, mert az meglátszik a végeredményen is. A másik, hogy időm sem nagyon volt mostanság ezzel foglalkozni, de ha volt is, akkor inkább a stockfotózást részesítettem előnyben. Ennek eredményét ITT láthatjátok. Viszont még bőven volt és van is tartalékom, így ismét összegyűlt egy csokorra való toyphotography kép, amit a folytatásra kattintva megnézhettek.

Ezúttal nem egy, nem kettő, hanem rögtön három matricázásnak a történetét fogom megosztani veletek egyetlen egy bejegyzésben. Miért is? Mert úgy éreztem, hogy egyik munkálat sem volt olyan összetett, hogy külön bejegyzést szenteljek nekik. Így viszont több legyet is ütök egy csapásra. Meg is mutatom az autókat, mesélek is a matricázásról, így remélhetőleg mindenki jól jár.

Annak idején meginterjúvoltam Németh Laci gyűjtőkollégámat és azt terveztem, hogy ezt a sorozatot folytatni fogom, de aztán valahogy az egész a feledés homályába merült. Egészen mostanáig! Popovics Józseffel folytatom a sorozatot, aki szintén lenyűgöző gyűjteményt tudhat magáénak.

Legutóbb három és fél éve adtam helyzetjelentést arról, hogyan is áll a Forma-1-es modellautó gyűjteményem. Úgy éreztem, hogy eljött az ideje annak, hogy ismét megmutassam a kollekciómat, valamint beszámoljak a blogon történt változásokról és a tervezett bejegyzésekről.

Mikor megtudtam, hogy Bécsbe költözik a The Formula 1 Exhibition, nem is volt kérdéses számomra, hogy elmegyek-e rá. Valószínűleg ennél közelebb már nem lesz hozzánk, így kár lett volna elszalasztani a lehetőséget. A folytatásban tartok egy kis élménybeszámolót, néhány képpel megfűszerezve, de aki még nem volt és nem is szeretné megtudni, hogy mi vár majd rá, az inkább most ne kattintson a folytatásra.