Korábban már említettem, hogy nem nyugszok addig, amíg az összes Ferrari meg nem lesz pilótásan 1986-tól 2017-ig. Ennek a hadjáratnak a része volt az 1987-es Ferrari, aminél kissé kockáztattam, hiszen a jól bevált Altaya helyett inkább az Atlas kiadásával próbálkoztam meg. A mostani bejegyzésemben mesélek kicsit a gyártóról, az átalakításról és, hogy mit csináltam volna másképp.

Örömmel jelenthetem be nektek, hogy a blog a mai nappal komoly profilváltáson esik át. Igen jól látjátok, ezúttal egy buszról fogok írni nektek, egy igencsak kimerítő és hosszú történetet. Jobb ha megbarátkoztok a gondolattal, mert ezentúl csakis erről az egy buszról lesz szó. Már kérvényeztem is az oldal átnevezését és mellette a fő partneremmel a Pit Lane Modelshoppal is megszakítottam a kapcsolatot, hogy helyette a Bus Stop Modelshop-al tudjak együttműködni a jövőben. Körülbelül 200 ilyen buszom van és mindegyikről akarok egy-egy bejegyzést írni. Azért igyekszek kreatív lenni, nehogy ráunjatok a dologra. Az első alkalommal egy sci-fi történetet fogtok olvasni, amiben Béla egy olyan busz, ami mindig pontosan érkezik a megállóba.

Nem is tudom, hogy melyik volt nyögvenyelősebb... Elkészíteni ezt a bejegyzést vagy felmatricázni a Ferrari F2004-est. Nehéz megmondani, de szerintem utóbbi jobban érdekelhet titeket, szóval most arról fogok sztorizni. Annak idején, mint macska a forró kását úgy kerülgettem, hogy fel kelljen matricáznom a 2004-es Ferrarimat. Aztán végül csak rászántam magamat és sikerült is, de nem volt egy sétagalopp, az biztos, mert a Hot Wheels-es autók kialakítása kicsit sem könnyíti meg az ember dolgát. De nem is húzom tovább a szót, kattintsatok a tovább gombra és elmesélek mindent.

Elmaradt a mai bejegyzés, amiért elnézéseteket kérem. Az a helyzet, hogy ez a koronavírus járvány nekem is betett és úgy alakult, hogy per pillanat nincs publiklásra alkalmas bejegyzésem. Az egészségügyben dolgozok, ahol most kicsit nagy a hajtás és nem igazán volt időm és energiám a képekkel foglalkozni. Összecsapni meg nem akartam, meg amúgy is úgy vagyok vele, hogy ha csinálsz valamit, akkor csináld jól vagy sehogy. Azért nem jöttem teljesen üres kézzel. A képen a Prost GP szépségverseny győztesét láthatjátok és a továbbra kattintva a részletes végeredményt is megnézhetitek. Emellett pedig láthattok egy kis ízelítőt, hogy melyik kocsi lesz terítéken legközelebb, ha lesz időm a bloggal foglalkozni. Addig is kitartást mindenkinek! #maradjotthon

Az elmúlt egy évben szót ejtettem a legismertebb modellgyártókról, akik 1:43-as méretarányban adnak vagy adtak ki modellautókat, de a lista még így sem teljes. Nem esett szó még a mai bejegyzés főszereplőjéről, a Looksmart-ról, akik kizárólag a Ferrari csapat autóit adják ki. Igaz ők kakkuk tojások ebben a sorozatban, de miért is? A folytatásban kiderül.

Most egy igencsak rendhagyó bejegyzéssel szeretnék előrukkolni. Bár nem éppen ez a blogom fő profilja és már nem is éppen egy frissen megjelent filmről van szó, de úgy éreztem mégsem mehetek el szó nélkül Az aszfalt királyai mellett. A régi szép emlékek kedvéért most egy filmkritikát hozok el nektek.

Mindig nagy öröm, amikor sikerül kigyűjtenem valamiből egy sort. Persze ez azon is múlik, hogy miről is van szó. Például sokkal nehezebb a Ferrari összes F1-es autóját összegyűjteni, mint a Super Aguri-kat. Az előbbi csapat már 1950 óta ott van a rajtrácson, utóbbi istálló pedig futott összesen három évet a királykategóriában. Legyen csapatról vagy pilótáról szó, ha kigyűlik egy sor az mindig elégedettséggel tölt el. Írtam már korábban a Senna sorról, de most nem egy pilóta lesz a középpontban, hanem egy csapat autói. A mai bejegyzés főszereplője pedig nem más, mint a négyszeres világbajnok Alain Prost alakulata, ami 1997 és 2001 között képviseltette magát a Forma 1-ben. Mesélek ezekről az autókról, és arról, hogy honnan és körülbelül mennyiért lehet őket beszerezni.

Mivel nem készítek olyan sűrűn matricázásokat és átalakításokat, hogy hetente tudjak írni róluk, ezért néha visszakanyaradok egy-egy régebbi munkámhoz, mint most a McLaren MP4/10-es esetében is. Az 1995-ös McLarent, amúgy sem egyszerű beszerezni, főleg ha még azt is szeretnék, hogy Nigel Mansell legyen a pilóta. Viszont, nekem összejött és ha már sikerült, akkor nem álltam meg itt, hanem fel is matricáztam.

Úgy alakult, hogy két Ferrari F10-esem lett és mivel mindkettő egyforma, ezért arra gondoltam, hogy az egyiket megcsinálom a török nagydíjon szerepelt, a Ferrari 800.-ik nagydíjára készült matricázásával. Sokszor azonban a legegyszerűbb munkából lesznek a legnagyobb megpróbáltatások.

Elérkeztünk sorozatom negyedik részéhez, amiben Ayrton Senna modellautóit veszem szemügyre. Mesélek arról, hogy honnan és melyik gyártótól lehet beszerezni őket, valamint némi háttértörténettel is szolgálok nektek a sajátjaimról. A mostani bejegyzésben górcső alá vesszük a brazil pilóta 1989-es és 1990-es McLaren-jét, amikkel ádáz csatát vívott a VB címért nagy riválisával Prost-al.