Honnan jött az ötlet, hogy szerezzek magamnak egy Zakspeed-et?  Nem egy ismert csapatról van szó, és nem is láthattam őket élőben versenyezni. A történet röviden az, hogy gyerekkoromban gyűjtöttem az F1-es pannini matricákat és ott találkoztam először a Zakspeed autójával, ami nagyon megtetszett. Olyannyira, hogy felnőtt koromban sem felejtettem el, hogy volt egy különleges piros-fehér autó, amin West feliratok voltak. Amikor elkezdtem modelleket gyűjteni, már akkor eltökéltem, hogy egyszer beszerezzem valamelyik autójukat, de sokáig senki nem adott ki Zakspeed-es Forma-1-es versenyautót. Aztán megjelent a Spark, a kis csapatok Robin Hood-jaként, akik ezt a csapatot is felemelték.

Végre eljött a pillanat, amit már a sorozat indítása óta szerettem volna tető alá hozni. A két legismertebb és közkedveltebb 1:43-as pilótás modelleket gyártó cég autóit végre egymás mellé tehetem és összehasonlíthatom őket. Ez a bejegyzés leginkább azért váratott magára ilyen sokáig, mert nem voltak olyan autóim, amikkel ez megtehettem volna. Aztán az is fontos volt, hogy ne egy régi Minichamps-et hasonlítsak össze egy mostani Spark-al, mert az szintén nem lett volna fair az előbbivel szemben. Végül úgy alakult, hogy az alanyok a 2012-es Mercedes-ek lettek.

A 2000-es évek közepén, már egyre ritkábban lehetett dohányreklámokkal futó versenyautókat látni a tiltások miatt, de azt kell mondanom, hogy ez az autó mégis csak akkor az igazi, ha Marlboro feliratok vannak rajta. Miután egyre több Ferrari-mat láttam el dohányreklámos matricákkal, nem volt kérdés, hogy a 2006-os is előbb-utóbb sorra kerül. Az egyetlen ok, hogy halogattam sokáig a dolgot, hogy ez számomra az egyik legszebb Ferrari és mindenképp tapasztalatot akartam gyűjteni mielőtt belevágok, hogy nehogy elrontsam. Örömmel mondhatom, hogy nem baltáztam el a dolgot, de erről ti is tanúbizonyságot tehettek a továbbra kattintva.

Azt hiszem eljött az idő, hogy megörökítsem azt, hogyan áll jelenleg a gyűjteményem, hiszen a blog indulása óta alaposan megnőtt az állomány. Amúgy elég nehéz az autóimról képet készíteni, mert szinte folyamatosan változik a létszám. Most viszont vettem végre a fáradtságot és lefotóztam, az immár 225 darabot számláló 1:43-as (főleg) Forma-1-es autókból álló kollekciót, amit a továbbra kattintva megnézhettek. 

Akárhogy is nézem Rothmans-es Williams-et felmatricázni még mindig egy katasztrófával ér fel. Hiába a sok gyakorlás és, hogy már korábban is matricáztam ehhez hasonló kocsikat, ezek a munkák mindig megizzasztanak engem. Ezúttal annyi szerencsém volt, hogy kettő is kéznél volt, így amikor az egyiket megcsináltam, akkor kitapasztaltam a dolgokat és a másikat már valamennyivel könnyebb volt elkészíteni.

Remélem nem csömörlött meg még senki a sok Ferrari-s sztoritól, mert van még jó néhány a tarsolyomban. Mai bejegyzésem főszereplője is egy piros olasz autó lesz 1983-ból. Bár korábban taglaltam, hogy nem nagyon tervezek 80-as évek közepétől visszafele haladni, de a kedvenc csapatommal azt hiszem kivételt teszek.

Sosem hittem volna, hogy valaha is felfogok matricázni egy Lotus 98T-t. Ez rajta volt a rémálom matricázásaim top listáján és nálam ügyesebb szakembereknek is beletört már a foga. Hogy végül miért is döntöttem úgy, hogy megpróbálkozok vele? Az Altaya/Eaglemoss dobott nekem mentőövet, amikor is megjelent Senna 1986-os pilótás Lotusa matricázásra előkészítve. Ez így azért sokat segített a dolgon, de még így sem volt egy egyszerű menet.

Mivel a Ferrari-s cikkem után úgy láttam, hogy utcahossznyi előnnyel vezet az F2007-es, ezért nem volt kérdés, hogy melyik Ferrari-s matricázós sztorimat vegyem előrébb. Egy pilótás 2007-es Ferrari modellt beszerezni amúgy sem egyszerű dolog, mert ahhoz képest, hogy mennyire közkedvelt autóról van szó, a modellgyártók vagy nem foglalkoztak vele eléggé, vagy nem volt licenszük hozzá. Ha egyáltalán sikerül pilótás kisautót beszerezni, akkor a modell felmatricázása már csak hab a tortán.

Az egyik dolog a sok közül, amit a fejembe vettem, hogy Michael Schumacher autóit is kigyűjtöm. 2020 közepe felé érve már egész jól áll a vállalkozásom, de még van néhány autó hátra. Ennek a projektnek volt az egyik állomása az 1993-as Benetton, ami egy újabb kiadású Minichamps modellként érkezett hozzám, amihez mellékeltek szponzori matricákat is. Elvileg pofonegyszerű a történet, de annyira mégsem. A folytatásban szót ejtek arról mire érdemes vigyázni és pár gondolat arról, hogy a gyártók manapság matricákat mellékelnek a modelljükhöz, de nem mindent gondolnak át.

Vannak olyan projektek, amiket van, hogy egy nap alatt letudok. Ezek általában olyanok, hogy szimplán csak fel kell matricázni az autót. Azonban vannak olyan esetek is, amikor a munkafolyamat napokig, sőt hetekig is elhúzódhat. Nem beszélve arról, hogy ha beleszámolom a beszerzést is, akkor inkább már évekről beszélhetünk. Ilyen volt a Ferrari F1/86-os esete is, ami minden téren nagy kihívás elé állított, de ha kiálljuk az összes próbát, akkor egy igazi kincshez jutunk, mint ez.