Kedves olvasók! Az a helyzet, hogy mostanság se időm, se kedvem nem volt írni így úgy voltam vele, hogy csak azért nem csapok össze egy irományt, hogy legyen mit kitenni a blogra. Ezt az egészet csak hobbiból csinálom, szóval nem akarok kényszerből írni, mert az biztos, hogy a minőség rovására menne. Az elmúlt időben kicsit megcsömörlöttem, emiatt úgy döntöttem, hogy a heti egy bejegyzés helyett kicsit ritkábban fogok új írásokkal jelentkezni. Aggódni viszont nem kell, még nem tervezem, hogy abbahagyom, mivel van még jó pár ötlet a tarsolyomban, amit mindenképp szeretnék megvalósítani.  Ez a mostani, amolyan "több, mint a semmi" bejegyzés lesz. Mutatok pár képet két friss szerzeményemről, az 1986-os és 1994-es Ligier-ről.

Niki Lauda sokaknak a kedvence és a mai napig nagy népszerűségnek örvend. Ő a Forma-1 egyik legendája ez nem is vitás. Lehet emiatt is, de nem olcsó olyan modellhez hozzájutni, amiben ő a pilóta. Igen, ezt érdemes kiemelni, mert a pilóta nélküli kisautókat valamennyivel jutányosabb áron lehet megvásárolni. 9 év után végre rászántam magam és bár eléggé a zsebembe kellett nyúlnom, de végre megszereztem az első Lauda-s autómat. Ha pedig már megszereztem, akkor természetesen fel is matricáztam.

Brumm… Régen, ha meghallottam ezt a szót, akkor a medve jutott eszembe és nem egy modellautógyártó. Aztán belecsöppentem az 1:43-as méretarányú Forma-1-es autók gyűjtésének világába és mint Ferrari szurkoló megkerülhetetlenné vált számomra egy idő után ez az olasz manufaktúra. A következőkben megpróbálok minden érdemleges információt elmesélni a Brumm modellautóiról.

Honnan jött az ötlet, hogy szerezzek magamnak egy Zakspeed-et?  Nem egy ismert csapatról van szó, és nem is láthattam őket élőben versenyezni. A történet röviden az, hogy gyerekkoromban gyűjtöttem az F1-es pannini matricákat és ott találkoztam először a Zakspeed autójával, ami nagyon megtetszett. Olyannyira, hogy felnőtt koromban sem felejtettem el, hogy volt egy különleges piros-fehér autó, amin West feliratok voltak. Amikor elkezdtem modelleket gyűjteni, már akkor eltökéltem, hogy egyszer beszerezzem valamelyik autójukat, de sokáig senki nem adott ki Zakspeed-es Forma-1-es versenyautót. Aztán megjelent a Spark, a kis csapatok Robin Hood-jaként, akik ezt a csapatot is felemelték.

Végre eljött a pillanat, amit már a sorozat indítása óta szerettem volna tető alá hozni. A két legismertebb és közkedveltebb 1:43-as pilótás modelleket gyártó cég autóit végre egymás mellé tehetem és összehasonlíthatom őket. Ez a bejegyzés leginkább azért váratott magára ilyen sokáig, mert nem voltak olyan autóim, amikkel ez megtehettem volna. Aztán az is fontos volt, hogy ne egy régi Minichamps-et hasonlítsak össze egy mostani Spark-al, mert az szintén nem lett volna fair az előbbivel szemben. Végül úgy alakult, hogy az alanyok a 2012-es Mercedes-ek lettek.

A 2000-es évek közepén, már egyre ritkábban lehetett dohányreklámokkal futó versenyautókat látni a tiltások miatt, de azt kell mondanom, hogy ez az autó mégis csak akkor az igazi, ha Marlboro feliratok vannak rajta. Miután egyre több Ferrari-mat láttam el dohányreklámos matricákkal, nem volt kérdés, hogy a 2006-os is előbb-utóbb sorra kerül. Az egyetlen ok, hogy halogattam sokáig a dolgot, hogy ez számomra az egyik legszebb Ferrari és mindenképp tapasztalatot akartam gyűjteni mielőtt belevágok, hogy nehogy elrontsam. Örömmel mondhatom, hogy nem baltáztam el a dolgot, de erről ti is tanúbizonyságot tehettek a továbbra kattintva.

Azt hiszem eljött az idő, hogy megörökítsem azt, hogyan áll jelenleg a gyűjteményem, hiszen a blog indulása óta alaposan megnőtt az állomány. Amúgy elég nehéz az autóimról képet készíteni, mert szinte folyamatosan változik a létszám. Most viszont vettem végre a fáradtságot és lefotóztam, az immár 225 darabot számláló 1:43-as (főleg) Forma-1-es autókból álló kollekciót, amit a továbbra kattintva megnézhettek. 

Akárhogy is nézem Rothmans-es Williams-et felmatricázni még mindig egy katasztrófával ér fel. Hiába a sok gyakorlás és, hogy már korábban is matricáztam ehhez hasonló kocsikat, ezek a munkák mindig megizzasztanak engem. Ezúttal annyi szerencsém volt, hogy kettő is kéznél volt, így amikor az egyiket megcsináltam, akkor kitapasztaltam a dolgokat és a másikat már valamennyivel könnyebb volt elkészíteni.

Remélem nem csömörlött meg még senki a sok Ferrari-s sztoritól, mert van még jó néhány a tarsolyomban. Mai bejegyzésem főszereplője is egy piros olasz autó lesz 1983-ból. Bár korábban taglaltam, hogy nem nagyon tervezek 80-as évek közepétől visszafele haladni, de a kedvenc csapatommal azt hiszem kivételt teszek.

Sosem hittem volna, hogy valaha is felfogok matricázni egy Lotus 98T-t. Ez rajta volt a rémálom matricázásaim top listáján és nálam ügyesebb szakembereknek is beletört már a foga. Hogy végül miért is döntöttem úgy, hogy megpróbálkozok vele? Az Altaya/Eaglemoss dobott nekem mentőövet, amikor is megjelent Senna 1986-os pilótás Lotusa matricázásra előkészítve. Ez így azért sokat segített a dolgon, de még így sem volt egy egyszerű menet.