Az elmúlt egy évben szót ejtettem a legismertebb modellgyártókról, akik 1:43-as méretarányban adnak vagy adtak ki modellautókat, de a lista még így sem teljes. Nem esett szó még a mai bejegyzés főszereplőjéről, a Looksmart-ról, akik kizárólag a Ferrari csapat autóit adják ki. Igaz ők kakkuk tojások ebben a sorozatban, de miért is? A folytatásban kiderül.

Most egy igencsak rendhagyó bejegyzéssel szeretnék előrukkolni. Bár nem éppen ez a blogom fő profilja és már nem is éppen egy frissen megjelent filmről van szó, de úgy éreztem mégsem mehetek el szó nélkül Az aszfalt királyai mellett. A régi szép emlékek kedvéért most egy filmkritikát hozok el nektek.

Mindig nagy öröm, amikor sikerül kigyűjtenem valamiből egy sort. Persze ez azon is múlik, hogy miről is van szó. Például sokkal nehezebb a Ferrari összes F1-es autóját összegyűjteni, mint a Super Aguri-kat. Az előbbi csapat már 1950 óta ott van a rajtrácson, utóbbi istálló pedig futott összesen három évet a királykategóriában. Legyen csapatról vagy pilótáról szó, ha kigyűlik egy sor az mindig elégedettséggel tölt el. Írtam már korábban a Senna sorról, de most nem egy pilóta lesz a középpontban, hanem egy csapat autói. A mai bejegyzés főszereplője pedig nem más, mint a négyszeres világbajnok Alain Prost alakulata, ami 1997 és 2001 között képviseltette magát a Forma 1-ben. Mesélek ezekről az autókról, és arról, hogy honnan és körülbelül mennyiért lehet őket beszerezni.

Mivel nem készítek olyan sűrűn matricázásokat és átalakításokat, hogy hetente tudjak írni róluk, ezért néha visszakanyaradok egy-egy régebbi munkámhoz, mint most a McLaren MP4/10-es esetében is. Az 1995-ös McLarent, amúgy sem egyszerű beszerezni, főleg ha még azt is szeretnék, hogy Nigel Mansell legyen a pilóta. Viszont, nekem összejött és ha már sikerült, akkor nem álltam meg itt, hanem fel is matricáztam.

Úgy alakult, hogy két Ferrari F10-esem lett és mivel mindkettő egyforma, ezért arra gondoltam, hogy az egyiket megcsinálom a török nagydíjon szerepelt, a Ferrari 800.-ik nagydíjára készült matricázásával. Sokszor azonban a legegyszerűbb munkából lesznek a legnagyobb megpróbáltatások.

Elérkeztünk sorozatom negyedik részéhez, amiben Ayrton Senna modellautóit veszem szemügyre. Mesélek arról, hogy honnan és melyik gyártótól lehet beszerezni őket, valamint némi háttértörténettel is szolgálok nektek a sajátjaimról. A mostani bejegyzésben górcső alá vesszük a brazil pilóta 1989-es és 1990-es McLaren-jét, amikkel ádáz csatát vívott a VB címért nagy riválisával Prost-al.

Büszke vagyok arra, hogy megvan nekem az összes Forma-1-es Ferrari 1987-től 2016-ig. Azaz majdnem mindegyik, mert egy-két említésre méltó variáció hiányzik. Igaz, hogy megvan az 1991-es 642-es Ferrari, de az szinte ugyanúgy néz ki, mint a 641-es vagy a 640-es. 643-as pedig azért eléggé eltért elődjeitől, alakjában és színében egyaránt, így úgy éreztem, hogy mindenképp jó lenne egy ilyet is a soraimba tudni. Viszont ezt a modellt beszerezni nem egyszerű dolog, de kitartottam a célom mellett és megcsináltam azt az autót, amit a Professzor egyszerűen csak egy traktorhoz hasonlított. Maradjunk annyiban, én elfogadnék egy ilyen "traktort".

A modell/makettautó gyűjtés nem egy ismeretlen fogalom kis hazánkban sem. Hatalmas rajongó tábora van a miniatürizált autóknak, de ezen belül is van egy kisebb szubkultúra, akik főleg a Forma 1-es autókra specializálódtak. Ennek a hobbinak köszönhetően ismertem meg rengeteg új embert és boldogan kijelenthetem, hogy jónéhányukkal már évek óta jó kapcsolatot ápolok. Sok esetben nagy távolságok választanak el minket egymástól, de a közös hóbort összeköt minket. Nemrég Budapesten jártam és ha már ott voltam, akkor meglátogattam Németh László modellgyűjtő barátomat, akinek lenyűgöző gyűjteménye van. Ha pedig ott voltam, akkor csináltam pár képet és meginterjúvoltam őt kedvenc hobbinkról.

Korábban írtam már egy másik Williams, az FW16-os matricázásának viszontagságairól. Nos, ha azt hittétek, hogy a többi Rothmans feliratos autót könnyebb megcsinálni, akkor ennél nagyobbat nem is tévedhetnétek. Ezeket a Williams-eket egyszerűen szívás megcsinálni és általában a végeredménytől sem vágja magát hanyatt az ember.

Most vagyok csak igazán nagy bajban. Az korábbi párosításoknál volt egy kiemelkedő esélyes, amit összehasonlítottam egy szerényebb minőségű kiadással. Most viszont két olyan autó áll egymással szemben, akik között borzasztó nehéz lesz a különbségeket megtalálni és megítélni, hogy melyik a jobb. Én azért  magamra vállalom a dolgot és megpróbálkozok ezzel a nehéz, de egyben hálás feladattal. Hölgyeim és uraim, a piros sarokban a franica Spark, míg a kék sarokban a japán Ebbro McLarenje!