Több, mint tizenkétéves tapasztalattal a hátam mögött most már megvannak a bejáratot helyek és kiépített kapcsolatok arra, ha modellautót szeretnék vásárolni. Erről írtam is egy bejegyzést, hogy melyek azok boltok, amelyeket nyugodt szívvel tudok ajánlani nektek is. Régebben azonban, még sokkal inkább kalandozó életet éltem. Jártam az Ebay és más adás-vétel oldalak felületeit modellautók után vadászva. Bár a legtöbbször sikeres volt a kaland, de megesett olyan is, amikor nem minden sült el a tervek szerint. A folytatásban a teljesség igénye nélkül megosztanék pár vicces, furcsa és tanulságos történetet, amik velem estek meg az évek során.

A komolytalan gyűjtő

Hogy is tartja a mondás? Minden meccs addig tart amíg le nem fújják. Ez pedig igaz az aukciókra is. Az nyer, aki az idő lejárta előtt a legmagasabb licitet teszi. Bár manapság már nem nagyon szoktam aukciókon részt venni, de régen sokszor ott voltam többek között a Vaterán és az Ebayen is, hogy lecsapjak egy-egy modellautóra. Az én taktikám az volt általában, hogy az utolsó pillanatokban próbáltam egy remélhetőleg nyerő licitet tenni. Ám, ez az esetek többségében inkább vesztesen, mintsem győztesen kerültem ki ezekből a licitháborúkból. Nyilván frusztrálja az embert a dolog, de ez egy ilyen „sport”. Nem sikerült? Akkor majd legközelebb, nem dől össze a világ. Viszont van, aki nem veszi ilyen könnyen a dolgokat. Még nagyon az elején, amikor még apám Vatera fiókján keresztül vásároltam modellautókat, akkor történt meg az esett, hogy sz@rnak és komolytalan gyűjtőnek neveztek. Egy 1985-ös McLaren MP4/2-es volt a licit tárgya és én jó szokásomhoz híven az utolsó percben licitáltam és mivel senki sem kontrázott rá, így enyém lett a modellautó. Aztán később a termék adatlapján megláttam a képen látható „úriember” kommentjét. A hozzászólásához nem fűzök sok mindent hozzá, eléggé minősíti saját magát. Ha annyira fontos lett volna neki ez az autó, akkor beállít egy magas licitet, vagy ott van az aukció végén és rámkontrázz és nem 100 Ft-on múlik a dolog. Emlékszem régen rosszul esett, de ma már csak nevetek rajta a több, mint 300 Forma-1-es modellautóval a hátam mögött. Én, a komolytalan gyűjtő. A McLaren amúgy azóta is megvan, sőt alaposan fel lett tunningolva, hiszen kapott egy pilótafigurát és fel is lett matricázva. Az átalakítás történetéről ITT olvashattok.

Hogyan lett egy 1:18-as Renaultom?

Hát ez is egy vicces történet. Gyűjtésem során éppen Alonso 2006-os Renault-ja volt a „Most Wanted” autó, amit mindenképpen beakartam szerezni. Túrtam az internetet és az Ebayt egy ilyen autó után kutatva, de sokáig nem koronázta siker a probálkozásaimat. A fix árasok túl drágák voltak, a licitálásokon pedig rendszerint alulmaradtam. Aztán egyik nap csak találtam egy szimpatikus hirdetést az Ebayen. A hirdetés címe szerint egy 1:43-as méretarányú R26-os Renault kínált az eladó doboz nélkül kb.: 6 ezer forintért. Az ára már akkor is több volt, mint jó. Oké, igaz hogy ez sok évvel ezelőtt volt, de manapság már Bburago-t sem kapsz 6 ezerért, nem hogy egy Minichamps autót! A kocsit egy csempés padlón fotózták le több szemszögből is. Minden okésnak tűnt, nem tűnt hibásnak, szóval nem is haboztam sokáig, lecsaptam rá.

Pár nap múlva meg is érkezett egy cipős dobozban. Először nem fogtam gyanút, máskor is volt már olyan, hogy hatalmas dobozban küldtek el nekem egy modellt. Aztán elkezdtem kicsomagolni és legnagyobb megdöbbenésemre egy 1:18-as modell volt benne. Ha azt hiszitek, hogy majd kicsattantam az örömtől, akkor tévedtek. Eleinte rendkívül mérges voltam az eladóra, mert hogy lehet valaki ennyire korlátolt, hogy még a méretarányokkal sincs tisztában?! Megnézegettem újra a képeket, de annyira nem volt viszonyítási alap a méretekkel kapcsolatban, hogy ember legyen a talpán, aki rájön azokból a fotókból, hogy mekkora a modell.

Aztán rájöttem, hogy igazából nem is én húztam a rövidebbet. A kocsi gyönyörű és ha bár nem is azt vártam, amit kaptam, de panaszra egyáltalán nincs okom. Bomba bizniszt kötöttem úgy, hogy nem is tudtam róla. Ez az 1:18-as Renault az eredeti árának a töredékéért került hozzám. Szóval így csúszott be véletlenül egy 1:18-as autó a gyűjteményembe. Bár párszor tettek rá ajánlatot, de az idő folyamán annyira megszerettem, hogy úgy döntöttem, hogy nem adom el. Végül, ha nem is azonnal utána, de sikerült megszerezni a 2006-os Renault 1:43-as méretarányban is.

A leleményes csaló

Sajnos az Ebayen nem csak tisztességes eladók és vevők vannak, hanem bizony hazug, bitang emberek is, akik ilyen-olyan trükkökkel próbálják kicsalni belőled pénzt. Korábban írtam egy bejegyzést arról, hogyan védheted ki, hogy ne legyél te is áldozat és ha az ott leírtakat betartjátok, akkor nagy valószínűséggel nem is tudnak majd rászedni titeket. Az Ebayen általában a kocsik állapotával kapcsolatban (sérülések) szoktak elhallgatni dolgokat, de van amikor olyat próbálnak eladni, ami nem is az aminek látszik. Az ilyen hirdetések általában elég átlátszóak szoktak lenni, de volt egy eset, amikor a szemfényvesztést már valaki olyan szinten művelte, hogy érdemesnek találtam, hogy itt is megemlítsem.

A Corgi annak idején kiadott pár Forma-1-es autót a 2010-es évek elejéről. Ezek a modellek nem voltak túl minőségiek, kb.: a Bburago vagy még annak a szintjét sem ütötték meg. Aztán jött egy fickó, szerzett valahonnan pár Sparkos dobozt, amibe belerakta ezeket az autókat, csinált pár előnyös fotót és elkezdte árulni őket. Nem túl olcsón, de még pont olyan áron, hogy a Sparkokat nézegetve, felkapd a fejed, hogy: „Jé! Ez tényleg csak ennyibe kerül?”. Bevallom, egy 2013-as McLarent majdnem én is vettem tőle. Csak kb.: az utolsó fényképes ellenőrzésnél tűnt fel, hogy valami nem stimmel. Nagyon alaposan átnézve a fotókat döbbentem rá, hogy ezek nem Spark autók, hanem Corgik… Szép próbálkozás haver…! Egyszerre tartom leleményesnek és undorítónak, amit csinált. Nem tudom hány embert verhetett át, de nem lepődnék meg, ha életfogytiglan ki lenne tiltva az Ebayről.

Eltévedtem a fővárosban

Megemlítenék egy esetet, amikor én voltam a balfék. Volt egy budapesti gyűjtő, aki eladta a gyűjteményét és én több F1-es modellautómat is tőle vettem meg. Egyszer úgy esett, hogy Budapesten volt dolgom és megbeszéltük, hogy találkozunk és majd személyesen bonyolítjuk le az üzletet. Akkor még Debrecenben éltem és Budapest hatalmas és ismeretlen volt számomra, azelőtt csak egyszer-kétszer jártam ott. A budapesti tömegközlekedés akkor még átláthatatlan volt számomra és nem tudtam, hogy mi merre, hogyan és mivel. Akkoriban még se a GPS, se a mobilnet nem volt mindennapos dolog, így alaposan meg voltam lőve, ha segítség vagy előzetes tervezés nélkül akartam eljutni valahova. Szerencsére egy helyi lány ismerősömmel megbeszéltem egy találkozót, aki elkísért volna és a nap többi részét együtt töltöttük volna. Csakhogy ő meg felültetett és nem jött el. Nem volt mit tenni, ott álltam a Nyugati pályaudvar kellős közepén és fel kellett találnom magam. Gyűjtő ismerősöm segített, hogy a találkahely a 4-es 6-os villamos útvonalán van. Fel is szálltam a villamosra, de kiderült, hogy a rossz irányba. Szegény ismerősömet 45 percig várakoztattam és mivel már neki is dolga volt így csak futólag tudtunk beszélni. Eléggé égett a pofám emiatt, de legalább a modell átadás-átvétel sikeres volt. Ma már csak mosolygok ezen a dolgon, hiszen amióta itt lakok egyáltalán nem érzem bonyolultnak az A-ból B-be eljutást a fővárosban.

Amikor maguktól megoldódnak a dolgok

Van néhány olyan modellautó, ami a vesszőparipám. Ilyen volt az 1994-es Ligier JS39B is, amiről konkrétan azt hittem, hogy soha nem fogom tudni beszerezni. Egyszerűen nem akart összejönni a dolog. Annak idején csak az Onyx gyártotta le ezt az autót, de az 1994-es szezonhoz mindenképp szerettem volna megszerezni. Na meg nem mellékesen szerintem brutál jól is néz ki. Szóval legalább öt aukciót buktam el és legalább ennyiszer vitték el az orrom elől ezt az autót. Már-már kezdtem teljesen feladni a dolgot, amikor a Spark bejelentette, hogy kiadja ezt az autót. Nem kellett sokáig gondolkodnom, azonnal vettem egyet, amikor megjelent. Ritkán, de előfordulnak olyan esetek, amikor a dolgok tényleg maguktól megoldódnak. És mennyivel jobban jártam egy Spark autóval, mint egy Onyxal…!

Az angolosan távozó eladó

Szintén volt egy bejegyzésem arról, hogy mit kell tenni, ha az eladó nem írja ki Ebayen, hogy mennyiért postázna Magyarországra. Röviden: írsz egy levelet az eladónak és ha ő postázz hozzánk, akkor vagy beállítja a postaköltséget a termékoldalon, vagy az aukció leütése után küldd egy számlát neked, ami tartalmazza a postaköltséget is. Pár évvel ezelőtt találtam egy jó állapotban lévő McLaren MP4/4-est Prostal a volánja mögött, amit egy brit fickó tett fel aukcióra. Megbeszéltük a postaköltséget, hogy majd az aukció után elküldi a számlát. Eddig minden rendben. Egy jól időzített utolsó perces licittel meg is nyertem az lcitiháborút. Viszont az eladó ezután szőrén-szálán eltűnt. Hiába küldtem neki leveleket, semmire sem reagált. Eltűnt, mint szürke szamár a ködben. A legrosszabb pedig az egészben az volt, hogy az Ebay engem kezdett el zaklatni, hogy miért nem fizettem már ki az általam vásárolt árut?! Mivel a postaköltség nem volt megadva így ha még akartam volna sem tudtam volna kifizetni. Az Ebay support pedig egyre gyakrabban és erélyesebben kért számon engem. Eléggé kellemetlen volt és igazságtalannak éreztem, hogy nekem kell érvelnem meg screenshotokkal alátámasztanom az igazamat, míg a másik fél angolosan távozott. Megjegyzem Prost 1988-as McLarenje azóta sincs meg.

Meggondoltam magam

Volt egy másik vesszőparipa autóm is, ami végre meglett, de nem volt egy egyszerű történet. Charles Leclerc 2018-as Sauberjéről beszélünk, ami számtalan alkalommal csúszott ki a kezeim közül és aztán már olyan drágává vált, hogy sajnáltam annyi pénzt kiadni érte. Ám egyik nap egy külföldi adás-vétel oldalon rám mosolygott a szerencse. 65 euro-ért meghirdette valaki és én először el sem akartam hinni. Túl szép ez, hogy igaz legyen. Bejelentkeztem érte és az eladóval mindent megbeszéltünk. Megtárgyaltuk a postaköltséget, az átutalás módját és én is megadtam, hogy hova postázza. Már épp utalni akartam neki, amikor jött egy újabb üzenet tőle, hogy ne haragudjak, de meggondolta magát és inkább mégiscsak megtartja ezt a modellautót. Én meg csak néztem magam elé és azt tudtam csak mondani: „EZ MOST KOMOLY?!”. Viszont mielőtt mindenki depresszióba esne, a történet végül boldogan zárult, mert másvalakitől, de végül sikerült megszereznem ezt az autót. Fun fact: a fickó később újra feltöltötte a modellautót eladásra.

Nem is akarta eladni

Véletlenül jött velem szemben az Ebayen Alex Zanardi IndyCar autója, ami annyira megtetszett és olyan jó árban volt, hogy meg is vettem. Később az eladó az Ebayes értékelésnél azt írta, hogy bár minden rendben volt az átadás-átvételnél, de ő egyáltalán nem akarta eladni ezt az autót. Hát haver, késő bánat!

A kakkuktojás

Emberek vagyunk és hibázunk. Nincs is ezzel semmi probléma. Nem egyszer volt olyan, hogy nem olyan kocsi érkezett, mint amit megvettem. Egyszer Laudas Ferrari helyett egy Gilles Villeneuvet kaptam, amit aztán nyereségesen tovább tudtam adni. Sőt, még egy általam kedvelt és megbízható webshopnál is előfordult olyan, hogy rossz kocsit küldtek el nekem. Viszont profin és ügyesen lekezeltük a helyzetet és a végén mindenki megkapta azt, amit szeretett volna. Ezek a jobbik esetek, ám egyszer olyan történt, amire nehéz magyarázatot találni. Az egyik modellautós Facebook csoportban egy francia csóka meghirdette a 2007-es és 2008-as Red Bullt. Mivel ezek az autók nem voltak meg nekem és nem mondhatnám, hogy túl gyakoriak vagy olcsók lennének így rárepültem a dologra. Meg is egyeztünk az úriemberrel és el is küldte a csomagot, benne egy 2007-es Red Bullal és egy 1983-as Brabham BT52-essel. Na most, hogy sikerült ezt a két autót összecserélnie azt nem tudom felfogni egyszerűen… Persze mikor megírtam neki a problémámat csak szabadkozott és sajnálattal közölte, hogy a 2008-as Red Bullt közben meg eladta. Nem tudom, hogy lehet valaki ennyire hülye vagy szerencsétlen vagy esetleg mindkettő. Mindenesetre kihoztam belőle a legtöbbet, hiszen így született meg a két Brabhamet összehasonlító bejegyzésem.

Amikor rád mosolyog a szerencse

Arra gondoltam, hogy a bejegyzés vége legyen pozitív kicsengésű, így elmesélnék pár rövid történetet, amikor tényleg rám mosolygott a szerencse.

• Egyik ismerősöm Kovalainen helyett Raikkönenes Lotust kapott és mivel így lett egy duplája, így jó áron eladta nekem az egyiket.
• Nem egyszer úgy lett meg valamelyik F1-es modellautóm, hogy a Pit Lane Modelshop-nál valaki visszamondta vagy nem vette át az előrendelését. Én köszöntem szépen és éltem a lehetőséggel. Főleg úgy, hogy azoknak az autóknak a többsége később már sehol sem vagy csak nagyon drágán voltak kaphatóak.
• Amikor a CK-n megjelentek az Ebbros McLarenek olyan hamar elkapkodták őket, hogy fel sem tudtam eszmélni, már nem lehetett őket kapni. Átkoztam mindent és mindenkit, hogy lemaradtam erről, de aztán csoda történt. Pár napra rá újra feltöltötték a készleteket, így le tudtam csapni egy 2015-ös és 2016-os McLarenre nagyon jó áron.

Azt hiszem ennyi lett volna már, ha nektek is van érdekes történetetek, akkor ne habozzatok megosztani őket a kommentek között.