Mivel a Ferrari-s cikkem után úgy láttam, hogy utcahossznyi előnnyel vezet az F2007-es, ezért nem volt kérdés, hogy melyik Ferrari-s matricázós sztorimat vegyem előrébb. Egy pilótás 2007-es Ferrari modellt beszerezni amúgy sem egyszerű dolog, mert ahhoz képest, hogy mennyire közkedvelt autóról van szó, a modellgyártók vagy nem foglalkoztak vele eléggé, vagy nem volt licenszük hozzá. Ha egyáltalán sikerül pilótás kisautót beszerezni, akkor a modell felmatricázása már csak hab a tortán.

Az egyik dolog a sok közül, amit a fejembe vettem, hogy Michael Schumacher autóit is kigyűjtöm. 2020 közepe felé érve már egész jól áll a vállalkozásom, de még van néhány autó hátra. Ennek a projektnek volt az egyik állomása az 1993-as Benetton, ami egy újabb kiadású Minichamps modellként érkezett hozzám, amihez mellékeltek szponzori matricákat is. Elvileg pofonegyszerű a történet, de annyira mégsem. A folytatásban szót ejtek arról mire érdemes vigyázni és pár gondolat arról, hogy a gyártók manapság matricákat mellékelnek a modelljükhöz, de nem mindent gondolnak át.

Vannak olyan projektek, amiket van, hogy egy nap alatt letudok. Ezek általában olyanok, hogy szimplán csak fel kell matricázni az autót. Azonban vannak olyan esetek is, amikor a munkafolyamat napokig, sőt hetekig is elhúzódhat. Nem beszélve arról, hogy ha beleszámolom a beszerzést is, akkor inkább már évekről beszélhetünk. Ilyen volt a Ferrari F1/86-os esete is, ami minden téren nagy kihívás elé állított, de ha kiálljuk az összes próbát, akkor egy igazi kincshez jutunk, mint ez.

Közeledünk sorozatom végéhez, amiben Ayrton Senna modellautóit veszem sorra. Ebben a bejegyzésben az 1991-es és 1992-es autóval lezárjuk a McLaren-Honda korszakot, ami sok sikert hozott a brazil számára, de végül csalódást keltően ért véget.  Ezúttal is mesélni fogok arról, hogy honnan és melyik gyártótól lehet beszerezni ezeket a modellautókat, valamint némi háttér történettel is szolgálok nektek a sajátjaimról.

Bő nyolc évnyi gyűjtögetés után végre elértem az egyik fő célomat. Kigyűjtöttem az összes Forma 1-es Ferrari modellt 1985 és 2017 között. A többi sorozatos cikkemmel ellentétben most inkább a képeké lesz a főszerep, mivel ha mindegyik kisautó sztoriját elmesélném, akkor ez egy nagyon-nagyon hosszú bejegyzés lenne. Persze azért pár gondolatot megosztanék veletek, emellett pedig készültem egy cikk gyűjteménnyel is és szavazhattok arra is, hogy nektek melyik a kedvenc Ferraritok.

Normális esetben előbbinek semmi esélye se lenne utóbbival szemben, de most igyekeztem kicsit kiegyenlíteni az erőviszonyokat. Ezt úgy értem el, hogy két olyan modellt hasonlítottam össze, amik abból az időszakból származnak, amikor az Onyx a legjobb minőségű modellautóit adta ki, a Minichamps pedig még nem igazán járt ott kidolgozottság terén, mint manapság. Ennek következtében hirtelen izgalmassá válik ez az összehasonlítás. Következzék két 1995-ös Ferrari összehasonlítása. Portugália-Németország ellen, ezt akár fociban is megnézném.

Tudjátok, hogy mi történt 1995. április 8.-án? Szerintem ezt még a keményvonalas Forma-1 rajongók közül is csak kevesen tudják. Egy bizonyos skót úriember életében először pole pozíciót szerzett. Ha emlékeztek még rá, akkor év elején bemutattam egy Williams FW17-es átmatricázását és akkor még nem tudtam, hogy mit kezdek majd a másik autóval. Gondoltam egy nagyot és megcsináltam David Coulthard-nak azt az autóját, amivel életében először pole pozíciót szerzett.

Korábban már említettem, hogy nem nyugszok addig, amíg az összes Ferrari meg nem lesz pilótásan 1986-tól 2017-ig. Ennek a hadjáratnak a része volt az 1987-es Ferrari, aminél kissé kockáztattam, hiszen a jól bevált Altaya helyett inkább az Atlas kiadásával próbálkoztam meg. A mostani bejegyzésemben mesélek kicsit a gyártóról, az átalakításról és, hogy mit csináltam volna másképp.

Örömmel jelenthetem be nektek, hogy a blog a mai nappal komoly profilváltáson esik át. Igen jól látjátok, ezúttal egy buszról fogok írni nektek, egy igencsak kimerítő és hosszú történetet. Jobb ha megbarátkoztok a gondolattal, mert ezentúl csakis erről az egy buszról lesz szó. Már kérvényeztem is az oldal átnevezését és mellette a fő partneremmel a Pit Lane Modelshoppal is megszakítottam a kapcsolatot, hogy helyette a Bus Stop Modelshop-al tudjak együttműködni a jövőben. Körülbelül 200 ilyen buszom van és mindegyikről akarok egy-egy bejegyzést írni. Azért igyekszek kreatív lenni, nehogy ráunjatok a dologra. Az első alkalommal egy sci-fi történetet fogtok olvasni, amiben Béla egy olyan busz, ami mindig pontosan érkezik a megállóba.

Nem is tudom, hogy melyik volt nyögvenyelősebb... Elkészíteni ezt a bejegyzést vagy felmatricázni a Ferrari F2004-est. Nehéz megmondani, de szerintem utóbbi jobban érdekelhet titeket, szóval most arról fogok sztorizni. Annak idején, mint macska a forró kását úgy kerülgettem, hogy fel kelljen matricáznom a 2004-es Ferrarimat. Aztán végül csak rászántam magamat és sikerült is, de nem volt egy sétagalopp, az biztos, mert a Hot Wheels-es autók kialakítása kicsit sem könnyíti meg az ember dolgát. De nem is húzom tovább a szót, kattintsatok a tovább gombra és elmesélek mindent.