Korábban írtam már egy másik Williams, az FW16-os matricázásának viszontagságairól. Nos, ha azt hittétek, hogy a többi Rothmans feliratos autót könnyebb megcsinálni, akkor ennél nagyobbat nem is tévedhetnétek. Ezeket a Williams-eket egyszerűen szívás megcsinálni és általában a végeredménytől sem vágja magát hanyatt az ember.

Most vagyok csak igazán nagy bajban. Az korábbi párosításoknál volt egy kiemelkedő esélyes, amit összehasonlítottam egy szerényebb minőségű kiadással. Most viszont két olyan autó áll egymással szemben, akik között borzasztó nehéz lesz a különbségeket megtalálni és megítélni, hogy melyik a jobb. Én azért  magamra vállalom a dolgot és megpróbálkozok ezzel a nehéz, de egyben hálás feladattal. Hölgyeim és uraim, a piros sarokban a franica Spark, míg a kék sarokban a japán Ebbro McLarenje!

Egyáltalán nem lepne meg engem, ha soha az életben nem hallottatok volna erről a márkáról. Bevallom, pár héttel ezelőttig én sem tudtam a létezéséről. Akiknek pedig még van is fogalmuk, hogy kicsoda-micsoda azok sem biztos, hogy a Forma 1-es készítményeik miatt ismerik őket. Most itt az ideje, hogy bemutassam nektek a japán Ebbro-t!

Üdv újra itt, és először is boldog új évet kívánok mindenkinek! A bejgli okozta megcsömörlés és a szilveszteri buli utáni másnaposság enyhítésére elmesélem nektek egy igazán különleges modellautónak a történetét. A mai napig érthetetlen számomra, hogy Michael Schumacher legelső Benettonját, hogy nem volt képes megcsinálni pilótásan a Minichamps? Igazából az Onyx-on kívül senki más sem. Ilyenkor megint nincs sok választása az embernek, jöhet a csináld magad módszer!

Lassan itt az év vége, így eljött az ideje, hogy számot vessek a blog első évéről. Egy kis elmélkedés arról, hogy mire számítottam és végül mi teljesült belőle, amikor elkezdtem blogolni. Néhány szó a jövőről és pár érdektelen statisztikával szeretnélek titeket fárasztani, mielőtt ünnepi pihenőre vonulok.

Volt már szó nehéz matricázásokról, de ha választanom kéne egyet, hogy melyik volt messze a legnehezebb, akkor egyértelműen erre a Williams-re voksolnék. Ebben a bejegyzésben szó lesz a modellről, hogyan és milyeneket lehet beszerezni és arról, hogy hogyan lehet felmatricázni ezt a versenyautót. Hosszú lesz, előre szólok.

Azt hiszem már említettem, hogy alapjába véve Ferrari szurkoló vagyok így nem csoda, hogy sokakhoz hasonlóan nálam is prioritást élvez a tűzpiros autók összegyűjtése. A baj ott kezdődik, hogy én a pilótás autókat gyűjtöm és rengeteg  modell ami engem érdekel nem jelent meg úgy, vagy nem abban a minőségben, mint amilyenben szerettem volna. Az SF15-T-nél megpróbáltam, hogy összejöhet-e az, hogy megcsinálom magam az általam áhított autót és mivel sikerült, így ezen felbátorodva elkezdtem a Ferrarikat átalakítani magamnak. Leginkább Altaya-s autók szolgáltatták az alapot, a pilótát meg onnan szereztem ahonnan épp tudtam. A mai bejegyzésben az F93A-ról lesz szó, aminél szinte minden rosszul alakult és minden elromlott, ami elromolhatott, de végül csak megcsináltam!

Folytatódik a sorozat, amiben Ayrton Senna modellautóit veszem szemügyre. Mesélek arról, hogy honnan és melyik gyártótól lehet beszerezni őket, valamint némi háttértörténettel is szolgálok nektek a sajátjaimról. Ebben a részben már belépünk a McLaren érába, de mellette ott van még a brazil legenda utolsó citromsárga Lotus-Hondája, ami mellett vétek lenne szó nélkül elmenni.

Rendhagyó módon most egy olyan matricázást mutatok be nektek, amikor is egy adott év csapatának – ez esetben az 1991-es Williams – mindkét pilótájának az autóját felmatricáztam. A Williams FW14-est már-már pofonegyszerű felmatricázni, így erről nem is tudnék oldalakat teleírni, de helyette a képek kárpótolnak majd titeket és pár érdekességet és sztorit is megosztok ezzel kapcsolatban veletek.

Bármilyen hihetetlenül is hangzik, de októberben meglett a 200. Forma-1-es modellautóm is. Szóval ez egyben egy ünnepi bejegyzés is lesz, mert nem akármilyen kalandokon keresztül jutott el hozzám az autó, hogy azután felmatricázzam és bekerüljön 200. kisautóként a vitrinbe.